NEHAZUGGY

Ez csak a jéghegy csúcsa

Lázár Gergő | 2020. Január 9, Csütörtök | 9:52

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,340,346 forint, még hiányzik 659,654 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Tatán beköszöntött a tél. Na persze nem csak ott, hanem az egész országban, de a város középiskolájában, az Eötvös József Gimnáziumban ez hatványozottan is igaz volt, ugyanis a tantermekben sem volt sokkal melegebb, mint kint az udvaron. Ez lényeglben azt jelenti, hogy a gyerekek fagyoskodni kényszerültek, ami kedden olyannyira súlyos helyzetet hozott létre, hogy kénytelenek voltak hazaküldeni a téli szünet után nemrégiben újra az iskolapadba visszaülő gyerekeket. A 24.hu-nak nyilatkozó diákok szerint, aznap mindössze 11-14 fok volt a termekben, ami érthető módon lehetetlenné tette az oktatást. Szerdán már valamivel melegebb volt, akkor néhol már a 20 fokot is elérte a hőmérők higanyszála a tantermekben. Az iskola tájékoztatása szerint pánikra semmi ok, a hibát – szivattyú, majd kazán meghibásodása – már orvosolták, csupán idő kérdése, mire felmelegszik újra az egész épület.

Ez persze nagyszerűen hangzik, csak ha megnézzük, hogy hány hasonló esettel találkozhattunk az elmúlt hónapokban, években, akkor mindjárt kiderül, hogy a tatai eset messze nem egyedi. Beázó termek, életveszélyessé vált, omló vakolatú aulák és sportcsarnokok, vizes és penészes falak. Ezek persze igazak a hazai kórházak egy részére is – de gond persze itt sincs, Kásler ennek megmondhatója – de mint kiderült, már az iskolákra is egyaránt. Nem elég, hogy tanár és eszközhiány volt iskolák tucatjaiban országszerte, sokszor még az időjárási körülményekkel is küzdeniük kell – legtöbbször a tanároknak, diákoknak és szülőknek, hiszen sokszor ők maguk javitják az omladozó vakolatot, a penészes parkettát, vagy a beszakadt cserepeket -, ugyanis a fenntartó egyszerűen képtelen a feladata ellátására.

Jöhetnénk persze most azzal a párhuzammal – tudom, nincs értelme összevetni a két dolgot, de mégis megteszem -, hogy a helyi templom biztosan csillog-villog, hiszen a kormány fontosnak tartja azt, hogy a sport mellett a keresztény és református egyházat is mérhetetlen összegekkel támogassa, az emberek nem túl pozitív véleménye ellenére is. Lehet persze, hogy az Eötvös József Gimnázium éppen pont csodálatos állapotban van, de ez még nem javít az országos helyzeten. A mai napig vannak olyan iskolák vidéken – de szerintem akár Budapesten is akad ilyen -, ahol a gyerekeknek egyszerűen szóltak, hogy ne kapcsolják fel a villanyt, mert a beázó falak miatt akár agyon is ütheti őket az áram. A gyerekek alkalmazkodtak, nem kapcsolják fel a villanyt, így eddig még senkit nem rázott meg az áram.

Ez vajon mennyire elfogadható, egy haladó, csodálatos, nuygati színvonalú országban? Mennyire normális az, hogy Orbán milliárdokért a Budai Várba költözik, miközben országszerte tucatnyi olyan közintézmény van, amely már 20-30 évvel ezelőtt is elavult volt, nem még most, 2020 kezdetén. A kormány teljességgel érthetetlen és értelmetlen központosítása ide juttatta az oktatási rendszert, hiszen maguk a fenntartók sem tudnak sokszor azokról a problémákról, amikkel már hetek, hónapok óta küzdenek egyes intézmények, vagy ha tudnak is, nem kapnak pénzt az államtól, vagy ha esetleg kaptak is, másra ment el. A bürökrácia felzabálja a fontos milliókat és milliárdokat, amelyek így soha nem jutnak el azokba az iskolákba és gimnáziumokba, amelyek elviekben gyermekeink jövőjét kellene, hogy jelentsék.

Hogyan szerezze meg a későbbi élethez fontos tudást az a fiatal, amelyik hol fagyoskodik télen a teremben, hol pedig azért imádkozik, hogy ezúttal ne a tesitanár tartsa majd neki a fizika órát. Egyszerűen a lehetetlen körülményekből kell, hogy megpróbálják kihozni a maximumot, hogy aztán később azzal szembesüljenek, hogy vagy bedolgoznak egy fideszes káder alá valamelyik hazai cégnél – nem mindenhol van ez így persze -, vagy elhagyják az országot. Az egykor neves oktatási intézményeink ma már sehol nincsenek nem hogy világviszonylatban, de már európai viszonylatban sem. Az egyik, ha nem legjobb egyetemet – legalábbis annak egy jó pár képzését – Orbán politikai okokból elzavarta, ami pedig még maradt volna, azt vagy privatizálta, vagy összevonta más egyetemekkel. A PISA teszteken rendre alulteljesítenek a fiatalok, miközben a magyarok nyelvtudása továbbra is Európában az egyik leggyengébb.

Komolyan aggódom azokért a fiatalokért, akik kénytelenek learatni Orbán oktatási rendszerének „gyümölcseit”. Már az én időmben is elég siralmas volt az oktatási rendszer, valamint az iskolák állapota, de ma már talán még azt is visszasírná az ember. Egyszerűen felfoghatatlan az a pusztítás, amit Orbánék 10 év alatt véghezvittek. A tatai Eötvös József Gimnázium vélhetően még csak nem is a legrosszabb példa, mégis elegendő ahhoz, hogy szemléltesse a rendszer legalapvetőbb problémáit. Ma még felmérni sem tudjuk igazán, mekkora károkkal kell majd számolnunk az elkövetkezendő évtizedben, hiszen amit ma látunk, az még messze nem az alagút vége.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!