„Ha elmúlik karácsony a szeretet lángja halványabban ég” – zendített rá a Neoton melankolikus dalára, a laptopomon futó zenei alkalmazás lejátszási listájáról 27-én reggel, miközben a híreket futottam át. Már gyerekkoromban is utáltam ezt a számot, mert felerősítette bennem az érzést, hogy vége lett a csodának, szirupos szeretetnek. Ilyenkorra már elfogyott a szaloncukor, potyogott a fa, hazamentek az unokatesóim, űrt éreztem. Ezen nosztalgiáztam, amikor megláttam a hírt: Rogán Antal minisztériuma alá került a filmszakma felügyelete.
Összeszűkült gyomorral olvastam el a cikket. A tehetetlen düh, valamint a bennem éppen keringő gyerekkori emlékek hatására elbőgtem magam. A Neoton még mindig kesergett a háttérben, az én karácsonyi szeretetem pedig oly mértékben halványult el, hogy azt éreztem, egy vizes strandpapuccsal tudnám hosszan pofozni ezeket az embereket. (Talán mégsem vagyok annyira civilizált, és annyira európai amilyennek hiszem magam? – csodálkoztam el.)
A következő gondolatom az volt, hogy vajon hány ember olvassa ezt a cikket ebben a pillanatban? Abból vajon hány ember fogja fel, hogy mit is jelent ez az átalakítás. Abból hányat érdekel? Hány bőg, és hány pofozkodna strandpapuccsal?
Azt hiszem, megint szűk halmazhoz tartozom – gondoltam -, bár meggyőződésem, hogy több embert fog ez a módosítás érinteni, mint ahányan átgörgették a hírt. Az csak az egyik oldala a történetnek, hogy ezzel a húzással a kormányzat újabb utat tört magának felfoghatatlan mennyiségű pénz ellopásához, de ami számomra ennél is aggasztóbb az az, hogy ez a lépés a művészi- és szólásszabadság újabb, ebben az ágazatban történő teljes elfojtását fogja jelenteni.
A Magyar Nemzeti Filmalap által támogatott filmek az utóbbi években ismét visszaküzdötték magukat a világ filmes élvonalába. Néhány a személyes kedvenceim közül: Liza, a rókatündér (2015), VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan (2014), Rossz versek (2018), Saul fia (2015), A berni követ (2014), Az állampolgár (2016), Szép csendben (2019), Örök tél (2018), Egy nap (2018), Testről és lélekről (2017), Mindenki (2016), Napszállta (2018), Aurora Borealis (2017). Ezek a filmek bizonyítják, hogy noha egy kézben összpontosult a finanszírozással kapcsolatos minden döntés, mégis támogatást kaphattak a politikai és társadalmi témákat feldolgozó filmek is. Andy Vajna döntéseit szakmai és nem ideológiai alapokon hozta meg. A kormányhoz fűződő kapcsolata miatt ez nem lehetett könnyű, de a szakmabeliek véleménye alapján, és a létrejött filmeket látva – mi nézők is – megállapíthatjuk, hogy parádésan egyensúlyozott, próbált politikailag elfogulatlan maradni.
Több hír is kiszivárgott az évek során arról a feszültségről, ami közte és a kormányzat között volt, miután ellenállt a nyomásnak, hogy hazafias, történelmi nagyjátékfilmeket gyártsanak.
Halála után többen veszélyben érezték a MNF szuverenitását. Félelmük beigazolódott. Kezdetben jobboldalról csak elkezdték szétszedni, bírálni a felsorolt filmek közül néhányat, majd kifejezett igények fogalmazódtak meg a „nemzetet összekovácsoló történelmi filmek” iránt.
Sokan hihetik, hogy ez a döntés csak azt a szűk réteget érinti, akik a művészmozik programjai közül válogatnak. Kultúrsznob hiszti – mondta egy ismerősöm. Nincs igazuk. Központi tűz alá vették az alkotói szabadságot. Minden oldalról, szinte egyszerre. A színházak szuverenitását csorbító, a mostani filmes módosítás, valamint Maróth Miklós meghökkentő megállapításai az Egri csillagok és Harry Potter viszonylatában mind azt a célt szolgálják, hogy a kultúrát önkényes módon ideológiai célokra használják fel, egy torz identitás kialakításának eszközeként.
Aljas, barbár cselekedet, amibe bele fog veszni ez a nép, ha hagyja magát.
Bolla Rita
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.