VENDÉG

Kari van

Most, hogy az Októberi Nagy Szotyialista Megszeppenés után a vezérkar ismét magára talált és sebtében az összes szolgaseregletétől totális támadást rendelt meg a külső és belső ellenség ellen, rájött arra, hogy mégiscsak a szeretet ünnepe van. Ezért némileg ellensúlyozni próbálja az össztüzet, amit az ellenzékre és a bűnös városokra zúdítanak a martalócai.

Orbán Viktor büszkén posztolta, hogy a Szent István-bazilika előtti karácsonyi vásár a legszebb Európában 2020-ban (?!). Az European Best Destinations független utazási portál online szavazásán diadalmaskodott a rendezvény. Ünnepi atmoszféra, minőségi időtöltés, turisztikai látványosság, példátlan vonzerő, Európa legnagyobb 3D-s lézershow-ja, környezettudatosság, karácsonyi szellem, etcetera. Óriásibb siker a magánnyugdíjak ellopásánál is talán. Csak úgy árad a hatalmas büszkeség, a határtalan boldogság a kormánymédiából is. Az Advent Bazilikát tavaly még csak második helyre sorolták – de lám, előre léptünk. Kis lépés az Emberiségnek, nagy lépés Magyarországnak. Hosszúlépés annak, akinek többre nem futja.

Miniszterelnökünknek idén valahogy nincs szerencséje a Karácsonyokkal. Az azonnali.hu utánanézett a versengés kulisszatitkainak. Már a közönségszavazáson való részvételre is 10 000 € -t (3 300 000 Ft.-ot) kellett leperkálni. Erre a „turisztikai” listára bárki rákerülhet, aki a nevezési díjat kifizeti. Amelyik vásár gazdája ezt nem teszi, az mintha nem is lenne. A feltűnési viszketegségnek és a közpénzelherdálási kormányhagyományoknak tehát meglehetős szerepe van a nemes vetélkedőben. Akinek nincs szüksége a kétes értékű publicitásra, az inkább távol tartja magát a népszerűséghajhászás e költséges módjától.  

Hoz-e egyáltalán valamit a konyhára ez az elismerés, és ha igen, akkor kinek? Ez jó kérdés, bár nehezen megválaszolható. A szóban forgó utazási portál Nagy-Britannia 1893-ik leglátogatottabb turisztikai oldala, alig 77 000 fb-követővel. Ehhez képest kissé rejtélyes, hogyan jött össze közel 300 000 szavazat a mi kirakati vásárunkra. Sosem tudjuk meg: az 1600 Ft.-os szimpla lángos, a korsónként 1 000 Ft.-ba kerülő sör hány szavazatot kóstált? Mennyit nyomtak a latban a giccses környékbéli zsánerszobrok? Hány lájkot ért vajon a TEK-es páncélosok agresszív jelenléte? Feltételezhető-é okkal, hogy akkor most majd özönleni fognak a turistabuszok a környező országokból? Abba a nézdelődő, titkon szitkozódó tömegbe én például odavillamosozni sem vagyok hajlandó, annyira megalázónak tartom az ottani árakat és légkört a többnyire sovány pénztárcájú magyar emberek számára… Mert – mint mindenütt másutt is az országban – ezen az adventi vásáron is lehúzásról, a hatalmi elrettentésről szól minden. Mert ugyan névleg a „terroristák” távoltartására vonult fel a miniszterelnöki magánhadsereg, csak azt nem verik nagydobra, hogy seperc alatt akár Te is lehetsz „terrorista”! Nézz utána a lefolytatott büntetőeljárásoknak és vérlázító ítéleteknek, és tedd fel magadnak a kérdést: ugyan miért gondolom, hogy magyar állampolgárok ellen így nem fognak cselekedni? 

Hát dehogynem fognak! Csak az ürügyet lesik, hogy példát statuálhassanak!

Lévai Anikó – akit (a fagyi visszanyal!) egyre gyakrabban neveznek Orbánnénak -önkénteskedett egy morzsányit a véletlenül épp arra tévedt fotósok  masinái előtt: több tonnányi segélyszállítmányt indított útjára a román európaizálódási folyamat elnyomása alatt sínylődő, orbáncsüngő erdélyi véreinknek, a mélyszegénységben tengődő hazai százezrek kimondhatatlan örömére. Az ökumenikus segélyszervezet a megmondhatója: vajon az adományozók tudták, hova szállítják az általuk leadott holmit? 

A minap felmerült: lehet, egy szó sem igaz ebből a hírből. Az eseményt állítólag elsőként posztoló otpercpiheno.com-ról  a zonaporkolt.com újságírója felfedte, hogy bevallottan egy álhíroldal. Csak éppen senki nem vette a fáradságot, hogy a lap impresszumát szemügyre vegye, ehelyett osztották a hamis hírt gőzerővel, keltve a felzúdulást. Hírparódiákat teszünk közzé – tudatták a weblap ismeretlen elkövetői – ami azért felvet bizonyos aggályokat, még egy ilyen troll-nagyhatalomban is, amik vagyunk. Szemben például a Hírcsárdával, amelynek közzétett – pazar humorba csomagolt – híreiről már a második mondatnál lerí, hogy kitalációk, az ÖTPERCPIHENŐ híradásai hihetőnek tűnnek az óvatlan netböngésző számára. Mondhatni, semmiben nem különböznek az MTI által nap mint nap közzétettektől. Látszatra valós hírek, lényegüket tekintve azonban valótlanok. És még hány ilyen – politikai hovatartozásilag determinált –  féknyúz online szennytermék él és virul a neten!… Össznépi IQ-játék ma már, ki ismeri fel ezeket, ki nem.

Kari-ajiként a kormánypárti országházi többség megvonta legalább félmillió honpolgár egészségügyi ellátását. Akik képtelenek kifizetni a TB-járulékot, kezdhetnek gyúrhatni a köztemetésre – ha nincs eltemettetésükre kötelezhető hozzátartozójuk -, vagy pedig máris megáshatják a sírjukat, hacsak nem szeretnék, hogy a hátramaradottakat kényszerítsék erre NERileg. Mert az addig OK, hogy úgy igazságos, hogy mindenki fizessen egészségügyi hozzájárulást, de akinek például semmilyen jövedelme nincsen, az mégis mibű tehetné ezt meg?!… Nem az volna a társadalmi szolidaritás minimuma, hogy a szoctörvény rendezné ezt a helyzetet, a szociálpolitikából ismert means-testhez – azaz a vagyoni és jövedelmi helyzet felméréséhez – kötötten? 

Ilyen fogalmakat azonban, mint a szolidaritás, nem ismer a rendszer, talán már a lakosság is alig. (Nem véletlen, hogy úgy tíz éve a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet akciót indított „10 perc szoli” néven a szolidaritás  meghonosítására a fiatal generációban.) Kiiktatták az alapvető jogok közül a legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez és a társadalombiztosításhoz való jogokat – több másikkal együtt. A „Nem hagyunk senkit az út szélén” hazugsága után most szembesülhettünk a keserű valóság egy újabb szeletével.

Kari-kalapunk mellé tűzhetjük bokrétának az éretlen, csupán 22 éves helyettes államtitkár-szőkeséget, akihez törvényt is passzítottak. Novák Katalin indoklása szerint mert ki ismerhetné a legjobban a fiatalok problémáit, ha nem egy fiatal?!..  Ezt már az egészségüggyel simán megtették, amikor egy be… egy nem teljesen egészséges embert tettek meg illetékes miniszternek. Mert ugyan ki más ismerné jobban az ápolásra szorulók problémáit – kívülről-belülről – mint egy orvosi képzettségű páciens?!… Ez a mentalitás nagyban termeli ugyan a hülyeséget, de legalább van benne némi logika.

Kiváló plebsdiagnoszták a kámforrá vált Rogán Antal azon propagandistái is, akik a világmétely Soros-zenekar évvégi bazseválását azzal a videoval ellensúlyozzák, amelyben a drága jó újmagyar kormányunk áldott, békés Karácsonyt kíván népe erre fogékony részének. Nyomatják orrba-szájba, minden frekvenciasávon és a neten, a mákos bejgli is kifordul önmagából ennyi szeretet folytán.

Mismásolnak blogspotjaikban az Ördög és az Angyal Ügyvédei, a pokol és mennyország rejtezkedő keretlegényei. Nincs Megváltó-szülinapi áhitat, decemberi rorate, vecsernye napipolitikai gerjesztés nélkül. Örülhetnek– a bíráktól a köztársasági elnökig – mind, akiknek drasztikusan emelik a fizetését, kesereghetnek a nyugidíjasok, akiknek minimálisan úgy emelik 2,6 százalékkal a havi küldeményét, hogy a 20 %-os élelmiszerár-növekedés mellett jóval kevesebbet ér a pénzük. 

Levelet hozott a posta az ellenzék győri polgármester-jelöltjének, Pollreisz Balázsnak is. Nem tehetem meg, hogy ne teljes egészében idézzem a némileg rendhagyó karácsonyi üdvözletet.

„Te mocskos szemét, szégyellhetitek a koszos pofátokat az összes rohadék gengszter ellenzéki barátaitokkal együtt, hogy ilyen aljas módon elbántatok szegény Borkai Zsolttal. Leírom neked, hogy tudd te büdös fasz: ő volt a város történetének legjobb, legszuperebb polgármestere. Ezenkívül pedig ő a város legilledelmesebb, legudvariasabb, legkedvesebb, legszimpatikusabb, legszeretetreméltóbb, legkorrektebb, legsportszerűbb, legtiszteletreméltóbb, legtisztességesebb, legaranyosabb polgára.

Ti mocskos ellenzéki gecik a Pollreisszel meg a többiekkel együtt a lába nyomába nem értek, még a cipőjét sem pucolhatjátok ki, mert arra is méltatlanok vagytok. Hogy mennyire becsületes és korrekt a Zsolt, arra a legjobb példa, hogy azonnal lemondott, pedig semmi oka nem volt rá, mert semmi különöset nem csinált. Nem tudom közületek piszkos gennyes rühes fasiszta baloldali söpredékek közül hányan tettétek volna meg ezt, pedig ti 100-szor aljasabb, mocskosabb cselekedeteket hajtottatok végre. Az ország legnagyobb szennye, a volt vezéretek, a Gyurcsány miket művelt, mi, bazmeg? Őróla miért nem beszéltek, baz’meg? Ti vagytok az ország szégyenei, salakanyaga, ti mocskos kurva szemétláda, örökké csak gyűlölködő, mocskolódó, hazudozó ellenzéki rohadékok. Mindegyikötöket ki kéne írtani, vasvillára felszúrni, máglyán elevenen elégetni, felakasztani, gyűlöllek benneteket bazmeg!”

Míves sorok, annyi szent! Megszólalt az ügyben a korábban a népharag elől szájzáras süllyesztőbe tessékelt Selmeczi Gabriella is. Cinikusnak és felháborítónak tartja ahogy az ellenzék Gothár Péter rendező szexuális zaklatási ügyét „el akarja kenni”. Ha egy balliberális, egy volt SZDSZ-es egy budapesti „zaklatószínházban” szexuálisan zaklat és megaláz nőket, azzal az ellenzéknek az égvilágon – szerinte – semmi baja nincs. „Valljanak színt a balliberális politikusok, hogy a szexuális zaklatást viccnek tartják vagy egy büntetendő cselekménynek” – szólított fel az idei utolsó parlamenti show jogán a képviselőnő.

Rendben, valóban nem a győri levélke kapcsán mondta ezt, de egyrészt teszteltem, hogy figyelsz-e, másrészt meg valljuk be: nem mindegy, mikor, milyen apropóból mondja fel a fidesz paneljait ez a hölgy? Most boldogabbak lennénk ha csak egy „Boldog Karácsonyt!” kívánt volna? Örüljünk hogy egyáltalán végre megszólalt és megint nem mondott semmit!  Egyébként is Kövér házelnök elvtársúr már két évvel ezelőtt megmondta, hogy a közbeszéd színvonaláért az ellenzék a felelős. 

„Egyrészről minden társadalmi vita tartalmi kiürülése a közbeszéd primitivizálódását is magával hozza. Ebben óriási felelőssége van az ellenzéknek, amely értelmes és meggyőző érvek híján nem tud, de nem is akar érdemben vitázni, csak katasztrófahangulatot, polgárháborús pszichózist kelteni. Ebben kétségkívül verhetetlenek.”

Ennyi! Aki közszereplőként nem kapott még fenyegető leveleket, az annyit is ér! Nem kell tehát a ballibsi rinya. Postai levélben elektronikus úton, kényszerintézkedések révén vagy bármiképp, de Orbániában az elv: mindenkinek azt, amit megérdemel!

Ez a buchenwaldi koncentrációs tábor kapujának máig látható felirata is, speciel. „Jedem das Seine”…

A magát polgárbarátnak feltüntetni igyekvő pártunk és kormányunk barikádharcosa határon túl is nagyokat domborított. Brüsszelben a „szegény ország” koldusgúnyájában igyekszik kibújni a közös klímavédelmi kötelezettségek terhei alól, Temesvárott pedig ilyeneket hőzöngött:

„Mi, magyarok ki akarunk törni abból, hogy Európa másodvonalába tartozzunk, mi azok közé az európai országok közé akarunk tartozni, ahol a legjobb élni, alkotni és lakni. Magyarország a világgazdaság legkorszerűbb technológiájával akar termelni. A legjobb és legtisztább környezetet akarja élvezni. A világ egyik legbiztonságosabb országa akar maradni. Azt akarjuk, hogy a magyar emberek munkája legalább olyan értékes legyen mint azoké akiket nem rabolt ki és nem rabolt le a kommunizmus.”

Na, erre szokták azt mondani, hogy sokat akar a szarka, de nem bírja a farka! A biztonságról még csak beszélni sem érdemes ott, ahol nincs konszenzusos alkotmány, nincs sajtószabadság, nincs jogbiztonság. A devizahitelezés és a piramisjátékok áldozatai az utóbbiról sokat tudnak. Olyan országban vagyunk kénytelenek élni ahol a törvény a kólát sem védi! A lerablásról meg most ilyenkor inkább ne beszéljünk, főként hogy a vérnyomásmérőm – a magamfajta szellemi szükségmunkások kötelező védőfelszerelése – kipurcant a mindennapos strapa miatt. De még nincs vége a gálaesti díszbeszédben elhangzott, karifa alá szánt aranymondásoknak. Magyarország ugyanis készen áll arra, hogy a szomszédaival együtt – Anyám, borogass!: – felépítsen egy új Közép-Európát.

„Olyan Közép-Európát, ami nem csak beszállítója a nyugati gazdaságoknak, hanem a világ egyik legsikeresebb és legversenyképesebb térsége is. (…) Ahol mindenkinek van munkája, ahová visszatérnek a munkásaink, ahol az okoz majd fejtörést, hogy mit kezdjünk a Nyugat-Európából jelentkező munkavállalókkal.”

Az ám, hazám! Bár a politikai szempontok gyakorta felülírják a földrajziakat, a klasszikus besorolás szerint Ausztria, Csehország, Lengyelország, Liechtenstein, Magyarország, Németország, Svájc, Szlovénia és Szlovákia alkotják Közép-Európát. Ép ésszel rögvest adódik a kérdés: mégis, mely országokkal, miféle új Közép-Európát, miféle célok mentén akar itt felépíteni a dicső Elnökünk? A szintén populista kormányzatát eltűrő Lengyelországon kívül mely államok lesznek esetleg fogékonyak e kezdeményezésére és – úgy általában – bármire amit mond és tesz? Vajh’ miért pont Romániában jelentette ezt be? Az ottani megszépítő közfelfogás szerint ugyan az ország Közép-Európához tartozik*, Orbán erdélyjárását és ottani eszmefuttatásait mégsem fogadta soha ováció román részről. (* A megengedőbb klasszifikáció szerint is leginkább csak Erdély, a Bánság és Bukovina érthető oda.) 

Megvan annak is a maga bája, amikor az EU második legszegényebb országának minősített hazácskánk lókupeci szinten működő diktátora egy másik diktátor bukásának emlékünnepélyén pózol bérfagyasztó mosolyával, önmagához illő lózungokban. Gyurcsány Ferenc minderre azt reagálta, hogy Orbán meghibbant. Nos,  ő sem válogatja meg nagyon a szavait, ez a helyzet. Ámbár van oly jó ez is, mint egy instant válasz egy párkeresőn.

A hozzánk beáramló nyugatiak víziója mellesleg visszatérő elem a NER propagandájában.  Mert hova máshova menekülhetnének a menekültek elől a szerencsétlen hollandok, dánok, svédek, franciák, belgák, mint egy olyan országba, ahol nincsenek migránsok. Átható, muszlimmentes nyugalom van, teljeskörű társadalmi béke, fénylő igazságosság – és piszok jól meg lehet élni az ottani nyugdíjból. Ahol most épp Kari van – már november eleje óta, azt a fűzfán fütyülő rézangyalát! -, a kereszténység és a kereskedelem nagy ünnepe, mely (egyelőre) fejtörés nélküli. 

Nekünk ez kell, ezt hisszük jónak, igaznak. Koviubi, kényszerérett pari, TV (tölteni való) paprika, gyüminek NERi nari a piacon. Ipics-apacs! lárifári a politika puccos placcán. Társas magány, bérre menő kenyérharc. Sültkrumplis, majonézes médiahekk, kísérőnek 2 deci tokaji szamorodni. Csillódzó fények, rendes koripálya a gyerkőcöknek. Kenhetjük az egész pomádét az árvalányhajunkra a csendes éjen.

Pandula Dezső

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább