NEHAZUGGY

Csomagba zárt jelen

Tóth Ilona | 2019. December 15, Vasárnap | 12:06

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,290,098 forint, még hiányzik 709,902 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Nagyon jót beszélgettem egy elsős gimnazistával a buszon. Ő szólított meg azzal, hogy nekem mi a véleményem, bírom-e még ezt a karácsony előtti őrületet. Panaszkodott, hogy órákba telik bármit elintézni, néha már úgy érzi, hogy megduplázódott Magyarország lakóinak száma. Gondoltam, szokványos csevegés lesz ebből, időt mulasztó.

Mégsem, érdekesebbet is mondott a lány. Úgy látja, hogy a karácsony előtti nagy adakozás, gyűjtögetés a hátrányos helyzetű embereknek, főleg a gyerekeknek csak ideiglenes kirakati tevékenység. Ő azt is elhiszi és elfogadja, hogy ezrek, tízezrek számára egy nagyon keveset segít egy-egy élelmiszer csomag, de ő a gyerekeket sajnálja. Elmagyarázta mind a 15 évével, hogy miért. A falujukban a szegénynek számon tartott gyerekek kaptak csomagot: édességgel, gyümölccsel, apró játékkal. A fiúknak kisautó, a lányoknak emlékkönyv volt a csomagban.

Persze boldogan, csillogó szemmel vették át az alkalmi ajándékot, mígnem a lány általános iskolás ismerőse nem nagyon örült neki. A csokikat odaadta két kicsi testvérének. Volt is ujjongás. De ő nem csomagot szeretne egy évben egyszer-kétszer, hanem úgy élni, mint nagyon sok hasonló kortársa. Azt szeretné, ha édesapja nem őrülne bele az állandó vagy van munka, vagy nincs kenyér az asztalon napi kínokba. Azt is szeretné, ha édesanyja nem azzal töltené például az estéit, hogy nem győzi a vizet forralni fürdéshez, mert nincs fürdőszobájuk. Az is milyen jó lenne, ha szép ruhákban járhatna, és nem kellene a nagy hidegben a nyáron már kicsit megkopott, néhol feslő tornacsukában iskolába mennie. Csak a zokni lett vastagabb.

Alkalmi buszos ismerősöm nagyon sajnálja a kislányt, és mondja, az a legborzasztóbb, hogy ő nem tud segíteni neki. Azt azért már tudja, látja, milyen igazságtalan a világ. Pedig nyilván nem is olvas statisztikákat, nem is kell az olyanoknak, akik naponta látják környezetükben a nincset. Akik naponta érzik, hogy a jelen nem a Mikulás csomagban van elrejtve. A jövő pedig még úgysem látszik. Ők nem olvassák, hogy

a magyarok 31,9 százaléka él súlyos nélkülözésben – derült ki az Eurostat friss adataiból. Az EU statisztikai hivatala más módszertannal számol, mint a KSH, így történhetett meg, hogy több mint kétszer annyi nélkülözőt találtak, mint a magyar felmérés. A KSH adatai szerint 14,5 százalék él súlyos nélkülözésben, összességében pedig a magyarok negyedét fenyegeti a szegénység vagy a társadalmi kirekesztettség. Csak három ország van, ahol rosszabb a helyzet, mint itt: Románia, Bulgária és Görögország. A görögök nem sokkal állnak rosszabbul nálunk, a románoknál és a bolgároknál viszont közel 50 százalékos a mutató.

A lány meséli, ők sem gazdagok. Édesapja, édesanyja fizikai munkás, nagyon sokat dolgoznak. Nem tornacsukáért, hanem azért, hogy a bátyja tanulhasson az egyetemen, ő pedig a gimiben. Náluk karácsonykor nincs semmi flanc, régóta kialakult szokás a családban, hogy mindenki megveszi apró, kedvenc édességét, kekszét, nápolyiját, és az szenteste odakerül az édesanyja sütötte diós és mákos bejgli mellé. A nasi mellett mégis az a jó, hogy együtt vannak, csak édesapján látni mindig feszültséget. Mintha neki soha nem lenne ünnep, mert a hétköznapok rátelepednek gondolataira. Akkor szokott kicsit felszabadulni, amikor a bátyja jó kis egyetemi sztorikat mesél. Azokat csak néha szakítja meg a biztos jól élsz fiam, mindig van ennivalód?, meg egyéb ilyen aggódó kérdésekkel.

Már jelzett a buszon a gimnazista lány, leszálláshoz készült. Elköszönt, és annyit mondott még nekem: kár, hogy nem tudtuk megbeszélni, kíváncsi lett volna a véleményemre. Arról, hogy szerintem, mikor lesz az, amikor nem egy csomagon múlik a kisgyerekek röpke boldogsága sem.

Mit mondjak, örültem, hogy nekem, a felnőttnek nem kellett válaszolnom. Nem tudtam volna mást mondani, mint azt, hogy nem tudom. Majd egyszer…

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!