Március 29,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Belső fékrendszer

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,506,669 forint, még hiányzik 1,493,331 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A nárcisztikus betegség nem új dolog, sok éve kutatnak e témában szakemberek, és egyre több dolgot fedeznek fel. Ez egy személyiségzavar, a beképzeltség, húság, önhittség vagy egyszerűen az önzés kifejezési formája. Lehet embert nárcisztikusnak tekinteni, de akár emberek csoportját is, akikben az a közös vonás fedezhető fel, hogy teljesen közömbösek mások nehéz helyzete iránt.

Bánki György pszichiáter a téma ismert kutatója. Egy interjúban arról (is) beszélt, hogy az utóbbi években sok, ebben a betegségben szenvedő közéleti személyiségnek köszönhetően többek között a közbeszéd is olyan színvonalra süllyedt, amit bárki tapasztalhat, bizonyos cikkeket, de még inkább a hozzájuk fűzött hozzászólásokat olvasva. „Az amerikai elnök csípőből tweetel, és közli a pillanatnyi hangulatát tükröző álláspontját. Nincs belső fékrendszere, minden felbukkanó ötletéről azt hiszi (lásd Grönland megvétele, például – a szerző megjegyzése), meg is kell cselekednie. Felteszem régebben egy elnöki nyilatkozatot hosszas, közös töprengések előztek meg. Az igazán demokratikus működések valójában hosszúak: egyezkedéseket igényelnek, a tények részletes megismerését, a vélemények összevetését és alapos vitát. Ezt tanulni kell. Nehezebb út, de jobb helyre visz, mint az ilyen rövidzárlatok”.

Szívem szerint elküldeném a budai várba a doktor úrral készített interjú teljes szövegét, de nincs remény arra, hogy a címzett felfogná az üzenetet. Belső fékrendszer – az vajon mi lehet? Sem emberként, sem egy rendszer működtetőiként nem értenék, miről van szó. Ahogy egyénenként sem tudják a legkisebb mértékben sem beleképzelni magukat egy nehéz élethelyzetbe, – úgy a rendszerük mindenkit kiszorító áldozatai iránt sem éreznek egy csepp empátiát sem. Aki szegény, az annyit is ér. Nincs munkája, lakása, segélye, elégséges nyugdíja vagy szociális támogatása. A Karmelita kolostorban ilyesmivel nem foglalkoznak, mert valahol, valahogy felbukkant Farkas Berci neve, és az jutott a nagyságos urak eszébe, hogy nekik is kell saját ilyen híresség. Nehogy már az ő regnálásuk magyar űrhajós nélkül maradjon meg a történelemben. (A kórházak fulladjanak bele az adósságaikba, a betegek legyenek minél előbb eltéve az útból, annyival kevesebbet kell költeni betegellátásra és nyugdíjakra.)

A csípőből lövöldözött okosságok is napirenden vannak a kétharmados túlsúlynál. Hol kipcsak vér, hol piros pötty, hol karigeri – csak úgy, spontán és jópofán, később erre a humortalan becézésre építve a lejárató és bizalomromboló nyilatkozataikat. Az ovi legalább szellemes – mert hűen tükrözi sok jellemvonását az illetőnek. Kisvasút, nagyvasút, stadionhegyek, sportrendezvények nagyhatalmának víziója, ha már a gyerekkori álom csak részben valósulhatott meg. Vagyis gazdagságilag, meggazdagodásilag, énvagyokabandavezérileg.

Sem belső, sem lassan külső – a közvetlen környezetet értem ez alatt – fékrendszer nincs, és nem is lesz. Valószínűleg boldog mosolyok vannak trottygatyéknál, amikor tükörbe néznek, és tetszik nekik a saját sikeres képmásuk. Ez volt a cél: személyesen elégedettnek lenni. Bár mindig marad még egy kis kívánnivaló, így a fosztogatás folytatódik, nemzethy érdek erős pistájába csomagolva.

Az igazán demokratikus egyezkedések, a vélemények összevetése és az alapos vita nem létező fogalmak ma Macaristanban. Semmilyen szinten nincs rájuk szükség, mert van a Soros György pénzén félig kiművelődött „elit”, akik a tanulmányaik alatt csak annyit tudtak elsajátítani, hogyan lehet visszaélni a kor lehetőségeivel. A hazugságaik, önzésük, a saját zsebük megvastagítására tett „erőfeszítéseiket” úgy beállítani a „hívőknek”, hogy azok elhiggyék, az ő érdekükben történik minden. Meg vannak védve, nagyon magyarok és még inkább igaz keresztények ők, országvédők is, az utolsó csepp vérig az igazukért harcolók. Abban biztos vagyok, hogy a vagyonukért majd tényleg az utolsó csepp vérükig harcolni fognak.

Nincs belső fékrendszer. Akkor csak a másik megoldás marad: a külső fék. Pártok és szervezetek összefogásának formájában, a hiteles információk megosztásának formájában, a leleplezések formájában, az utcai tiltakozások formájában. Az internetadó agyament ötletét sikerült levetetni a napirendről, az idei önkormányzati választásokon sikerült sok helyre visszahozni a demokrácia elemeit, és a polgárháborún kívül ez az egyetlen járható út, szerintem.

Igen, legyenek a 2022-es parlamenti választásokon minden szavazókörben ellenzéki biztosok is, ahogyan kampányt indított ezért az Unhack Democracy. De a külső fék a szavazatunk legyen. Minél előbb. Nem muszáj várni még három évet. Ez a nehezebb út, de jobb helyre visz. Álljunk ki egymásért, ha különböző munkát végzünk is. Támogassuk a többiek tiltakozását, maradjunk az utcán, váltsuk egymást, vigyünk teát és szendvicset a demonstrálóknak. Ha már úgyis az lesz, hogy újra módosítják a választási törvényt a saját érdekeik szerint – esély sem hagyva szinte semmilyen formájú ellenzéknek –, akkor keressük meg azt a módot, amit a lánctalpas vonulás ellen még békésen meg lehet találni.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.