A kormánypárti szemszögből tagadhatatlanul kudarccal záruló önkormányzati választás egy olyan politikai helyzetet teremtett a centrális erőtér megszűnésének lehetőségét is magába foglalva, amit Orbán Viktor és think-tankjai gondosan próbáltak elkerülni hatalomban töltött éveik során például a választási rendszer megváltoztatásával. A vereség fő oka egészen mostanáig téma, olyan belsős kritikák fogalmazódnak meg, ami a végletekig szervilis közösségétől szintén szokatlanul hathat Orbánnak.
A probléma egyik fő forrását jól látják, képtelenek megszólítani a fiatalokat.
Nem azokról van szó, akik Fidelitas-rendezvényeken mutatkoznak és beállnak a hatalom mögé reménykedve, hogy a miniszterekkel, államtitkárokkal lőtt szelfiken kívül a későbbiekben zsíros állást is kapnak majd, hanem a szélesebb tömegekről Győrtől Miskolcig, azokról a fiatalokról, akiknek politikai-közéleti aktivitását még van hova növelni, de határozottan elutasítják ennek a komcsi tempójú, áporodott szagú autoriter, gondolatok nélküli csapatnak a ténykedését.
Nem értik ennek a generációnak a működését, elfelejtették saját fiatalságukat, ahogyan a Bibó koleszben dolgoztak az ellenálláson és adtak identitást – ha nem is túl sokáig – a rendszerváltó fiatalságnak: mára ebből nem maradt más, mint a nyugdíjas szavazótábor elvtelen, gátlástalan mozgósítása és a Z-generáció meg nem értéséből fakadó lekezelő stílus és tömény arrogancia. Kár lenne azt gondolniuk, hogy ezt nem vesszük észre.
Bizonyosan ők is érzik, hogy ez nem a nyerő taktika és ahogy bársonyszékeik veszélybe kerülnek, úgy próbálnak erőtlen próbálkozásokat tenni. Ennek jó példája Zelenka Dóra két írása a 888-on, az egyik egy héttel a választás után, a másik pár nappal ezelőtt íródott. Az első cikkében egy magát diktátornak képzelő kémiatanár stílusában hordja le a „szemkilövető” Gyurcsányon „jót derülő” fiatalokat, ahogy írja, „akit most olyan sokan trendinek és menőnek tartotok”, szerény véleménye szerint szégyen, amit művelünk, pedig megvan mindenünk, suliba járunk, az iPhone alap, bulizunk, utazunk, nyáron fesztiválok…
Miután Zelenka elvtársnő finoman a tudtunkra adja, hogy a „legvidámabb barakk” országában a fiataloknak nincsenek valós problémái, érkezik a következő batyu szenteste előtt egy nappal, az úgynevezett jobboldali fiatalokat megszólítva. A főcím így szól: Útravalóul tőlem nektek.
Írásában érzékelteti, hogy a kritika megfogalmazása milyen fontos, sőt, a kritika fontos dolog, hiszen „jobb munkára ösztönöz és inspirál”.
(…) Rátok lenne szüksége a rendszernek. Szóban, írásban, tettben. Hiszen ha kritizáltok, az azt jelenti, hogy odafigyeltek és tisztában vagytok a jó és a rossz dolgokkal egyaránt!
A batyu utolsó kis szeletében az igazságért folytatott harcra, az elvek melletti kiállásra szólít.
Ha eddig nem tudták, az októberi eredményekből már ideje lenne rájönnie Orbánéknak, hogy a mértéktelen korrupciót, a gőgös, pökhendi kommunikációt és a pártállami időket idéző hatalmi felfogást nem fogjuk úgy elfogadni, ahogy teszik azt azok az emberek, akik egy ehhez hasonló rendszerben nőttek fel. Sok olyan pártkatona fog még feltűnni, mint Zelenka elvtársnő azt gondolván, hogy indulattal vagy a pont az ellentétével, nyálas kedvességgel sikert tud elérni, de közlöm, a propaganda súlytalan és hatástalan.
Itt senki sem hős és egy szóval sincs állítva, hogy a most felnövő generáció többet tesz majd és értékesebbet, mint az azt megelőzőek, annyi viszont biztos, hogy egyre növekvő népszerűtlenségük olyan generációs sajátosságokból fakadnak, amik többek között a Fidesz létrejöttét is hajtották: a lendület, a lázadás, a rendszerellenesség, az „öltönyösök” szavának megkérdőjelezése csak néhány a sok példa közül. Világos, hogy nem kell örökké fiatalnak maradni, de azt gondolná az ember, ilyen előzményekkel Orbán Viktor jobban érti majd az idő múlását, mint a rendszerváltáskor ide-oda helyezkedő posztkommunisták, de nem, sőt, alighanem ugyanolyan lett.
A fiatalok nem Bayer Zsolt kirohanásaira kíváncsiak vagy a Heti Terror legújabb adására, inkább noÁr szavára adnak, nem az országot elözönlő, asszonyokat megerőszakoló iszlamisták veszélyétől tartanak, hanem az oktatási rendszer működésképtelenségétől és nem „nemzeti nagytőkéseknek” látják Mészárost és bandáját, hanem szimpla strómanoknak.
Késő és hazug pótcselekvés, hogy annyi idő után megszólítsatok minket.
Fazekas Adrián
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.