Március 28,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Gyöngyöspatália

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,506,669 forint, még hiányzik 1,493,331 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Migránsügyben még fokozzák a penetráns fokozhatatlant, még ötletelnek a félhold-kóros pagonyban, a tiszai őrhajókat is vízre bocsátották már kihalászni az úszkáló menekülteket, de már ők is tudják: az utolsókat rúgja a valóságon a sorosozással (=zsidózással) nyakonöntött rémhír-terjesztésük. Mert ez az: a Btk.-ba ütköző, ott kellően definiált cselekménysorozat, annak is a súlyosbító körülményekkel nehezbített verziója. Ha eljön az ideje, csak emiatt többezer embert illene bíróság elé állítani. Azért nem többet, mert létezik még az elévülés intézménye.

De valójában ők is tudják: nem tart ki a választásokig ez az ordenáré, eddig jól teljesítő orbánzati kamu. Senki nem szeret örökkétig csak rettegni, félni, mások előtt folyton idiótának mutatkozni minden látható ok és eredmény nélkül. Kellett tehát – mint egy falat kenyér – egy új ellenségkép, sürgősen elő kellett ásni valakit vagy valakiket, akiket lehet megint szívből utálni, megvetni – azok helyett, akik erre valóban rászolgálnak, akik a népámítás profitját lehalásszák Tiszán innen és túl. Ezt – mintegy munkaköri kötelezettségének eleget téve – a népvezér prezentálta is időben, az Idefigyeljetek, mókuskáim! stílű „sajtótájékoztatóján”. Melynek tárva-csukva álló ajtaján csak az somfordálhatott be, aki szereti a kerékbe tört mogyorót. 

Egyelőre csak a gyöngyöspatai romák és az emberhez méltatlan börtönkörülmények között tengődő rabok kerültek a népfelség elvét felváltó lépfenség célkeresztjébe: Ám csak napok kérdése, hogy a szittyakürtös szennymédia fülsértő bazseválása felkeltse az egész etnikum ellen a szunnyadó előítéleteket és indulatokat. Azokat, melyeket a Farkas Flórián nevezetű bűnöző 1,6 milliárdos közpénzlopása nem érintett meg. Mi több, a miniszterelnök sem ezt használta fel ürügyként a rasszista indulatok szítására, sőt, számot sem adott még arról: miért, hogy öt éve stagnál a nyomozás a különösen nagy vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalás bűntette ügyében?!… Olyannyira, hogy még csak gyanúsítotti kihallgatás sem történt mindmáig!…

Ami kiverte a biztosítékot Ő-Nagyságánál: azok az igazságszolgáltatási történések, amelyek lényege szerint az eljárt magyar bíróságok – a hatályos jogszabályainkkal, nemzetközi gyakorlattal és szemlélettel összhangban – kártérítés megfizetésére kötelezték a Magyar Államot képviselő bábkormányát az egyes – etnikai érintettségű társadalmi csoportokat illető – jogtipró gyakorlatai miatt.

A Debreceni Ítélőtábla mindösszesen százmillió forint körüli kártérítést ítélt meg a gyöngyöspatai roma közösség egyes nevesített tagjainak, amiért a falu általános iskolájában származási alapon elkülönítették a tanulókat, és egyéb hátrányos megkülönböztetéseket is alkalmaztak ellenük. Egy másik ügyben a gyalázatos fogvatartási körülmények okán marasztalták el a kormányt jelentős összegek erejéig. Kikerestem: a Bv. tv. 10/A. § (1) bekezdés szerint jár kártalanítás a fogvatartottnak, amennyiben a fogvatartása során a jogszabályban előírt élettér és egyéb körülmények – emberi jogokat sértően – nem biztosítottak. A jogi doktor Orbán Viktor pontosan tudja, mekkora nemzetközi blamázs az, amit elkövettek; afelől sincs szemernyi kétsége, hogy a kártérítés, a sérelemdíj nem azok a pénzek, amelyekért meg kellene – vagy meg lehetne – dolgozni. A gyerekektől – akik a címzettjei a kártalanítási összegeknek – a munkavégzés értelemszerűen nem elvárt, az elítéltek pedig – éhbérért – munkavégzésre kötelezettek, azaz munkátlansággal éppenséggel nem vádolhatók. A kormányfő, aki a politikán kívül soha egy napot nem dolgozott, mégis ebben a kontextusban dobta be a köztudatba a témát, azaz – minden körülményt figyelembe véve – tudatosan, alaptalanul uszított az önkényének kitett áldozatai ellen. Ezen túlmenően, egy jogállamban felelős politikusoknak nem szokása nyilvánosan megkérdőjelezni bíróságok jogerős döntéseit. A faji alapú vagy bőrszín szerinti szegregáció, az elítéltek emberi jogainak a lábbaltiprása is eléggé európaiatlan húzások.  A kilógó lóláb adtán mondhatnók: patalogikusak.

Mert az általa képviselt felfogás szerint persze csakis a romák a hibásak, amiért nem lehet velük egy fedél alatt megmaradni tanulási céllal, el kell őket rekeszteni mint a veszett kutyákat, hogy a fajfehér népnemzet egészséges testében ne tehessenek kárt. A bűnelkövetők meg – ha már megtévedtek – magukra vessenek, viseljék el zokszó nélkül a törvényben szabályozottakkal össze nem egyeztethető zsúfoltságot, kényelmetlenséget, miegymást. Ők, az égből ránk potyogó cigánygyerekek, a magánerdeinkben tűzrevaló gallyakat gyűjtögető cigánybűnözők, mind nyilván szándékosan hajtottak erre a kártérítésre is, merő nyereségvágytól hajtva záratták magukat külön iskolarészbe, tömött, bűzös, nyirkos cellákba.

A migránsok ugye mégiscsak valami ködös valamik voltak az átlagmagyar részére, csak találgathatta, hogyan is néznek ki, a közmédiákok meg ugyan miért hazudnának furton furt, éjjel-nappal, az általuk vérbe borított, leigázott, muszlimizált Európáról!.. Igaz véreinknek semmi okuk rá, hogy ne csakis az igazat, a színtiszta igazat propagálják. De a „cigányok” ők mégis más tál tészta, ők itt éltek, élnek testközelben, – ha nem is velünk, de – mellettünk. És a kutyának sem akarnak asszimilálódni, hiába tettünk meg mindent századokon át, hogy ez még véletlenül se sikerülhessen nekik. Mennyivel egyszerűbb ez a legmagasabbb szintű uszítgatás, mint fel- és elismerni a többségi nemzet felelősségét a legnépesebb kisebbségének a sanyarú sorba taszajtásáért és tartásáért. Ha őket kivéreztette a hatalom, akkor – hé, nagyurak! – melyik népcsoport fog következni? Szólhat-é egy hiteles szót is a határainkon kívül rekedt magyarok kisebbségi jogainak megsértése ellen az a kormányfő, aki korábban „etnikailag homogén” országról regélt? 

Az elfogultság látszatát elkerülendő, zárójelben ide kívánkozik annak felemlegetése, hogy a háborúkat lezáró béketárgyalások óta egyetlen valós, mondhatni történelmi lehetősége lett volna az akkori magyar kormánynak, hogy kikényszerítse e jogok betartatását. Románia 2007-es EU-csatlakozására gondolok, amikor egyetlen tagország ellenszavazata is elég lett volna arra, hogy ezt megakadályozza. Akkor kellett volna elvárásokat megfogalmazni, kikövetelni a nemzetiségi jogok tiszteletben tartását! De az a vonat már elment, újabb meg tán sosem fog indulni. Bizony, feltétel nélkül támogattuk Romániát, úgyhogy ennyit az akkor regnáló Gyurcsány-kormány külországi magyarok iránti felelősségtudatáról! Ezek után amikor szomszédaink – Szlovákia, Ukrajna, Románia – nehezen viselve, hogy vannak akik születésük jogán magyarként szeretnék leélni az életüket, sorra indították és indítják a kissé barátságtalan totális támadásaikat az olyan alapvető jogok ellen, mint az anyanyelv és a nemzeti jelképek használatához való jog, milyen lehetőségünk volt és van ellenükre ? A bőgatyás, kalpagos, betyárromantikás szájkarate, legföljebb! Zárójel bezárva.

A fejbúbilag kikerált Hollik István kommunikációs igazgató az obligát sorosozás közepette kijelentette: „Ha a kormány talál olyan megoldást, hogy a gyöngyöspatai „büntetést” ne kelljen kifizetni azt a Fidesz-KDNP támogatni fogja.” Az évi egyszem, megrendezett sajtótalálkozóján a pernahajder kormányfő tette fel a cseppet sem költői kérdést: „Elítélt bűnözőknek fizetünk azért, mert a fogva tartás nem volt megfelelő?” – Hogy aztán meg is válaszolja maga magának: „tegnap konzultáltam is az igazságügyi miniszter asszonnyal, mondtam egy fillért ne fizessünk”. Tetszenek érteni? Ebben az országban nyugodtan fittyet lehet hányni a bírósági ítéleteknek! Csupán az nem tisztázott még: csak a kormány teheti ezt meg, vagy bárki  más is.

Évszázadok óta bevált, újrahaszontalanított anyagból dolgozik ez a mi pártunk és kormányunk vagyonhalmozó gegcsapata. Már nem csak hülyének néznek bennünket, azzá is akarnak tenni! Virtuális sebészek, műtőssegédek hada munkálkodik a zombikreáló, átváltoztató műtéteken, melyeknek célja az engedelmességre szoktatott, sorsát hangtalanul tűrő, közössége iránt közömbös, egyet mondó és egyet gondoló új nemszocialista nemzeti embertípus megteremtése. Kipusztítanák a jóérzést belőlünk, akárcsak a barna delfineket az óceánból a meggondolatlan halászok. El akarják dönteni, kinek jár a gyöngyös koszorú, kinek a gyöngyös pata. Gyöngyösi Márton már Brüsszelben listázhatja a zsidókat – van ám itt azért karrierlehetőség! Ámbár részeges holdfogyatkozásnak is tanúi lehettünk: a köztársasági álnok lőrén-szálán visszavonta Pálffy Istvánt a dublini nagykövetség éléről, az ottani csapszékek nagy csalódására.

A lipinkára ültetett országnak hol a bal, hol a jobboldali vezetése van fent; függenek egymástól, feltételezik egymást. De egyet mindig tudnak: a figyelmet elterelni (hol bűnbakképzéssel, hol a tömegek egymásnak ugrasztása árán), valamint a felelősséget elhárítani. Mert mit olvasok már megint, ma is?!… Már nem is a kincstári optimizmus a fő. A kormány realista, két lábbal áll a földön (és mindkettő ugyanazon személyé!),  de ez a kiválasztott nép, az istenadta, illúziókat kerget, jódolgában már Kánaánt vizionál ide. Imádják a belmagyarok a kormány gazdaságpolitikáját – erről a Nézőpont alkotott kutatási eredményt. (Azt kell hinnem, azokat a magyarokat, akik a lábukkal szavaztak az orbáni politikáról, nem interjúvolták meg ezúttal sem.) A gazdasági szakemberek mértéktartóak, nem látják ennyire pozitívan a fejlődési lehetőségeket, a miniszterelnök az ominózus sajtótajtékoztatóján felelősségteljesen odáig ment, hogy gazdaságvédelmi akciótervről is beszélt – csak a zemberekkel van a baj, ők a hibásak, velük szaladt el a ló képzeletileg, merthát akkor a jólét!…

Nem ezzel a mókás „kutatással” kapcsolatban írom, hanem úgy általánosságban, népművelői indíttatásból: egyvalamit nagyon tudunk – tévedni! És utána örömszakadtáig ragaszkodni hozzá…

Pandula Dezső

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.