Március 28,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Mázli

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,506,669 forint, még hiányzik 1,493,331 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Abszurdisztán legújabb politikai termékéről ejtek szót, Rácz Zsófiáról, akiből ifjúságpolitikai és esélyteremtésért felelős helyettes államtitkárt faragott a legfensőbb akarat. Jog szerint akár 1 millió 650 ezer forintos álomfizu, álom-költségtérítés, szolgálati álomautó álmatlan sofőrrel és az orbánszóvívő szája jár a melóval. Micsoda mázli, nem?   

Vannak aggályaim a kinevezéssel kapcsolatban. Sokan gondolhatják, hogy ha egy 16 éves svéd lány oly hatékonyan képes képviselni a klímavédelem ügyét még nemzetközi fórumokon is, akkor miért akadékoskodnánk, ha egy 22 éves kerül pozicióba?... A napokban a Time magazin által Az Év Emberének választott Greta Thunbert senki nem jelölte egy minisztérium magasrangú tisztségviselőjének – ő egy ízig-vérig civil kislány, aki saját iniciatívából, mondhatni mély meggyőződésből teszi amit tesz. Senki nem választotta vagy nevezte ki erre a szerepre. Ő nem egy kormányhivatalnok. Nem beosztás, hanem lelkiismeret kérdése, ki mit vállal közérdekű ügyekben. A demokrácia – mifelénk mostoha sorsú – szabadságjogainak gyakorlását nem kísérik képzettségbeli elvárások. Oktalan a párhuzam. Ő a körte – a másik alma.

A jogállamiság egyik ismérve a törvények stabilitása. A precedensalapú angol joggyakorlat szerint például akár többszáz évvel ezelőtti bírói döntések alapján ítélkeznek. 

Nem helyes az, ha az emberek úgy formálják a jogot, mint egy gyurmát, aszerint  amit éppen szeretnének, elvesznek belőle, hozzá tesznek, összekeverik a vágyaikkal. Maga Rácz Zsófia érvelt így a Hír TV-ben – még az alapjogok ellen küzdő Alapjogokért Központ üdvöskéjeként – Orbán Viktort idézve, ajnározólag. Ehhez képest egyikük sem tiltakozott, amikor a honatya-fiú-szentlelkeink a parlamentben törvényt módosítottak annak érdekében, hogy az állás a kiszemelt hölgyeményé lehessen. Értekezésem alanya eleddig ugyanis csak egy érettségi bizonyítványt tud felmutatni: A haladó világ valamennyi minisztériumában viccnek vélnék, ha ezzel a végzettséggel akarna ott érvényesülni. Mindmostanig a törvényi előírások ezt nálunk sem tették lehetővé – de ezután másként lesz. Ugyanis nem arról szól a döntés, hogy éppen most ki lánya-borja legyen az éppen most államtitkár Novák Katalin fegyverhordozója, hanem arról, hogy az államtitkárok népes seregének vélhetőleg még népesebb helyettesi hadába bárki felvehető lesz ezután, ha sikerült legalább leérettségiznie – és persze ha a Fennvaló is úgy akarja. Ez azért a századok óta virágzó nepotizmus országában is durva, nem?

A korábban a puritán kormányzás ígéretével kampányoló negyedik Orbán-kormánynak 13 miniszter mellett 237 államtitkára és miniszteri biztosa van, továbbá 14 kormánybiztos és 6 miniszterelnöki biztos teljesít szolgálatot a kormányzatban. További 12 személy miniszterelnöki megbízottként ad tanácsot a kormányfőnek, illetve lát el meghatározott feladatot. A helyettes államtitkárok száma az általam fellelt legutóbbi adat szerint 117 – ami felettébb kevésnek tűnik számomra a többi szám viszonylatában. Számolgatás nélkül is egyértelmű, hogy egy ekkora kormányzati apparátus egy nálunk tízszer nagyobb államnak is elégséges lenne. És akkor a sokszáz léhűtőről és hóhányóról nem is beszéltünk, akik mondvacsinált állásaikban – vagy színlelt szerződések folytán – zabot hegyeznek, „tanulmányt” írnak,  vagy valami hasonló haszontalan látszattevékenységet folytatnak, arcátlan havi – vagy oldalankénti – summákért. Hogy ilyen felduzzasztott létszám mellett miért volt szükség – a közvélekedéssel is szembe menvevégigeröltetni ezt a személyi döntést, nem tudom. Az egyetlen felmerülő válasz a már megszokott lehet: „Dafke! Mert ezt is megtehetjük!” 

A jelenség – szerintem – egyáltalán nem újkeletű. Ne tegyünk úgy, mintha egy deus ex machina-ba botlottunk volna. Például mindnyájan emlékszünk még a nyámnyila Vitézy Dávidra, aki hirtelencsak – hogy, hogynem – a BKV vezérigazgatói székében találta magát 25 évesen, nulla munkatapasztalattal és ennek megfelelő szakmai gyakorlattal. (Miután Tarlóssal tartósan nem működött a kémia, miniszteri biztossá bukott. Jelenleg a lebontott Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum megbonthatatlan igazgatója, 5 éve már.) Akkor is sokaknál kiakadt a mázlimérő, holott a nevezettet – a híreszteléssel ellentétben – valóban nem fűzi vérrokonság a miniszterelnökhöz. Némi vékonyka rokoni szál köti hozzá csupáncsak: féltestvére Vitézy Zsófia (a Brüsszeli Magyar Intézet vezetője) – anyai ágon Orbán Viktor unokatesója. De hát „akinek Isten hivatalt ád, észt is ad hozzá” – legyintett a magyar. Azóta is türelemmel várjuk, hogy a közmondás beteljesedjen.

Nevethetnékem támad, ha arra gondolok: mit össze nem gyűrődtek egyes szerencsétlen kormányalkotó tényezők Semjén Zsolttól (aki hiteles vélemény szerint csaló, aki minden diplomáját és tudományos végzettségét valamilyen csalással szerezte) Kovács Zoltánon át (aki speciel saját magát plagizálta: a CEU-n ugyanazt a diplomamunkát adta le, amit a Debreceni Egyetemen már sikeresen megvédett) Schmidt Pálig (akinek doktori disszertációja túlnyomórészt más szerzők műveinek szinte szó szerinti fordítása)! Botorság volt részükről annyit trükközni, copypaste-olni csak azért, hogy diplomás, doktori címes Valakiknek tűnjenek. Elég lett volna némi porhintés közepette picinykét megváltoztattatni a jogszabályokat, és máris azok lehettek volna, akik mindig is lenni akartak, csak épp képtelenek voltak produkálni a teljesítményt. 

Nem rejtély a „jogalap”, mely lehetővé tette hogy az éjjel-nappal testőrök hada védte Polt Péter professzor lehessen. Miután az ELTE Kari Tanácsa elutasította egyetemi magántanári kinevezését – ami a cím adományozásának előfeltétele volt -, egy huszárvágással (értsd: a jogszabályok és az egyetemi autonómia megkerülésével) Áder János adományozott neki egyetemi tanári címet. Ilyetén azóta használhatja a Prof. előtagot. Megoldották Fideszen belül a problémát, fittyet hányva arra is, hogy a rangkórságban is szenvedő, bűnpártoló legfőbb ügyész már a docensi címét is jogsértő módon szerezte meg.  

Eperjes „Szamóca” Károly színész is adjunktusból egyből professzor lett, miután a köztársasági elnök – a Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság állásfoglalását negligálva – egyetemi tanárrá nevezte ki. A mázlista!

Mocsai Lajos kézilabdaedzőnek is mázlija volt! Nem is a sport, hanem a bölcsészettudomány (!) doktora lett a cívis város egyetemén. A Testnevelési Egyetem konfúz körülmények között kinevezett rektora azért a munkásságától teljesen idegen terület tiszteletbeli doktori címét kapta meg, mert ugyan tréneri – tudományosnak bajosan minősíthető – munkássága kizárólag a sporthoz kötődik, ámde a Debreceni Egyetem a sporttudomány ágában nem jogosult díszdoktori címet adományozni. Ennek utána már annak sem volt akadálya, hogy az EMMI egyetemi tanári kinevezésre – azaz professzori címre – terjessze fel a neveléstudományok új felkentjét.  Az, hogy a MFAB nem támogatta Mocsai jelölését sem, láthatóan senkit nem érdekelt.

Vidnyánszky Attila is kapott jelölést egyetemi tanári címre. Korábban az e vonatkozásban érdek nélkülinek nem mondható rendező javaslatára és javára törvényt módosított az Országgyűlés, hogy művészeti díjjal olyan pozíciókat is be lehessen tölteni az egyetemeken, amelyekhez korábbi esetekben doktori fokozat kellett. Ezt a mázlit! Így elhárultak az akadályok az elől, hogy Áder egyetemi tanárrá nevezhesse ki őt is. Lehet hogy egyszer a Kossuth-díjas Ákos is professzori talárt öltve fogja csápoltatni a színpad előtt a rajongóit?

Bukovics István,  a Nemzeti Közszolgálati Egyetem közigazgatástudományi doktori iskolájának szintén mázlis vezetője egy jogi kiskaput kihasználva lett egyetemi tanár. Bakondi György katasztrófavédelmező elődje, volt belügyminiszteri tanácsadó csak óraadóként fungált a Wesley János Lelkészképző Főiskolán, mégis felterjeszthették egyetemi tanárrá a teológiai tudományok terén, pedig nem publikált és nem is oktatott tanárként azon a területen. Akkoriban,  2007-ben nem volt olyan kompetens intézmény vagy szervezet, amely elbírálhatta volna Bukovics egyetemi tanári pályázatát, így automatikusan, vizsgálódás nélkül megkapta a címet. Ennek köszönheti jelenlegi pozicióját. Mellesleg, a Moszkvában, 1984-ben írott, tűzvédelemmel foglalkozó kandidátusi dolgozatát 30 évre titkosította a Belügyminisztérium – ami egy tudományos szakmunka esetén nem volt szokványosnak mondható. Ez az intézkedés gátját képezte azon próbálkozásoknak, amelyek a Bukovics kandidátusi tudományos fokozata kapcsán felmerült aggályokat szerették volna tisztázni. 

A szállongó hírekkel ellentétben nem – legalábbis: még nem – egyetemi tanár Orbán Ráhel. A miniszterelnök lánya a Budapesti Corvinus Egyetem külsős oktatója csak, ahol az úgynevezett Food Service Managementet tartja az éttermi és szállodai vendéglátás iránt érdeklődő diákok számára.

Mi süldő gyerekként, lelkes fiatalként még érdemesnek hittük, amit a lámpájáról és az osztályellenség kivégeztetett millióiról elhíresült Iljics tanácsolt: „Tanulni! Tanulni! Tanulni!” Ki-ki lehetőségei és képességei szerint tette is a dolgát, aki mégse, azt esetleg légycsapóval bírta jobb belátásra az apja vagy az internátusi nevelőtanár. De az nagyjából világos volt, hogy az uborkafán felkapaszkodni igazolt tudás, érdemi gyakorlat nélkül meglehetősen nehéz. Legalábbis a vészkorszakokat mindig túlélő polgári értékrend szerint. Pártvonalon persze akkor is léteztek a különutak – a szocialista erkölcs és etika szemet hunyt fölöttük. A jelenlegi (egyelőre csupán morális és gazdasági szinten pusztító) vészkorszak által magáévá nyilvánított „polgári értékrend” viszont a cselédlépcsőn beoldalgó, képzettségi papírok nélküli érvényesülést tök természetesnek tekinti. Egykor Deutsch Tamás esetében még megvárták a sportminiszteri kinevezéssel, amíg méltóztat befejezni egyetemi tanulmányait; most már nem cicóznak semennyit. 

Nem is értem ezt a nagy tolongást: ma már tudtommal nem jár – például – a professzori cím mellé a „Kegyelmes Úr” megszólítás… De azért a holnapi híreket is átfutom….  mert ki tudja?!… A bűvészkedéssel címet- és állást halmozó bagázs mindazonáltal cakumpakk nem okozott annyi feszelgést, mint ez a lenge szőke tünemény. Kellett ez nekünk, mint anno a kéjgáz a foghúzással járó fájdalom ellen! Személy szerint nekem nem az a bajom ezzel a csajszival, hogy túl fiatal. Nála sokkal fiatalabbaktól is láttunk elképesztő, tiszteletre méltó teljesítményeket. Például, nemrég olvastam: egy svájci egyetem diákja oldotta meg a végtelen idejű szingularitás 50 éves rejtélyét. Le a kalappal előtte! Kétlem ugyanakkor, hogy fényes politikai karrier várna ott rá emiatt. A tehetség legtöbbször nagyon korán megmutatkozik. De számomra tény, hogy ez a lány még semmit nem mutatott fel eddig, ami ezt a ranglétrát hírből sem ismerő villámkarriert indokolta volna. Ami ráncbaszedetlen csacsogást én láttam tőle, az engem egyetlen dologról győzött meg: az Orbán Viktort illető feltétlen odaadásáról és szervilizmusáról. Korosztálya átlagánál ezért került magasabbra ez a nő. Látjuk ezt a lázas elragadtatást sokak szemében, akik a nagy kenyérharcban a kormányzati asztalról lesöpört morzsákra aspirálnak. Nem kétlem, hogy a hatalom és a szex köszönőviszonyban vannak egymással, de Orbán világában az engedelmesség és az alázat – mármint az iránta való – viszi előre a dolgokat és egyes személyeket. Nyilván a Novák Katalin – Varga Judit féle több mint kínos nővonalat erősítenék a kormányberkekben – kérdés: kinek jó ez?!… 

A magyar társadalom azért háborodott fel, mert igazságérzetében sértve érzi magát. Melyikünk harciassága nem horgad fel, ha valaki elénk furakodik a sorban – legyen bárki is az? Ha egy kikent-kifent küllemű, könyökvédett szőke „perszóna” a normaszegő, az csak olaj a tűzre. Ha menet közben kiderül róla, hogy hitgyülis az aranyoska, az előítéletek is fellángolnak. Hogy ennek a leánykának a szépsége ebben a sztoriban bármiféle szerepet játszana, szintén erősen kétséges számomra. Egyrész a szépség nagyon szubjektív. Észrevettem magamon, hogy nem tudok szépnek találni olyasvalakit, akinek a nézeteivel, megnyilvánulásaival képtelen vagyok azonosulni. Másfelől a látszatra nem éppen trendi nőszemély is tud szép, vonzó lenni az én szememben, ha pozitív a szellemi kisugárzása. Szerintem tehát inkább a tárgyát nem lelő teljesítménytisztelet, a magunkra szabott normák megsértése, a szőkenő-szindróma a ludasok a nagy felhördülésben. Továbbá: amióta világ a világ, kellett egy mérce, ami az előmenetelt, a társadalomban való érvényesülést szabályozta. Ez a létezés rendje – és sem a politikai csőcselék rafinériája, sem a törvényalkotás jogával való folytatólagos, arcátlan visszaélésük nem fog ezen időtállóan változtatni. Különben mi értelme lenne évekig tanulni, könyvek garmadáját elolvasni, megvizült ingben vizsgázni nyakra-főre, ha anélkül is lehet érvényesülni?!…. Ezen az elfogadott struktúrán az sem módosít, hogy sajnos mindig lehetett. Hogy a sok tanulás nem jelentett feltétlenül anyagi érvényesülést is egyben.  Kizártnak vélem azt is, hogy a jogi tanulmányokat egy ilyen – elvárásaim szerint felelős, a mai valóságban inkább végrehajtói – beosztás mellett maradandó ismereteket szerzően el lehet végezni. Saját tapasztalatból beszélek, nekem sem ment munkaviszony, család mellett, pedig – mondhatni – rutinos diplomaszerző voltam: az lett volna az… x-edik. De nem lett. 

Nem szokásom jósolni, de megítélésem szerint Rácz Zsófia – helyzeténél, szerepénél fogva -elfogadottabb, népszerűbb már nem lesz a mostani prüszkölők körében, akárhány éves, akármilyen kinézetű is lesz időközben. Nem áll szándékomban megóvni őt a megalapozott kritikáktól, de emberi méltóságában nem bántanám. Orbán – aki nélkül jóformán a szél sem rezdülhet ebben az országban – jól tudja: ha hatalom túl sok konfliktust gerjeszt egyidőben, az a társadalom konfliktuskerülő attitűdjét eredményezi. Lám, ez az ügy is szépen elaludni látszik, akárcsak a számtalan másik.

Nem csodálkoznék, ha kapnék egy „OK, boomer!”-t véleményem miatt. Bár szerintem a boomer-ezés van annyira rossz hangulatú, mint egykor a „Fiacskám!”-ozás volt – amely mentalitásról azért a legidősebb nemzedéknek sikerült régen  leszoknia. 

Pandula Dezső

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.