Október 20,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


A Magyar Posta halottja

Kelebián egy postavezető végső elkeseredésében véget vetett az életének. A búcsúlevelet maga után hagyó férfi nem látott más kiutat és azt is egyérteművé tette, hogy egyetlen felelőse van a halálának, a Magyar Posta. Ezt vélhetően azért tartotta fontosnak leírni, mert egy hasonló esetben, amikor egy veszprémi tűzoltó százados szintén az öngyilkosságba menekült a lehetetlen munkakörülmények miatt, a bulvárlapok elkezdték rebesgetni, hogy jóval több állt annak hátterében, mintsem csak és kizárólag a lehetetlen munkakörülmények. Ezzel az akkori tűzoltó halála úgymond értelmetlenné vált, noha a sajtó megpróbált utánajárni az okoknak, lényeges változás mégsem történt. A tűzoltók helyzete nem javult, hiszen akinek szólt a segélykiáltás, az nem volt hajlandó azt meghallgatni.

A kelebiai postás tragédiája is a rendszer tarthatatlan állapotára hívja fel a figyelmet, amely emberek ezreinek életét teszi pokollá országszerte. A férfi megpróbálta minden fórumon felhívni a figyelmet a problémákra, azonban a vezetőséget ez nem érdekelte. Ők a juttatásaikkal, a szolgálati autóval és telefonnal boldogok, nem érdeklik őket azok a kisemberek, akik megteremtik az alapját annak, hogy egyáltalán nyereséget termeljen ez a haldokló cég. Ahelyett azonban, hogy ezen emberek munkáját elismernék, saját magukat jutalmazzák. Jellemző ez persze az egész országra, ahol minden esetben a kisember dolgozik meg azért, hogy a szakmához egyébként sokszor nem is értő vezetők arassák le végül a babérokat. Őket nem érdeklik a számok mögött rejlő emberi sorsok, csak is a cégből kivehető prémiumok és juttatások, amikből finanszírozni lehet a külföldi nyaralást, vagy az új autót.

A kelebiai tragédia nem volt váratlan, talán inkább csak meglepő. Kevesen vannak ugyanis olyan elhivatottak a szakmájuk iránt, hogy annak jobbátétele érdekében akár a saját életüket is képesek feláldozni. Mert itt nem más történt, mint az, hogy Kumich László postamester mártirhalált halt. Fel akarta hívni az emberek figyelmét arra, hogy a jelenlegi rendszer fenntarthatatlan és komoly változtatásokra van szükség ahhoz, hogy újra működőképes legyen. Hónapok, évek óta beszélnek arról a szakmabeliek, hogy a rendszer nem működik. A magyarok is évről-évre válnak szemtanúivá annak, hogy a levelek és csomagok nem érkeznek meg időben, vagy egyáltalán. Egyszerűen olyan kevés postás maradt egy-egy településen, hogy képtelenség azt elvárni, hogy a rendszer gördülékenyen működjön.

Az alacsony fizetések és az egyre nagyobb stressz – ma már szinte porszivóügynökökként kénytelenek dolgozni a postahivatalok dolgozói – érthető módon nem vonzza a pályára a végzett fiatalokat, sőt már az idősebb generáció tagjai is sorra hagyják ott a pályát és néznek valami más után. Csak a mai napon Battonyán 5 postásból 4 mondott fel és az ötödik is tervezi már a váltást. Az egyik egykori dolgozó szerint ugyan a körzetüket bővítették, a fizetés azonban nem változott, továbbra is 130 000 forint. Ebből a pénzből mégis mit csináljon ma valaki Magyarországon? Ha nincs saját ingatlanja, sokszor a bérleti díj és a rezsi többe kerül, mint a teljes fizetése. Ma már nem csak Budapesten drága az élet, de a legtöbb nagyobb településen is, arról nem is beszélve, hogy a kenyér, tej, hús, vagy zöldségek ára országos szinten emelkedett meg a nyugati szintre.

A postásokkal ugyanaz történik, mint a tűzoltókkal, a mentősökkel, az ápolókkal, vagy a tanárokkal. Kénytelenek pályájukat elhagyni – még akkor is, ha azt valóban hivatásuknak érezték és minden percét élvezték -, hogy valami más munka után nézzenek, ami eleget fizet ahhoz, hogy ne haljanak éhen, vagy fagyjanak meg télen. Az országos munkaerőhiánynak megvan az oka is, hiszen ha az embereket megfizetnék, nem hagynák el pályájukat, majd később az országot is, ha nem találnak valami megfelelő munkát. Mert ugyan az építkezéseken még lehet pótolni a nyugatra vándorolt munkások egy részét nepáli, ukrán, vagy indiai vendégmunkásokkal, ez az egészségügyben, oktatásban, vagy rendvédelemben már nem feltétlenül opció. Meg kellne becsülni ezeket az embereket, nem pedig elvárni tőlük, hogy változatlan bérekért lássanak el mégtöbb feladatot.

Ameddig ezen rendszerek vezetői havi milliós fizetések mellett elégedetten térnek haza családtagjaikhoz, addig itt nem fog változni semmi. Ameddig ők át sem gondolják a felelősségüket az egészben és vonják le a tanulságokat, addig itt nincs értelme álmodozni. Elég megnézni mit tett a Magyar Posta vezetője kelebián és kiderül, hogy ilyen vezetőkkel nincs jövője ennek az országnak:

Schamschula György, a Magyar Posta Zrt. jelenlegi vezérigazgatója, miközben minden postásnak levélben tiltotta meg, hogy nyilatkozzon az ügyről, kondoleált, és kis időre ellátogatott Kelebiára. A postamester halála utáni első munkanapon nem nyitott ki a posta. A zárt ajtó előtt halmozódtak a mécsesek és a virágok. A helybelieknek a kegyelet és az emlékezés órái lettek volna ezek, a megmaradt postások nem szívesen léptek be még az épületbe, ahol a tragédia történt. A vezérigazgató azonban félrerakatta a gyertyákat, kinyittatta a postát, hogy egyetlen napra se vesszen el a bevétel. – 24.hu

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!