Október 24,  Szombat
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Könyv-vekker

Adva van egy ország, ahol a kormány ikonikusan hajtalan és hajlíthatatlan államtitkára szerint a sajtónak nem dolga a hatalom ellenőrzése, a magukat független újságíróknak mondók pedig valójában a tudjukki(k)nek a politikai aktivistái. Ezt a körmöst Kovács Zoltán államtitkár válasznak szánta a hat nemzetközi médiaszervezet által összeállított jelentésre, mely szerint e honban az állam fokozatosan felszámolta a média függetlenségét és sokszínűségét. Az élkeresztény kormánynak pediglen titkolhatatlan célja a kritikus sajtó elhallgattatása. „Haj ne hátra, haj előre! / Vérmezőről vérmezőre! / Mert ott az a virág terem, / Melynek neve győzedelem, Haj rá haj!”  – vallja Arany Jánossal a hajbókoló kártárs.

Adva van egy ország, ahol a hatalom nem bír belenyugodni abba, hogy megkopasztott polgárai szinte korlátlanul kifejthetik véleményüket az – általa egyébként digitálisan és élő erővel erőst megfigyelt és befolyásolt – elektronikus közösségi médiában. Ennek a rosszallásnak a legutóbbi jele, hogy példátlanul nagy összegre, 1,2 milliárd forintra büntették a Facebook-ot, hajánál fogva előrángatott ürüggyel. A bikkfanyelvi blabla nem leplezi a tényt, hogy az elnyomó rezsim nem csupán a népszerű, milliók által látogatott site megregulázására hajt, hanem végső soron annak kiiktatását tervezi.  Ebben ideig-óráig csak a várható nagyfokú tiltakozási hullám készteti álcselekvéses toporgásra.

Adva van egy ország, amelynek kórmánya az autokrácia nagy mintapéldáit – Kínát, Oroszországot, Törökországot, Észak-Koreát – plagizálva, most épp a könyvszakma leigázására gyúr, izompólóban. Az MTA bekebelezése, a független színházi műhelyek támogatásának megszüntetése valamint az önkormányzati színházak miniszteri gyámság alá rendelésének a hírei után már megint túltolják a vízibiciklit. Egy kiszivárgott tervezet szerint valamennyi könyvkiadó szenzitív adatához hozzáférnek majd a kormány megbízott illetéktelenjei. Megismerhetik a példányszámokat, az írók, jogtulajdonosok személyes adatait – még akkor is, ha ez az előírás egyébként törvényt sért. Tudni akarnak a jövőbeni tervekről is, bekéretik a kiadni szándékozott művek nyomdai pdf-ét. Minden magára valamit is adó, trendkorrekt diktatúrában csak a megjelenés után szokás elégetni a nemkívánatos könyveket (és esetleg azok szerzőit is), de nem így nálunk! Itt még a kiadás előtt lehetetlenítik majd el mindet. Megszüntetik a nem elég nemzeti Nemzeti Kulturális Alapot, a pályázatokat ezután párthűségileg makulátlan elmék bírálják majd el a bírálhatatlan direktívák szerint. A rendszerváltás frenetikus évei után – amikor még mindenki papírra nyomtatott szövegeket olvasott, s még újságokat is vettek a népek (hihetetlen, nem?) – előbb csak a kiadványok utcai árusítását tiltották be, aztán az árak is a csillagászat magasságáig kúsztak. A könyvek és a hajléktalanok a rendszer legnagyobb ellenségei, talán mert tükröt tartanak elébe. Nem csoda hát, hogy eme izgágáknak nincs helyük az utcán. Haljanak meg másutt, lehetőleg!  Aztán jöttek a matyidezsők, akik elsíbolják a könyvkiadók szerényke jövedelmét. Nem elég, hogy az eladott produktumok árának 50-60%-át teszik zsebre a terjesztés ürügye alatt ezek a cégek – maximális haszon, nulla kockázat -, de még azt a kevéskét is lenyúlják lehetőleg. Nyomozás, az van (az Alexandra tulajdonosa ellen legalábbis) – és már mióta!… Régóta politikailag kontrollált, a közkönyvtárakba mi juthat be. Ilyen körülmények között a tőkeerőtlen, jelentős olvasói bázis nélküli magyar könyvkiadók csak elvétve mernek kiadni bármit is, a szerzőknek honor helyett többnyire meg kell elégedniük pár tiszteletpéldánnyal. Bevezetik továbbá egyetemlegesen – a könyvkiadókat eddig jobbára nem érintő – NAV-hoz bekötött elektronikus számlaadási kötelezettséget. A kézírásos számlázás megszüntetése újabb szög a Gutenberg-galaxis koporsójában. 

A kincstári propaganda(lító banda) nem tűri a konkurenciát. Retteg a kiadói kör, cidrizik a kultúrharc foglyául ejtett piac, nélkülöznek a tehetséges írók. Maholnap ismét megérhetjük, hogy üresen hagyott sorokkal, oldalakkal kerülnek ki a nyomdából kiadványok. A sarkaiból kiforgatott világunkban „elszakított véreink” könyvadományai fogják majd jelenteni a valódi szellemi táplálékot – onnan ahova eddig mi szállítottuk azt. Ketyeg a könyv-vekker – ki tudja, ébresztőjét meghalljuk-é. 

Mert ugyan adva van egy ország – nevezik Hunniának is -, mely látszólag miénk, de sokra nem megyünk vele, hacsak hamar véget nem vetünk ennek a kényúri hacacárénak. Mert ugyan Germánia „elesett” (jaj, miket beszélek!…  Budapestre gondoltam, nyilván!), mert ugyan a kobak meztelen – de egy csodás hajnalon az „új élet” (és saját szerencséjük) Kovácsait és az ő parlagi praktikáikat, értelmetlen hajcihő helyett, valamiképpen teleportálnunk kéne oda, ahova valók: a sötétmúlt szemétdombjára. Jámborsági gyakorlat lenne a javából!

Pandula Dezső

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!