NEHAZUGGY

A logisztika nem pénzkérdés

Lázár Gergő | 2020. Január 16, Csütörtök | 10:00

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,462,800 forint, még hiányzik 537,200 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Ismételten, az elmúlt években immár harmadik alkalommal fordult az elő, hogy egy mozdonyvezető kénytelen volt leállítani az általa vezetett vonatot, mivel lejárt a 12 órás műszakja, amelyet törvényileg egyetlen perccel sem léphet túl. Az, hogy a szabályozás ilyen szigorú, teljesen érthető és elfogadható, hiszen egy túlhajszolt, több száz utasért felelős mozdonyvezető valóban életveszélyes helyzetet idézhet elő, amit jobb kivédeni, megelőzni. A törvénnyel így tehát – véleményem szerint legalábbis – nincs semmi probléma. Azzal viszont annál inkább van, hogy egy esetleges késés miatt akár két állomás között is lejárhat a munkaidő, ez pedig kellemetlenséget okozhat akár több száz utasnak. Az pedig, hogy a késések a MÁV háza táján előfordulnak vélhetően nem titok, pláne nem télen, amikor egyetlen centi hó is képes káoszt okozni az elavult, balkáni színvonalú útvonalak bármelyikén.

A kérdés már csak az, hogy miért nem lehet előre gondolkodni? A logisztika mint olyan, nem ismert a MÁV vezetőségénél? Csak azért vetem ezt fel, mert ilyen esettel a külföldi sajtóban még soha nem találkoztam. Japánban példának okáért miniszterek mondanak le, ha pár perceket késik egy-egy vonat, képzeljük el, mi történne, ha hasonló fordulna elő ott is, mint idehaza? Persze nem érdemes a japán vonathálózatot a hazaival összehasonlítani, az indiai rendszer valószínűleg sokkal közelebb áll a MÁV által üzemeltetetthez, de mégis. Csak külföldi országokban tett látogatásaimra és vonatozásaimra tudok hagyatkozni, de eddig egyetlen általam látogatott országban sem találkoztam még csak hasonlóval sem.

Olyat persze már nem egyszer láttam Angliában, hogy menet közben lejárt a mozdonyvezető műszakja, amiért elnézést is kért, ugyanis a következő állomáson cserélt munkatársával, ami esetenként akár 1-2 percet is igénybevett. Ezt a hangosbemondóban mindig el is magyarázzák – hiszen az az utasok tájékoztatására van, ugye -, innen tudható tehát, hogy a MÁV nincs egyedül a dologgal. A különbség az, hogy Angliában ezt valahogy képesek megoldani. Pedig nem hiszem, hogy olyan hatalmas nagy feladat lenne az, hogy az éppen műszakba álló mozdonyvezető felszálljon valahol útközben, majd kollégája műszakjának lejártával minden gond és késlekedés nélkül átvegye a vonatot. Komolyan olyan abszolválhatatlan nagy feladat ez?

Itt még csak orbánozni sincs értelme, hiszen kétlem, hogy a kormány lenne felelős azért, mert a MÁV képtelen előállni egy olyan megoldással, amelynek ezúttal sem a fizető utasok a kárvallotjai. Mert a jegyárakat ugye megkérik, de amikor arról lenne szó, hogy ezért cserébe valamiféle szolgáltatást is nyújtsanak, akkor valahogy elfogy a szakértelem. Itt nem a MÁV munkatársait érdemes hibáztatni, hiszen ők ugyanúgy áldozatai ennek a lehetetlen rendszernek. Hanem azokat, akik felsővezetői pozíciókban havi több százezer vagy akár millió forintért képtelenek elvégezni a rájuk bízott feladatot. Mert a havi prémiumokat gond nélkül kiosztják minden évben, a MÁV teljesítménye azonban mégsem javul, viszont évről-évre romlik.

Egyáltalán nem azt állítom, hogy túl lennének finanszírozva, de ez akkor sem elegendő és elfogadható magyarázat azoknak a fizető utasoknak, akik két állomás között akár órákat várakoznak télen, mert éppen „váratlanul” leesett a hó. A MÁV egy szolgáltatást nyújt, nem ingyenes szolgáltatást, ezért joggal várható el az, hogy legalább az alapvető működést képesek legyenek biztosítani. Mégis úgy tűnik, túl nagyok az elvárások, hiszen a MÁV évről-évre mond csődöt és hagy cserben több ezer utast. Vajon mi kellene ahhoz, hogy végre ismét normálisan működjön az országot behálózó vasúti rendszer? Mert a pénz önmagában még nem oldana meg minden problémát, hiszen ha egy ilyen banálisnak tűnő logisztikai problémát sem tudnak megoldani, amihez még pénz sem kellene, akkor nehéz bizakodni. Itt szemléletváltásra, értelmes vezetőkre lenne szükség, akik felelősen végzik a munkájukat, nem pedig olyanokra, akik a juttatásokat gond nélkül zsebreteszik, de ha gond van, a felelősséget már nem vállalják. Hogy ez mikor következik be? Bár tudnám a választ…

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!