Április 25,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Megjött a Mikulás a nyíradonyi Bokrétás utcába 

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,528,300 forint, még hiányzik 471,700 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A Kéretlen Figyelem Debreceni Nők Közéleti Egyesülete ismét megrendezte hagyományos Mikulás-napi ünnepségét Nyíradonyban, a Bokrétás utcában. 

A helyválasztás nem volt véletlen: az utcában zömmel hátrányos helyzetű, nehéz sorsú családok élnek, talán a város legszegényebb része a „Bokrétás”. Az itt élők többsége sokgyermekes, nagy részük közmunkából él, igen szerény körülmények között. Számukra a rezsicsökkentés és a  kormány hangzatos ígéretei semmit sem jelentenek, hisz’ nem használnak gázt, s bizony egy részüknél az áram is ki van már régen kapcsolva. Tűzifára sem igen futja, így kénytelenek „ügyeskedni” ahhoz, hogy a hideg téli napokon egy picinyke meleget „varázsoljanak” a szélfútta házaikban. Ahogy elmondták, bizony, ez nem mindig sikerül, amikor a nagy hidegek vannak. A gyerekeik számára a december sem az ünnepekről szól. Legtöbbjük azt kívánja, hogy az iskolai, óvodai szünetben is legyen mit enniük, ne kelljen éhesen lefeküdniük. Többen elmondták, hogy a szülők inkább nem esznek, de igyekeznek a gyerekeiknek ennivalót előteremteni. Persze ne gondoljunk több fogásra, boldogok ha kenyér, zsír, és esetleg csirkefarhát van a háznál. Olyan nekik a farhát, mint a tehetőseknek a lazac – mondták. 

Az egyesület tagjai már több hete készültek arra, hogy egy kis örömet varázsoljanak a gyerekek arcára. A kisgyerekek már ismerősként ölelték meg Kati nénit, Ági nénit, Csaba bácsit és a többieket. Évente többször találkoznak velük, a kis közösség nem csak az ünnepek időszakában igyekszik segíteni. 

Most sem érkeztek üres kézzel. A Mikulás csomagok, játékok mellett, közel 20 zsáknyi ruhát is vittek magukkal. Téli ruhák, cipők, kabátok, mind olyan hasznos holmi, ami a családok számára azonnali segítséget jelent. 

Persze a legnagyobb sikere a Mikulásnak volt, aki tele puttonnyal érkezett. Csillogó szemű lányok, fiúk izgatottan várták, vajon mit is rejt a zsák, amely ugyan nem rénszarvas szánon érkezett, de látszott alaposan megtöltötték ajándékokkal. Egy kis műsor után, következett a csomagok osztása. A Mikulás jól tájékozott lehetett, mert minden gyerkőchöz volt pár mondata. Ezek igencsak nagy derültséget keltettek, hiszen a való életből vett példákat sorolt fel a nagyszakállú. A sor végén állók izgultak, hogy nekik már nem marad. Persze jutott mindenkinek a csomagokból, senki sem ment haza üres kézzel. 

Látni kellett volna a sok boldog arcot, a csomagokat lázas sietséggel bontó gyermekeket. Legtöbbjük számára otthon nem jött a Mikulás, számukra nem adatik meg a várakozás izgalma. Most ők is találkoztak a Mikulással, átélhették a csodát. Ők korán megtanulták, mit jelent a nincs, nem írnak hosszú listákat a Télapónak, vagy a Jézuskának, az ő vágyaik hétköznapiak. Az ünnep alatt melegben szeretnének lenni, és naponta legalább egyszer jóllakni. Olyan világban élünk, ahol bizony ez sok család számára elképzelhetetlen. 

Míg a gyerekek a Mikulás ajándékait vették át, szüleik a ruhacsomagokat kapták meg. Jutott minden családnak hasznos holmi, amire szükségük volt. Szerencsére rengeteg téli ruhát és cipőt, csizmát tudtunk vinni, így reméljük, mindenki számára tudtuk kicsinyke örömet szerezni. 

A szülők a szegénységről panaszkodtak. Többen elmondták, hogy a közmunka jelenti számukra a megélhetést, de voltak, akik úgy fogalmaztak, azt is kegyként kapják, elég egy „rossz”  szó, és már ki is penderítik őket. Igyekeznének legalább a gyerekeik számára szebb jövőt biztosítani, sajnos ez nem könnyű. Zömüknek nincs szakképzettsége, többnyire alantas munkát adnak a számukra. De még annak is örülnek, mert gyakran találkoznak azzal, hogy barna bőrük miatt nem kapnak semmilyen munkát. Szomorú, megtört emberekkel találkoztunk, akik számára minden nap küzdelem a túlélésért. Segítségre nemigen számíthatnak, a maguk erejéből pedig képtelenek előbbre jutni, hiszen tudás nélkül nem sok jóra számíthatnak. 

Elszorul ilyenkor a szívünk, borzasztó érzés tudni, hogy tehetetlenek vagyunk. A mi segítségünk nem oldja meg a szegénységet, nem tud a családok számára biztató jövőképet adni. Ehhez kevesek vagyunk, de ugyanakkor úgy hisszük, hogy valami hasznosat teszünk akkor, amikor a magunk szerény módján igyekszünk tiszta szívből, szeretettel adni. 

Magunk eszközeivel igyekszünk egy keveset tenni azért, hogy a szegényebb családok tehetséges gyermekei számára is legyen esély kitörni a nyomorból, és ne a Bokrétás utca jelentse a jövőt a számukra.

Segítség nélkül ez nem megy, ha van példa, ha vannak L.Ritók Nórák, Orsós Jánosok, Bogdán Lászlók, akkor van esély arra, hogy a tehetséges roma gyerekek egy része nem kallódik el. De a többi gyerekkel mi lesz? Mi lesz azokkal, akik sorsa senkit sem érdekel, akiket büntet azért a hatalom, mert csóró családban született. Ma hazánkban természetes, hogy egy cigány család gyermekéből nem lesz semmi. Kevesek emelik fel ez ellen a hangjukat, s próbálnak tenni ellene valamit. Az oktatási rendszer úgy rossz, ahogy van. Eleve kirekeszt, elzárja a kitörés útját még azok elől is – és itt ne gondolja senki, hogy kizárólag romákról van szó -, akik többre szeretnék vinni, mint szüleik, nagyszüleik.  

A Bokrétás utcai Mikulás ünnepséghez sokan járultak hozzá. Köszönjük az adományozóknak a ruhákat, a játékokat, könyveket. Köszönjük az szocialista párt szolidaritási alapja kuratóriumának, hogy támogatásra érdemesnek tartotta az eseményt. Az egyesület tagja közül voltak, akik pénzzel, voltak, akik munkájukkal járultak ahhoz hozzá, hogy közel 100 nyíradonyi családnak – felnőtteknek, gyermekeknek – vihetik el az ünnep varázsát. 

Szabó Zoltánné 

az egyesület alelnöke 

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.