Április 24,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Lehet megrendelésre felméréseket készíteni, attól a valóság nem fog megváltozni

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,518,800 forint, még hiányzik 481,200 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A Fidesz házi kutatóintézete, a Nézőpont Intézet végre felmérte, hogy az emberek elégedettek-e a MÁV tevékenységével. Az ember persze azt gondolná, hogy egy ilyen egyértelmű népszerűtlenségnek örvendő társaságról még egy fideszes intézet sem képes olyan felmérést készíteni, amely pozitív fényben tünteti fel a szebb napokat megélt társaságot. De mint az kiderült az elemzésből, a Nézőpont Intézetnek ez is sikerült. Nem számított az, hogy évek óta szinte napi szinten omlik össze a szolgáltatás – hóesés, fagy, eső, szél vagy kánikula miatt -, a felmérés szerint az emberek ennek ellenére is inkább elégedettek a szolgáltatások minőségével, mint nem. Hogy ezeket a számokat mégis ki hiszi el? A kizárólag közúton megközelíthető Karancslapújtőn esetleg elhiszik, hiszen lehetnek olyanok, akik még vonatot sem láttak élőben, de hogy az átlagszavazók nagy része vélhetően meg fogja kérdőjelezni a számokat, az szinte biztos.

Az összes megkérdezett 41, míg a vonatot rendszeresen használók 69 százaléka mondta azt, hogy „összességében inkább elégedett” a MÁV szolgáltatásaival (15, illetve 30 százalék nem). Érdekes, hogy a fiatal felnőttek (40 év alatt) körében különösen jó lett a vasúti szolgáltatásokról alkotott vélemény. Az új nemzedék 51 százaléka is összességében elégedettnek mutatkozott, míg a sokat látott 60 év felettieknek csak 37 százaléka.

A felmérés ezer fő megkérdezésével készült, a kérdés már csak az, hogy mégis hogy választották ki ezeket az embereket? Mert amennyiben a Kubatov-lista alapján tárcsázták a számokat – ez lenne a legvalószínűbb –, úgy túl sok értelme nincs a „felmérésnek”, hiszen a valóságtól olyan távol állnak az eredmények, mint Polt Péter a függetlenségtől. Elég lenne egy véletlen módon választott külföldit megkérdezni arról, hogy mit gondol a hazai vasútról, és rögtön kiderülne, hogy még a külföldiek is úgy gondolják, annak színvonala hagy némi kívánnivalót maga után.

Budapesten egyértelműen történtek fejlesztések, azonban a menetidők sok helyen nemhogy nem csökkentek, de növekedtek. A vidéki vonalakkal nem törődik senki, miközben több tucat olyan vonat közlekedik országszerte, amelyek már évtizedekkel ezelőtt is elavultnak számítottak. A jó öreg piroskáknak vajon mennyire van létjogosultságuk 2019-ben? Ameddig bármely fejlettebb országban minden gond nélkül lehet 120-140 km/órás sebességgel közlekedni az egyre fejlődő vasúti pályákon, addig idehaza gyakran már a 60 km/óra is elérhetetlennek tűnik egy-két szakaszon.

A folyamatos késések, a tahó jegykezelők (tisztelet  minden kivételnek), a mocskos és lelakott vonatok mellett fűtetlen várók és elavult sínpályák várják az utazóközönséget. Nincs szerintem egyetlen éppeszű ember sem Magyarországon, aki ténylegesen elégedett lenne a MÁV működésével. A vasúti közlekedés az ország szégyene, hiszen messze nem olyan olcsó, mint amennyire színvonalon aluli, ezért bőven van miért felháborodni alkalomadtán. Igaz ez persze a budapesti tömegközlekedésre is, amely jegyáraiban egyre közelít a nyugati országok tömegközlekedéséhez, miközben színvonalában jóval elmarad attól.

A MÁV leragadt a 70-es, 80-as években és úgy tűnik, azóta is képtelen felzárkózni. Jelen állás szerint nem csak jövője, de jelene sem igazán van a társaságnak. Az, hogy a mai napig több mint 1 millió ember használja valamelyik szolgáltatást nem annak köszönhető, hogy olyan csodás lenne, hanem annak, hogy nincs igazán más választása ezen embereknek. Sokan a mai napig nem rendelkeznek autóval, ezért a tömegközlekedésre kénytelenek hagyatkozni. Ez nem a MÁV sikere.

Persze a fideszes vezetés tehet úgy, mintha minden a legnagyobb rendben lenne, de ettől még nem oldódik meg semmi. Ahogy az egészségügyi vagy az oktatási rendszer sem fog javulni attól, hogy a kormány folyamatosan rombolja, úgy a MÁV sem fog egyik pillanatról a másikra felzárkózni a nyugati társaságokhoz úgy, hogy nem áll rendelkezésre elegendő forrás a felújításokhoz. Ameddig a vezetői bérek fontosabbak, mint a beruházások, addig nem nagyon van miről beszélni. A MÁV-nak nem milliókra, hanem milliárdokra van szüksége, amelyet a hatalmas gazdasági siker ellenére sem kíván a kormány beleölni a cégbe, hiszen vélhetően nem tudna annyi pénzt ellopni belőle. Lesz viszont Belgrád-Budapest vasútvonal, amire egyébként szinte semmi szükség nincs, pláne nem annyiért, amennyiért azt Mészáros Lőrincék fel akarják és fel is fogják újítani.

A MÁV már évtizedek óta haldoklik, ez 2019-ben sem változott meg. Attól, hogy egy előre megrendelt kamufelméréssel megpróbálják azt jó színben feltüntetni, az égvilágon semmi sem fog megváltozni. Mi lesz a következő? A Nézpont Intézet felmérése alapján kiderül majd az is, hogy az emberek többsége elégedett az egészségügyi rendszerrel, esetleg a nyugdíjakkal? Nem kell nekünk Kádár elvtárs ahhoz, hogy a saját kormányunk nézzen minket teljesen hülyének. Bőven elég ez a keresztény, nemezeti vezetés, amely tizedik éve tesz úgy, mintha a kommunizmus legnagyobb ellensége lenne, miközben ötleteinek egy részét szinte biztosan onnan meríti. A különbség csupán annyi, hogy évtizedekkel ezelőtt a MÁV legalább működött. Ma már ez sem mondható el.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.