Október 20,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Az omladozó, penészes falak sajnos csak szépséghibák

Még 2019 májusában, három évre megválasztották az Uzsoki Utcai Kórház főigazgatóját, Ficzere Andreát a Magyar Kórházszövetség élére. Már megválasztását követően is bírálni merte a rendszert és ahelyett, hogy arról számolt volna be, hogy minden a legnagyobb rendben van az egészségügy területén, kimondta azt, amit ki kellett mondani: idáig volt egy fajta tehetetlenség a rendszerben, ami akkor is működtette a kórházakat, amikor már hiányoztak az erőforrások. Ennek most vége. Elfogytak a tartalékok. Így nincs tovább.  Ezek a mondatok tavaly júliusban hagyták el Ficzere száját, amelyet később további kritikák követtek. Ezekből egyértelművé vált az, hogy ő megpróbál megtenni mindent azért, hogy a hazai egészségügy helyzete jobbra forduljon. Persze sokan akarták ezt már korábban is, aztán csak tovább romlott a helyzet. Ennek ellenére az Uzsoki Utcai Kórház főigazgatója bizakodó.

Ez azonban anélkül, hogy a kormány érdemi intézkedéseket foganatosítana, önmagában nem fog változást maga után vonni. Mert az egészségügyi rendszer szinte minden pontja problémás, az elavult eszközök mellett, az alacsony fizetéseken át, a lelakott kórházakig. Ezeken – a rendszer teljes átalakítása mellett – leginkább egy dolog segíthet, méghozzá a források összegének jelentős megemelése. A GDP-hez mérten ugyanis a magyar kormány nevetségesen alacsony összeget szán az egészségügyre, miközben stadionok tucatjai nőnek ki a földből, az ország legnyugatibb pontjától annak legkeletibb pontjáig. Milliárdokat szórnak ki teljességgel értelmetlen beruházásokra – ezzel felhizlalva a NER-t –, miközben nem juttatnak elegendő pénzt a kórházaknak ahhoz, hogy a legalapvetőbb ellátást meg tudják oldani.

Fiatal orvosok, nővérek és mentők hagyják el a pályát, a lehetetlen fizetések és az ezzel járó stressz miatt. Az orvosszakma egyre öregszik, ami csak még súlyosabb problémát fog okozni a közeljövőben, hiszen többen fognak nyugdíjba menni, mint amennyien elvégzik az orvosi kart. Az egykor megbecsült szakma ma már nem kifizetődő, noha persze vannak olyanok, akik ennek ellenére is kitartanak választott hivatásuk mellett. A kórházak adósságai évről-évre milliárdos mértéket öltenek, amit a kormány a kórházak felelősségeként határoz meg. Már-már vádolja őket a kialakult helyzetért, miközben elég egyértelmű, hogy egyszerűen nem kapnak elegendő pénzt a működéshez. Az, hogy sorra választanak olyan EMMI minisztereket, akik képtelenek az ágazat rendbetételére, már csak hab a tortán.

Orbán évindító beszédében a kórházi várók kifestéséről és úgy általában helyretételéről beszélt, ami ugyan lehet, hogy fontos, de ezzel a probléma még nem oldódik meg, hiszen az omladozó falak „csak” szépséghibák. Ezzel szemben ha nincs CT vagy MRI készülék a kórházban, azon nem segít a kifestett és felmatricázott váró. Ezt a Magyar Kórházszövetség nemrégiben kinevezett új vezetője is fontosnak tartotta kiemelni, a növekedés.hu-nak adott interjújában:

Meglátásom szerint ugyanakkor az eredményes betegellátás szempontjából jelenleg sokkal fontosabb lenne a 8-10 évnél régebbi orvostechnikai eszközök cseréje, valamint a klimatizálás megoldása, hiszen a klimatizálás hiányának következtében kialakuló szövődmények kezelése, illetve a betegek és a munkatársak rossz komfortérzetével kapcsolatos problémák nagy terhet rónak az intézményekre.

A kérdés már csak az, hogy a kormány hallgat-e egy szakmabeli vezetőre, vagy megelégszik Kásler Miklós nagyszerű gondolataival, esetleg Orbán Viktor zseniális agyszüleményeit tartja fontosabbnak. Ugyan sokak szerint a vidéki kórházak valóban jobb helyzetbe kerültek az elmúlt évek fejlesztéseinek köszönhetően, azonban Budapesten továbbra is komoly problémákkal kell szembesülnie a kórházi dolgozóknak. A penészes, omladozó vakolat csak úgymond plusz probléma, az ennél sokkal súlyosabb eszköz- és emberhiány mellett. Először ezeket a problémákat kellene orvosolni, a kórházak gazdasági hátterének rendbetételével egyidőben. Ezt pedig nem lehet másként elérni, mint úgy, hogy több pénzt juttatnak a kórházakhoz.

Tovább rontja a helyzetet, hogy évek óta nem jelenik meg a finanszírozásban a működtetéssel kapcsolatos többletkiadások ellentételezése.

Vagyis forráshiánnyal néznek szembe a kórházak, ezért sem csoda az, hogy évente újratermelik a miliárdos adósságaikat a kórházak, ha fene fenét eszik akkor is. A rendszer működésképtelen abban a formában, ahogy ma „működik”. A kivándorlás nem lassul, az ellátás színvonala sem javul, viszont romlik, miközben noha emelkedik egyes dolgozók bére – ez messze nem igaz mindenkire –, és a vidéki kórházak is fejlődnek, ez alapvetően mégsem elég ahhoz, hogy valós változás következzen be. Sebtapasszal nem lehet egy artériás vérzést elállítani, márpedig a kormány erre vállalkozott. Ha nem nyúlnak hozzá az egész rendszerhez, és nem alakítják azt át az alapoktól kezdve, akkor remény sincs arra, hogy valaha is javulna az ellátás helyzete Magyarországon. Bár ha jól belegondol az ember, amihez a Fidesz hozzányúlt az elmúlt években, az csak rosszabbá vált, így lehet, hogy áldás az, hogy eddig hagyták pusztulni az ágazatot. A megoldás tehát várat magára, ezért reménykedni is nehéz.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!