Május 29,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Jótékony vadászok

„Halász, vadász, madarász / üres tarisznyában kotorász.” – gyermekkoromban ez a tréfás szójárás dívott róluk. Manapság már más idők járnak, immár legföljebb csak akik titok alatt űzik a mesterséget, az „mind éhenkórász”. De hagyjuk a rapsicokat, a híres nagy vadászokról szólnék ez alkalommal – és a nemtitkos társaságaikról, amelyek a vadállatok elejtésében örömüket lelő embertársainkat tömörítik. Nem vagyunk egyformák: van akiknek gyönyör, van akiknek csömör a gyilkolászás.

Nem szemerkél – dől a lé hozzájuk mostanában a kormányzati magasságokból, mint nyári viharfelhőkből a szomjas földre. Dől, hogy dőzsölhessenek a némelyikek. Jómagyar szokás szerint ugyanis mint a pinty! – úgy veszíti el közpénz jellegét a dotáció egynémely titokzatos, néma zsebben. Kezdetben csak 387 millió forintot szánt a 2021-es vadászati világkiállításra a kormány – most már 50 milliárdot mutatnak a számok. Miközben azt sem tudni persze, hogy hogy pontosan mire folyik el a pénz. Most épp több mint 3 milliárd forint került kiutalásra vadásztársaságoknak, megyei kamaráknak, kulturális egyesületeknek, szakmai szervezeteknek, hogy abból öregbítsék a magyar vadászat hírét-nevét. Nemesb célra nem is mehetett volna a suska, nemdebár?!…

A honi politika vadasan kínálta ételeit rögvest Karácsony után. Az egész ország egyetlen nagy vadászterületté vált december 27-én, a derült égből. Jelképes csúcstalálkozót tartottak ebből az alkalomból a bizonyos körökben közéletünk nagyvadjaiként számon tartott Valakik, Kovács Zoltán ceremóniamesterkedésével. Valamelyik vadászterület szélén bizonyára Semjén Zsolt és Lázár János is csőre töltötték önmagukat. „Jótékonysági vadászatot” rendeztek ugyanis e napon szerte Magyarországon. 

No persze nem volt annyira váratlan ez a pilinkézős-pálinkázós esemény. 2013 óta minden évben megrendezték a jótékonysági vadászatokat Fejér megyében. De ami idén különlegessé teszi: a budapesti vadászati világkiállítás Rendezősége kezdeményezésére országossá nőtte ki magát hirtelen a – Semjén Zsolt fővédnökölte, Országos Jótékonysági Vadászat Nonprofit Kft. néven bejelentkezett – zártkörű mozgalom. Erről a tervről ünnepélyes keretek közötti féltitkos aláírási ceremónia is keletkezett még a nyáron a Karmelita kolostorban.

Most miután Erdő Péter bíboros a szeretet ünnepe alkalmából kijelentette: „az Egyház nem jótékonysági szervezet”, csak örülhetünk, hogy teljes mellszélességgel kiállt sebtében egy szervezet, hogy átvegye a megüresedett posztot. Egy másik céljuk – mint honlapjukon írják:

a vadászok általános társadalmi megítélésének javítása. Tapasztalatok szerint bizonyos társadalmi csoportok nem mindig beszélnek maradéktalanul pozitív kontextusban a vadászokról. Ennek okai általában sztereotípiák, illetve téves ideológiák. Ezen a területen is szükséges egyfajta paradigma váltás. Ehhez a jótékonysági vadászatok segítségül szolgálhatnak, melyben kirajzolódik és megmutatkozik a vadásztársadalom igazi arca!

Puff neki! Kellett egyeseknek nem „maradéktalanul pozitív kontextusban” írni-beszélni a közvéleményt nemrég megrázó  jeles vadászati eseményekről! Minek nem lelkesedtünk eléggé Semjén Zsolt emlékezetes – egyik hódolója által finanszírozott – „vadászatán”,  melyet követően helikopterrel szállították el a háziasított rénszarvast?!… Miért nem tapsikoltunk számottevőbben, amikor „Lézer” Lázár, az autópályák krémje, e vonatkozásban mint született fácánvadász vívta ki érdeklődésünket?!… Tetszettünk volna a National Geographic természetfotósi díjára jelölni azt a vadászaton készült fotót, amelyet Dr. Kovács Zoltán, védnök, Nemzetközi Kommunikációért és Kapcsolatokért Felelős Államtitkár, a 2021. évi „Egy a természettel” Nemzetközi Vadászati és Természeti Világkiállítással kapcsolatos kormányzati feladatok összehangolásáért felelős kormánybiztos, a Kutya Magazin főszerkesztője, világhíres zártülési kiszivárogtató nem szégyellt posztolni magáról!… 

Nem tetszettünk, mert nem szeretnénk, hogy legvégül az egész ország egy bazi nagy KZ-láger legyen.

A vadásztársadalom iránti averziót növelendő, hónapokon át folyt a honlapon, a médiában és a csapból is – a NER-re jellemző lelkesítő elánnal és csinnadrattával – a pufogtatás. Fel sem merült az illetésekben, hogy a puska fordítva is elsülhet! A jeles nap elérkezvén, a vadászpuskás, lovas, kutyás, terepjárós sokadalom is nekilódult a vadászterületeknek: árkos-bokros mezőknek, irtások ritkította erdőknek. Elkezdődött a nagy levadászás, a stüszikalapos jótékonysági vadászok agaras, agyaras, vaddisznósörtés csörtetése. A földesurak, erdőbirtokosok, borászati uradalmak visszatért világát idéző takaros jelmezbál. A kivagyiak procca. Ha én egy Úriszabóság lennék, keresztezném a bocskai-öltönyt és a vadászruhát! Menten én lennék a NER és Kapcsolt Részei kizárólagos beszállítója… Nemzeteséknél a grófi, bárói, vitézi címek is léteznek, legföljebb most másként nevezik őket. A megyék vármegyékké történő visszanevezését is megúsztuk szerencsésen… és a simonkagyörgyök sem várúrként grasszálnak. Újgazdagéknak uborkafa helyett -felkapaszkodni – megteszi a vadászles is. Nehogymá’ a nyúl vigye a vadászpuskát! A magyar kártyában a tök felső a Stüszi vadász! 

Valójában azonban én már azon megakadtam: miért éppen pont a  kápolnásnyéki Halász (!)-kastélyban röffentették be az esemény motorját kovácszoltánilag? Nem akadt sehol egy árva Vadászkastély sem a központi rendezvény céljára? Vagy egy Vadászház sem? Egyet márpedig én is tudtam volna ajánlani ebben a kategóriában: az Izsák fideszes polgármestere Mondok József – EU-támogatásból – építtette vadászpanziót. Azt, amelyet ő – beköltözvén – magánházként használt.

Teljesen elvesztem szellemileg, megérteni igyekezvén a rendezvény koncepcionális mivoltát! Sor került beszédekre, dombormű-avatásra. Dúlt a tombolaláz; Stihl-fűrészt, gímbika-elejtést, Fair – Lincoln sörétes vadászfegyvert is kisorsoltak a fantasztikus nemzeti összefogásként propagált rendezvényen. Felfigyeltem némi árukapcsolásra is. Egy nagy kapacitású Mobil akkumulátor & Gépjármű Indító készletet is lehetett vásárolni ez alkalommal, „melynek segítségével egyetlen perc alatt, külső segítség nélkül elindíthatjuk gépkocsinkat, motorunkat, hajónkat, quadunkat, hómobilunkat akkumulátor lemerülés esetén. Feltölthetjük vele a lemerült mobiltelefonokat, laptopokat, tableteket, MP3/MP4 lejátszókat, navigációs eszközöket, fényképezőket, kamerákat. Beépített LED lámpa 3 működési móddal”. Óbaszki! Erről aztán igazán kár volt lemaradni! 

A fő kérdés persze továbbra is az: etikus-e életek árán jótékonykodni – vagy annak látszatát kelteni? Állati elmék, akiknek ez nem dilemma! Megtudhattuk: a regisztrálási díjakból befolyt – a vadászat költségeivel csökkentett – összeget, valamint a termékárusításból keletkezett összeg egy kisebb – szintén megcsapolt – hányadát megyeszékhelyi kórházak gyermekosztályai kapják, orvosi, diagnosztikai eszközök vásárlására. A kinyilvánított Cél ily módon is feledtetni igyekszik: halász, vadász, madarász, mind a mi zsebünkben kotorász. A befizetők között voltak támogatók, cégek, egyesületek és ismert magánszemélyek is.

Álljunk meg az utóbbiaknál egy tiszta pillanatra! Az uraságokra és jobbágyokra szakadó magyar társadalom furcsa jelenségeket produkál. Megmutatja például, kiben mi lakozik.

Olvasom, hogy Reviczky Gábor, a magyar erdők nagykövete (?) büszke a jótékonysági vadászat országos kiterjesztésére. Szíve joga! Én azonban cseppet sem vagyok büszke rá, ami viszont az én szuverén jogom. Nevezett ugyanis – amellett hogy tehetséges színész – egy autentikus seggnyaló. Ennek ő számos tanújelét adta, ezek a megnyilvánulásai mind ismertek. Mint ahogy az is, hogy ő szenvedélyes horgász. Akkor mégis, hogy került ő a Kápolnásnyékre, a Vadászfegyverek – Fegyvervadászok című kiállítás és eseménysorozat részeként? Méghogy „szerepvállalásának a példamutatás a legfőbb célja”!… Akkor most uccu neki, legyünk mind kocavadászok? Öljük le minden teremtményt, ami még megmaradt a megritkított vadállományból? De nem ő az egyetlen politikai prostituált, aki reggelente felteszi a kérdést: mit szeretnél: mid legyek ma, édes gazdám? Kemény Dénes – a háromszoros olimpiai bajnok férfi vízilabda-válogatott egykori szövetségi kapitánya – is azok közé tartozik, akiket a fővezér éppen aktuális víziója totálisan lenyűgöz, és ennek – némi honor ellenében – nem átall hangot is adni. Most is, hát nem „stratégiai partnere”, aktív propagálója lett a „karitatív” tetemrehívásnak? Budapest díszpolgáraként nem aláírta ő is azt a nyílt levelet az akadékoskodó városvezetőknek címezve, amelyben kiállnak az atlétikai világbajnokság – és az e célból óhatatlanul megépítendő atlétikai sport- és szabadidős park – mellett? Nem érdem, hogy már a tervezett budapesti olimpiát is házfalnyi óriásmolinón, valamint reklámvideón hirdette őkelme. A lakosság teherbíró képessége, az ország, a főváros gazdasági és infrastrukturális adottságai sosem lehetnek nézőpont?

A népszerűségükért megdolgozók átka, hogy a közpénzek fölött diszponáló politikai akarnokok kihasználják őket – már akit  lehet. De mindig van az a pénz… és van az a bagázs. A szemfényvesztések, lopások legaljasabbika, ha azt mellőzhetetlen érdekként, társadalmi felelősségvállalásként tüntetik fel – mégis mindig vannak akik felsőbb ösztökélésre – ám nem éppen szívjóságból – hajlandók másokat felültetni a népszerűséghajhászási, közpénzeltüntetési kormányzati manővereknek. Ha holnap a kormány „űrprogramja” mellett kellene kiállni, ők máris kérnék az űrlapot!

Felvetődhet számos kérdés. Mi ösztönzi ezt a pusztítási kedvet a modern korban, a gyűjtögető-vadászgató életmódot folytató őseinktől sok tízezer évnyi távolságra? Mi az öröm abban, ha a hajtók által a puskák elé űzött állatokat szervezetten lemészárolják?  A sportértéke talán? A jó fizikai kondíció fenntartása, a friss levegőn járkálás? Avagy épp a hosszú, méla lesben üldögélés adja a vadászat savát-borsát? A természetszeretet? Az élő állatok irtása nem természetrombolás talán? A bozótosokban, szikes réteken, erdei tisztásokon az érvényesüléshez szükséges kapcsolati tőke is megterem? Miért éppen a diktátorok kedvenc hobbija ez a tevékenység? Miért az a sok, véletlennek nyilvánított, nem ritkán halálos kimenetelű baleset az utóbbi 70 évben? És vajon hová lészen a jótékonysági vadászat eredménye: a rengeteg vad- és szárnyashús? Adományszámba megy? Amikor arról hallok, hogy a Blahán – épp aznap – az egyik ismert színésznő mozgósítására  – idén is megtartották a hajléktalanok lakomáját: a már szintén hagyományos morzsapartit, azt is el tudnám képzelni, hogy a nagytiszteletű seregletben esetleg akad olyan is, aki nem viszi haza, a zsúfolt mélyhűtőbe a leterített zsákmányt… Mert nincs nagy szüksége rá… Mert méltatlannak találja…

Felemelő és egyben szívszorító érzés, hogy az olyan lelkes egyetértő szervezetek mellett, mint a teljesen politikamentes – A Fidesz országos pártigazgatója, Kubatov Gábor által elnökölt – FTC,  jelen van például a VKE Diana Vadászhölgy Klub is. Jelzi ez azt, hogy – az őzhiedelemmel ellentétben – a vadászat nem csak a férfiaké! Elvégre NER-egyenlőség is van a világon!

A szervezők tervei  szerepel, hogy jövőre az akciót kiterjesztik a teljes Kárpát-medence területére. A NER-vadászat nem ismer határokat! A lokálistól az országoson át a nemzetköziig terjeszti magát. Ha a TAO-pénzek is beteszik a kilógó lólábukat a harmatos vadászmezőkre, az Isten sem ment meg mindet attól, hogy valóságos vadászati nagyhatalom legyünk. 

Vannak olyan országok, ahol egyáltalán nem ennyire kreatívak évvégi ünneplésben! Közéjük tartozik a baráti Szlovákia is, ahol megelégszenek némi egyszerű, szokásos újévköszöntő petárdázással is. Ez sem tesz jót az állatok lelkivilágának, de amint mondani szokás: ami nem öl meg, az megerősít! Érdekesség, hogy a tűzijáték egyik reklámarca őmagassága, Orbán Viktor! Az egyik petárdagyártó cégnek ugyanis – serkentendő a forgalmat – az az ötlete támadt, hogy az idei patronok csomagolására az ő – banánköztársaságbéli katonadiktátorokra hajazó –karikatúráját nyomtatják rá. Ezeket a tűzkígyókat, kígyóröppentyűket lődözgetik pirotechnikailag Szilveszter környékén tőlünk északra – állatpusztító töltények helyett.

Olvasom a Deutsche Welle-re hivatkozó „ellenzéki” sajtóban: 585 milliárd forintért vettünk fegyvereket Németországtól, sokkal többet, mint Egyiptom vagy az Egyesült Államok. A militarizált Magyarország vezeti a vásárlók 2019-es tízes listáját. Vajh’ kinek akar imponálni – neadjisten!:  kinek készül odasomni – ezekkel a hadieszközökkel az Orbán-kormány? Az EU- és NATO-tag szomszédaink gyűrűjében mi indokolja ezt a – háborús technikát megcélzó vásárlási lázban megnyilvánuló – páni félelmet? Mitől tart valójában a főparancsnoki bajszos biodíszlet mögött megbúvó Orbán Viktor?!…

Találgatni sem merek, de könyörgöm: ha netán beütne egy forradalmi helyzet, csak a poénjaimat ne lője le senki se!…

Pandula Dezső

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.