NEHAZUGGY

Az elmúlt egy év 1.

Megint elmúlt egy év Orbán kormányzásával Magyarországon. Azt természetesen mindenki maga dönti el, hogy jobb vagy rosszabb lett az élete ebben a 365 napban. A mi – szubjektív – összeállításunk nem a reményt tükrözi. De hát erről írtunk mi. Tallóztunk az írásokban. Emlékezzünk együtt!

Erkölcsi vakondtúrás

Molnár Bálint (január 25.)

Nem a tolvaj tehet a sokak nyomoráról, hanem a sokak tehetnek arról, hogy ennyire nehéz sors jut a cselekvésre magukban hajlandóságot érző felkent geciknek. Ha innen nézzük, böszme nagy igazság ez, Freud is állva tapsolna, ha ezt látná, hallaná. Az elfuserált erkölcsi vakondtúrás ma reggel is felkelt, könnyesre csípte a szemét az ellenszél, amiben nap mint nap dolgozni kénytelen, felegyenesedett miután megint derékon vágta Soros és a balliberális médiatúlsúly, majd becaplatott a közpénzrádióba elhalandzsázni, hogy a fényes nemzeti sikerek legújabb ellensége valójában a közeg. Amely a magyar néplélekben keresendő.

Nagy igazság, doktor úr! Ma Magyarországon sikeresnek lenni valóban nem egyszerű dolog, miután a siker záloga leginkább a seggnyalási hajlandóságban és a kinyalandó seggektől mért távolságban keresendő. Baromira nem inspirál semmire rengeteg embert – legfeljebb arra, hogy fogja az életét, becsomagolja egy bőröndbe és megpattanjon -, amikor azt látja, hogy a boldogulás kötelező alapanyaga az erkölcsi árvízkárosultság, a párthűség és az elvtelenség. Igen. Lehangoló és elkeserítő, hogy a sikerhez, a pofátlan habzsidőzsihez elegendő beházasodni a miniszterelnöki dinasztiába, vagy a felcsúti szomszédságba születni, vagy örök hűséget esküdni egy alávaló diktátorkezdeménynek.

Csak túlélni a falvakban

Lázár Gergő (január 29.)

A félelem egyszerűen beszivárgott a falvakba és községekbe, amely a racionalitástól teljesen eltérő viselkedésre késztette a lakókat. Egyik napról a másikra élnek, vegetálnak, és már nem hisznek a hosszú távú terveknek és ígéreteknek. Hisznek viszont az azonnal elfogyasztható zsák krumplinak és hisznek a hideggel szemben sokszor az életet jelentő szociális tűzifának. Azok nem egy vagy két év múlva érkeznek, hanem most azonnal. Mint ahogy a szavazatokért adott 3-5 ezer forint is azonnal érkezik, amiből lehet kenyeret és tejet venni a családnak, amely talán még egy vasárnapi ebédre is elegendő. Ezen emberek többsége már nem gondol a jövőjére, csak a mai napban és legfeljebb a holnapiban tud gondolkozni, hiszen úgy érzi: ő már amúgy is csak túlél és ezért a túlélésért mindent meg kell tennie.

Tapsikolnak az eléjük vetett mócsingoknak

Edgar Swan (február 12.)

De az ember nem mosómedve. Általában. Úgy tűnik, én az embereket nem értem. Vagy csak a magyar embereket nem. Az úristennek nem akarnak szabadok lenni. De semmi pénzért sem. Fürtökben lógnak a kurva kerítésen, egymás fején taposva próbálnak visszajutni a rácsok mögé. És rohadtul nem arról van ám szó, hogy a rácsok mögött védelem van, ott biztonság és jólét van, kint pedig nincs. Francokat. A rácsok mögött bűz van, élősködők vannak, sötét van, szűk helyen szorongás van és néha odavetett moslék van. A friss gyümölcs helyett penészes kenyérhéj, a simogató szél helyett állott, áporodott, dohos levegő, napfény helyett sötét, kényelmes élettér helyett zsúfoltság és én nem és nem értem, miért.

Próbálok rájönni évek óta. Én ugyanabban az országban nőttem fel, mint azok, akik aléltan tapsikolnak az eléjük vetett mócsingoknak. Nézem a vastagon sminkelt boldog arcokat, a vezéren rajongva csüggő szemeket, a kacarászást, amikor a dakota elsüt egy viccet és a boldogságtól kipirult arcokat, ahogy gyorsan átgondolják: mennyit szakíthatnak az új szavazatvásárlós bulin?

Merthogy ez történik ám. A külhoni szavazatok megvásárlása után most Orbán éppen felvásárolja a belhoni szavazatokat is. Pont annyit fizet, amennyibe az adott célközönség kerül. Akinek elég a közmunka, az azt kap, akinek a közmunka reménye is elég, az azt. Mások két kiló krumplival is beérik, egy csomag száraztészta mellé és megvan a szavazat. Néhol ötezer a vételár, másoknak vásárlási utalvány dukál. Helló, röfik! Most már feljebb másztunk a kupacon, itt igényesebbek nyüzsögnek. Ide már a két kiló krumpli nem elég, többe kerül a napi smink, amit az arcára ken. A vásárlási utalvány sem játszik, a spéci borotva drágább, amivel divatosan borostás hajléktalanra csinosítja magát reggelente. Itt már trafik kell, egy hely valamelyik alapszervezetben, annak a reménye, hogy ha elég szorgalmas és elég lojális, akkor majd feljebb kúszhat – a másik vállán, hátán, élete árán is akár – és többet lophat. Kurvasokat lophat. És van ám jelentkező dögivel. Ambiciózus ifjak törtetnek azért az egy megüresedő helyért.

…Az a baj ezzel, hogy annyian kapaszkodnak a kurva kapuba, hogy ki sem lehet nyitni és be sem lehet csukni rendesen. Azok ott képtelenek eldönteni, hogy mi a faszt akarnak, hogy kimennének, vagy bemennének. Leginkább semmit nem akarnak, csak annyit, hogy hagyják őket békében ott csüngeni, ne kelljen már nekik dönteniük semmiben. Ez fasza is, csak közben arra kárhoztatják a többieket, akik képesek voltak dönteni valahogyan, hogy kívülről vagy belülről, de azt a retkes kerítést bámulják és ne legyenek képesek szabadon mozogni. Mert ameddig ezek az idióták vastag rétegben ott csimpaszkodnak a kerítésen, a kapun és egymáson, addig se kimenni, se bemenni, se a tetves kerítést ledönteni nem lehet. És ezek négymillióan csüngenek ott. És még csak nem is értik, mekkora barmok. Na, ezt nem értem én.

…mint egy kapcaronggyal

Tóth Ilona (február 18.)

A kancelláriaminiszter a közbeszéd állapotával kapcsolatban azt mondta: „Egy-egy erőseb megjegyzés a mi oldalunkról is elhangzik, viszont az a kocsmai stílus, amely az ellenzék részéről általánossá vált, nálunk nem szokás”.

Így van ez, amikor kormánypárti politikus gondolkodni próbál, de egy istennek nem megy neki. Valahol nagyon elveszítette a fonalat ez a Fidesz-unalom. Észre sem veszi, nem is akarja, mekkora valótlanságokat beszél. Amit elvárnak tőle azon az oldalon, kicsicsázni nincs esze hozzá, marad a már kurva unalmas félreduma. Ezt tanulta, ezt tudja. Büszke lehet rá minden erkölcs-közeli Fidesz bábu. Pálinkás József, volt oktatási miniszternek már csak hisz a kecske ólban kikupálódott banda. Ő mondta, hogy a Palkovics miniszter stílusa, viselkedése kritikán aluli. Azt meg én mondom, hogy olyan stílusban beszél Lovász László akadémiai elnökkel, világhírű matematika professzorral, mint egy kapcaronggyal, pedig a cipőjében még talpbetét sem lehetne ez a motyogó garázda, aki az oktatásügynek is csak ártott. Használhatatlan, ám ő is ákádémikus. Már ideje és esze sincs hozzá, hogy publikáljon, jön a pénz e nélkül is: az Akadémia rendes tagjaként havi 455 ezer forintot kap Palkovics, míg a SZTAKI-tól (legalább tavaly júniusig) havi 800 ezer forintot kapott, írja az egyik kocsmatöltelékekkel teli lap, a Magyar Narancs. Munka nélkül gazdagodni, nesztek, ez a gulyási erkölcsösség. Az orbáni butasági lottón az övék a főnyeremény.

No csak, minden rendben a cigányokkal?

Tamás Róbert (március 10.)

Ma már a cigány gyerekek éppen úgy eljutnak az érettségéiig vagy akár a diplomáig, mint azok, akik négy falusi ház árának megfelelő összegbe kerülő terepjáróban szarják tele a pelenkát. Útjelzőnek, hazafelé a nyaralásból. Nálunk már minden rendben van, mert az ország vezetése megértette, hogy a cigány gyerek éppen olyan érték mint az, aki a Pasa parkban látta meg a napvilágot. Azt is tudja a kormány, hogy lépésről lépésre haladva lehet ezt az értéket megmenteni, ezért nem csak az ő oktatására fordít komoly figyelmet, hanem a szülei, nagyszülei oktatására és szemléletváltására is.

Nem csak a Pasa parkiak, a luxusban élők számítanak

Szerencsére Magyarországon már nem megy csodaszámba, ha cigány orvost, pedagógust, egyetemi tanárt, tolmácsot, óvónőt, taxisofőrt lát az ember. Annyira természetes, hogy nem is érti senki, miért kellene ezen meglepődni. Mi itt már tudjuk, hogy éppen annyit ér és éppen annyira képes cigány és nem cigány. Azóta tudjuk, mióta a sikeres kormányzati programoknak köszönhetően sikerült felszámolni a nyomort, a nyomorból fakadó bűnözést. Nincs már előítélet, nincs szegregáció sem.

Ideje a külföldön élő cigányok felé fordulni. Ha itt sikerült, ott is menni fog. Ha máshogy nem, Farkas Flórián segítségével egészen biztosan.

Ez is történt még:

• Január 15. Áder János államfő 2023. május 15-ig határozott időtartamra Korom Ferenc altábornagyot nevezi ki a Magyar Honvédség parancsnoka beosztásba.
• Január 19. Több mint kilencven helyszínen tüntetéseket és útlezárásokat tartanak országszerte a túlóratörvény (2018. évi CXVI. tv.) elleni tiltakozásul. (A megmozdulások egészen a hónap végéig tartottak.)
• Január 27. Ady Endre halálnak 100. évfordulója.
• Január Orbán Viktor miniszterelnök a Parlament épületéből átteszi hivatalát az egykori budai karmelita kolostorba.
• Február 1. A Magyar Nemzeti Bank megújított 500 forintos címletű bankjegye megjelenik a készpénzforgalomban.
• Február A kormány újabb fél évvel meghosszabbítja a tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet fenntartását, melyet 2016 márciusában hirdettek ki először. (Szeptemberben ezt ismét meghosszabbítja fél évvel.)
• Március 4. Kövér László, az Országgyűlés elnöke felavatja Sass Flóra felfedező emléktábláját a Nílus partján, a Murchison Nemzeti Parkban.
• Március 27-28. Orbán Viktor miniszterelnök kétnapos hivatalos látogatásra Praiába, a Zöld-foki Köztársaság fővárosába utazik.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább