… az történt, hogy a 17 éves svéd Greta nem Madridba látogatott a legutóbbi klímakonferenciára, hanem Budapestre.
Álmomban Greta messze földről, környezetet nem károsító járgánnyal érkezett, vagyis biciklivel. Majdnem olyannal, amilyennel a holland miniszterelnök jár dolgozni. Sok országon át karikázott az ifjú lány, egyre több követője lett, és egy idő után a Forrest Gump effektus elevenedett meg körülötte, biciklis tömegek képében. Álmomban még EU-tagország voltunk, ezért határtalan magabiztossággal kerekezett át a tömeg Ausztriából Magyarországra.
Mindeközben a budai Várban válságtanácskozások követték egymást. A fő kérdés az volt, migránsok-e ezek a ki tudja mit akaró és miért harcoló ifjak? A TEK menjen megállítani őket, vagy ki? És izzottak a telefonok, mobilok is, titkosak is, az orosz cár is jelentkezett. Álmomban nem hallottam mit mondott a magyar királytársának, de annyit sikerült meglátnom, hogy az utóbbi nagyon elsápadt, majd derékból meghajolva a készülék felé – biztos, ami biztos, hátha kamerás – befejezte a beszélgetést. Kiordított az ügyeletes seggnyalónak: – Gretát fogadni kell! Azonnal csináljatok valamit!
Álmomban azt is láttam, hogy újabb emberek érkeztek egyenruhában, öltönyben, sápadtan vagy kipirulva, de nagyon idegesen a megbeszélésre. A Vezér szólt:
– Bécs elesett. Végleg. Összeálltak a zöldekkel. Fogadnunk kell ezt a taknyos csajt, hátha később nagy befolyása lesz. Vörös szőnyeg az autópályára. Tatabányától, most azonnal. Egy stadionnal kevesebb, de majd megoldjuk, most ez a prioritás. Személyesen fogadom. Mikorra ér ide?
Kapkodó, egymás tekintetét kereső vazallusok nyökögtek álmomban, nem emlékszem a szavakra, a nevükre még annyira sem.
A következő kép: Greta és csapata a Kossuth téren. Öltönyös fütyik sorakozó hada, Greta izzadtan, bakancsban, pólóban, derekára csavart pulcsiban, nulla sminkkel leszáll a járgányáról, és a szokott, elveszettnek tűnő tekintettel néz körbe. Nem érti a felhajtást, nem szereti a kamerákat a sok, kordonon kívül rekedt, kérdéseket üvöltöző embert, de már van egy kis rutinja. Nem játssza meg magát, valakinek a kezébe nyomja a biciklijét, és elindul az impozáns budapesti Parlament főlépcsője felé.
Ahol maga a potrohos nagyság várja – még nincs korona a fején az álmomban –, és amikor Greta odaér hozzá, kezet csókol neki. Ebből a részből csak a kislány megrökönyödött arca maradt meg, amikor felébredtem.
De még álmodtam egy kicsit tovább. A sok kínos kérdés, amiket Greta feltett, ahhoz vezettek, hogy végül mindenki ki lett zavarva a találkozóról, és maradtak ők ketten. A kis király és egy svéd kislány. Innentől minden szóra emlékszem.
– Ööö, Greta, mennyit kér?
– Nem értem. Mire gondol?
– Nézze, ööö, mindannyian a piacról élünk. Látom, biciklivel jött. Megértem, fiatal – én is voltam egyszer, akár elhiszi, akár nem… Nézze, nemrég vettünk majdnem 90 milliárd forintért új autókat az államnak, egyet biztosan ki tudok szorítani neked. Hadd tegezzelek, így olyan, mintha barátok lennénk. Megtisztellek ezzel.
– Uram, egyrészt ne tegezzen, mert azt a nőnek kell elsőnek felajánlania, amikor egy férfival beszélget. Másrészt, nem kérek öntől semmi mást, mint hogy hallgasson meg minket, és vegye figyelembe a követeléseinket, amikor döntéseket hoz.
– Ööö, hát, ja, persze, hogyne. Majd utánanézek, mit is szeretnének. Láttam, a szomszédot már megvezették… bocs, úgy értem, Kurz összeállt a zöldekkel. Magának nem is zöld az arcszíne…
– Nem. Nálunk a bőrszín nem mérvadó. Úgy tudom, maguknál igen. A vallások is, ugye? Jól értesültem?
– Hogyne. Mi, a kormányom a kereszténység legfőbb védelmezői vagyunk ma, nemcsak az országunkban, hanem szinte egész Európában. Vannak hasonlóan gondolkodók, az ő támogatásukra is számítunk.
– Mi a viszonya a kereszténységnek a Föld nevű bolygó sorsához?
– Ööö, hát… ööö, ez egy buta kérdés, kislány. Hát nagyon fontos, hogy a bolygó… izé… jól legyen. Különben hogyan folytathatnám tovább az uralkodásomat… vagyis a kormányzásomat?
Greta felállt, és el sem köszönve kisétált.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.