Február 20,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Stigmagyar

– Itt a Népámítási és Hazugságügyi Orbánhivatal Agytröszti Felosztálya, zárójel Habony-művek zárójel bezárva. Miben seggíthetünk? 

– Szia, Habi, Magyarosch Alpár Szilamér vagyok, a KESMA showvivője. A mindennapi betevőnkért telefonálok.

– Igen, lássuk csak. „Hallgass a szívedre / szavazz a Fideszre”… Ez alma, az önkormányzati választás bebizonyította, hogy sokan szívtelenek. „Ha unod a banánt, válaszd a narancsot”… hmm, ez nem volt rossz, de elég a narancsos buktákból! „Jó kezekben az ország” – ez nagyon igaz, de kikezdhető. A baloldali médiatúlsúly sosem alszik. Vessük be újfent a rezsicsökkentést?… Inkább hagyjuk!….Abortált ez a téma is. Játsszuk újra, hogy „Nekünk Magyarország az első!”? Megint nyakon öntenének azzal, hogy mi még a lózungjainkat is lopjuk. Ezt konkrétan Trump kampányából csentük el, de csak véletlenül.

– Valami nagyon közérthető kéne, ha érted mire célzok…

– Igazad van. Félre a túl hosszú jelmondatokkal. Tanulhatnánk a japánoktól némi minimalizmust. „Csak a Fidesz!” – ez elég egyértelmű volt, mi mindig is ehhez tartottuk magunkat és a markunkat, de megint besértődne ez a bolhafing KDNP. 

Sokkal hatásosabbak a karaktergyilkolászós, stigmatizáló pársavasok. Kerékbe mégsem törethetünk senkit, de egy kis megbélyegzés nem árt az az egész-ségnek. 

– Egyetértek, én is bélyeggyűjtő vagyok. De nézd, a „horrorkoalíció” már kifutott. A „Gyurcsányné”-val befürödtünk. A „Karácsony alkalmatlan” sem aktuális már. Brüsszelt lehet még csipkézni – de csak pianoban. A „bevándorláspárti ellenzék”-et és a „migrációs nyomás a határon”-t viszont orrvérzésig érdemes nyomni.

– De hát sehol egy választás a láthatáron!…

– Nyasgem! (A szerk. megjegyzése: nyomdaképtelen beszólás rövidítése.) Az EU-s helyzet fokozódik. A Néppárt minékünk testidegen. A Szovjetunió kezd újból összeállni. Az Élet nem egy habostorma. A Golyóbis számos régiójában nő a kőzetnyomás. A filatelisták korán halnak. Szóval a migránsok maradnak. Akkor is ha nincsenek vagy ha továbbmennének. Több közveszéllyel riogatás – kevesebb jajveszék.

– Te tudjátok a tutit, Árpikáma-Szútra!…  

– Keltjük a zajt, ez a mi dolgunk – és nem is kevés! Tudod, mi itt a mellbőség zavarával küzdünk. Dagad a keblünk a hazaszeretettől. Közhelygyártó gépsoraink mellett a csipet-csapat éjt nappallá téve dolgozik a promlémátlanítások megoldásain. Többszáz új szélkakast is szerződtettünk. Mit tehetnénk még? A paprikajancsik és a piros Mikulákok odaát vannak. Nehéz őket alulszárnyalni – de mi nem ismerünk vehetetlent!

– Csak nehogy bérében essék össze egyszer az egész kóceráj!… De meg kell adni: nem vagyunk tehetség híján, ha tenni kell a hazárdért.

– Lássuk akkor tovább. Az Orbángruß, magyarán az „Üdv, én Orbánom!”, nos, az majd a dicső Holnapunk kötelező köszöntésformulája lesz… Hoppácska, azt hiszem, ez jó lesz mai panelnek. „Zaklatószínház”! Hogy hangzik?

„Színház az egész világ…” Nem láttam még ilyet a rendszerben…

– Előbb-utóbb mindenki sorra kerül. Most ők a sorosok. Veszélyeztetik a kultúránkat… Végre előadhatják A meghunyászkodás című misztériumjátékot.

– Lesz némi közegellenállás…

– Ezt átkeretezhetjük.

– Hogy mitcsináljunk?

Használni az átkeretezés technikáját az annyit tesz, mint hogy új értelmezést adunk a helyzetnek úgy, hogy más nézőpontból is megvizsgáljuk. Hogy Brüsszel is értse: perspektívát váltunk. Ha csak egy pici részletet is megváltoztatunk, néha a teljes kép megváltozik. 

– Mondanál egy példát?

– Majd esetleg valahogy ráfogjuk a tüntizésekre, hogy szimpátiamegmozdulások a kormány tervezett megszorító intézkedései mellett. Elvégre a mi decens küllemű Bede Zsoltunk is biztosan ott lesz a Vadhajtásoktól, okozni a zavart. De itt egy elokvensebb példa. Tegyük fel, hogy kifogytál a fizetésedből. Ami persze kizárt, amióta „Magyarország jobban teljesít! – de csak tegyük fel! Kenyéren és vízen kell megélj a következő hó elejéig, nem jut parizerre sem.  Az első reakciód, ugye, az lenne, hogy baszódna meg a Varga meg a Matolcsy, és külön Semjén Zsolt. De gondolj arra, hogy legalább addig sem hízol! Az új gondolkodási „keret” megváltoztatja a szűkölködés érzelmi interpretációját, ergo a reakciót is. A negatív helyett a pozitív érzelmek nyernek megerősítést. Mindenki jobban jár így. Persze, megpróbálkozhatsz fényevéssel is. Dicsfényileg kifejezetten jól állunk. Karácsonyra fényvillamos is dukál a buckalakóknak.

– Zseniális, Öregem! Nagyon elokvens. Bár fogalmam sincs, az mit jelent.

– Hasznos tudomány a pszichológia. Kár hogy megszüntetjük.

– Ez most komoly?!… 

– A csupa szamárfül, szekond hánd Nagykönyvben ez is meg vagyon írva. A szép új világban semmi szükség a hanyatló Nyugat dekadens allűrjeire.

– Puff neki! Akkor nem lesz űrpilótánk sem?

– Ne hülyéskedj már! Még az évtized lejárta előtt embert küldünk a zűrbe! De legkésőbb öt év múlva. Ankó ün foá. De akkor is: ez egy nagy hőstett lesz! Hacsak ki nem kezdi egy népszavazási kezdeményezés ezt is. Mert ez esetben ami marad nekünk, az a Pilóta keksz a boltokban. Holott mindenre jutna forrás – természetesen csak arra nem, amire kéne.

– Fő, hogy rendben legyen a könyvvitel.

– Persze, visszük a könyvkiadást is. A templom és az iskola már a mienké. A hit és a tudatlanság a szorongás melegágya. Ki mint veti másnak az melegágyát, úgy alussza saját álmát.

– Apropó, Karácsony! Hogy álltok a készülődéssel?

– Jaj, az egész család lázban ég! Kisnyugdíjas nagyanyám – Isten nyugosztalja! – kedvenc sütijét főzzük majd ki. Aszondja: végy egy kiló kolompért, vágd az egészet karikára, Kossuth Lajos kalapjára, tedd kivajazott, magas falú tepsibe. A tojást szétválasztod, a sárgáját elkevered tejjel. Elkened, megszórod, kifordítod, beborítod, ráfekteted. Erre kerül az olvasztott sajt. Ihaj, bunda, tyuhaj bunda, mégis bunda a bunda! Told be az előmelegített sütőbe, üsd aranybarnára. Hagyd utána felállni. Majd az egészet borítsd be cukormázzal. Dúsíthatod mazsolával is. S már kész is a Kovács Zoltán államtitkár hajában sült pityókástorta. Príma recept! Köményes pálinkával lenyomtatva van olyan jó, mint az Erős Pistás szaloncukor!

– Éppenséggel kipróbálhatjuk odahaza mi is …Ámbár azt hittem, nálunk a CBA a nyerő.

– Kinek a Papp (Lajos Prof. Dr.), kinek a papné… Tartaléknak ott a Hétmérföldes Csizmadia, a Bélyegmenetes. Őserdőnk ugyan nincs, de őserőnk annál inkább! Most is épp csini tinilányokat, keresünk a Hülye Állások Minisztériumába, a Nemzeti Dominák Fősztályához, vezető pozícióba. Minél képzetlenebbek, annál többre képesek! Pornós múlt nem akadály. Tudod: a háztartás népesítése, „Családok Éve” meg hasonló baróságok.

– Az kafa lesz, Nagymesterem. A kommunikáció valóban hipnotikus hatású tud lenni, ha jó kezekben van. Nincs messze a kor, amikor az egész nemzet felállva appol majd a stadionokban, a háttérben indiszkréten szól a Nélküled… majd persze bukjuk a meccset, de akkorra már mindenki tudja: mi sosem veszítünk; mi így nyerünk!

Hogymondjam, van akit a UFO-k rabolnak el, van akit a butaság. Ez gyárilag egy ilyen játék. Mossuk a kezeinket- mi csak élünk a lehetőséggel!… Nem az számít, hogy mekkora hülyeségeket hordunk össze, vagy hogy igaz-é, amit állítunk – csakis az a lényeg, hogy mi mindannyian mindenütt, mindig, következetesen ugyanazt mondjuk. És az legyen rövid, közérthető. Szóval, vissza a stigmafuttatóba, nyomjátok tovább a sódert látástól vakulásig. Billogot a sorosbérencek homlokára! Lakatot a laktanyáikra! Alon zanfan dö lá pátriiő. „Hajrá, magyarok, hajrá, Magyarország!” (Köszönjük a Forza Italia-nak és személyesen Berlusconinak, hogy átvehettük ezt a szlogent!)

Pandula Dezső 

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.