NEHAZUGGY

Ráadásul úr egy darab se, csak néhány tucat talpnyaló, urizáló kisköcsög

Mikes Mirtill | 2019. December 6, Péntek | 17:58

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,642,337 forint, még hiányzik 357,663 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

[email protected]

Tárgy: Kellemetlen

Mikes Mirtill: E-mail Rodostóba

Püffneki! Végre már kend is ódzkodik a hazajöveteltől! Jogos. Ugyanakkor talányos is. Stratégiai szerződésről pöntyög, Hitlertől valami „korhadó demokráciák” -at emleget, meg Antikomintern Paktumot, hogy ’39-ben az aláírásáért Hitler Horthynak adta a Kárpátalját, most meg Erdélyért pedálozik a mi vizionálós momentán kereszteshazaffy Őfőméltóságunk.

A tata szerint valamit nagyon össze tetszik keverni, de nem kend az első, aki vaktában szemezget a múltból. Kendnek mentsége van. A tisztessége. Mert a Józsi bácsi szerint az ember téved, mint például kend. De ez nem ugyan az, mint amit most tesznek velünk, hogy pénzért, hatalomért szándékosan lehazudják a csillagot is. (Ja. Nem. A csillagot már a politikai elnyomórendszer váltás elején lehazudták, azóta csak színezik, pancser módon, hol sárgára, hol vörösre, álságosan, mélyalmos technológiával, papi segédlettel.)

Most tessék nagyon vigyázni, mert olyasmit írok, amit én se tudok, csak hallottam az öregektől és esetleg elhallottam, elértettem, vagy halvány fogalmam sincs róla, na meg eszembe sem jut néhány fontos szó az elhangzottakból. Úgyhogy gubancos is lehet a mondókám, de az is előfordulhat, hogy kend tisztábban lát tőle. Egy biztos. Mi féltjük kendet. Ez a féltés aztán olyasmire sarkall, amit senki kedvéért meg nem tennék; a politikáról írok kendnek! De ez utóbbin nem csodálkozik, tudván, hogy sajátos nevelési igényű vagyok.

Az okfejtés kiindulása oké. A multi cégekkel létezik stratégiai megállapodás, mely szerint sok, lebutított, olcsó, alázatos magyar kényszerkeresztény munkaerőt ad nekik a kormány, amiért a „művelt nyugat” elnézi a nép sanyargatását. Nekünk tragédia ez az állapot, nekik kellemetlen, bűzös pötty, pöttyöcske a trezorok mélyén szagtalanított részvényeken. Ez tartalmában megfelel a tanácsköztársaság utáni antikommunista fehérterror lájtos kiadásának. Viszont a szóban forgó paktumot Hitler kezdeményezte, nem az antant. Másrészt, még jóval a paktum előtt Európa munkássága besokallt a Horthy csicskáktól és a magyar prolik iránti szolidaritásból blokád alá vették Magyarországot. Most lenéznek, lecigányoznak, és jó esetben kiröhögnek bennünket, de inkább csak utálnak, mert itthon éhbérért, náluk meg migráns sztrájktörőként elvesszük a munkájukat.

Azt mondják az öregek, hogy most minden gyorsabban történik. Például a jóval nagyobb lélekszámú Magyarország régen ezer év alatt tudott 3 millió koldust kitermelni, most ennek a kicsinek elég volt 28 év a 4 millió előállításához (és most még a koldulást is megadóztatják). A nép szellemi/gazdasági leépítése még ennél is gyorsabb. Gondoljon csak bele kend: mikor még kend olyan idős volt, mint most én, Zágon környékén hány szegény ember maradt életben a saját erejéből? Mind! Se rezsicsökkentés, se Erzsébet-utalvány nem volt. Soha ennyire úri önkénynek kiszolgáltatott nem volt még a magyarság. Ráadásul úr egy darab se, csak néhány tucat talpnyaló, urizáló kisköcsög.

Na, igen. A gyorsaság. Kend tudta, a tata sejtette: jól jár kend, ha marad. A tata szerint az idősebb ember nehezebben is mozdul. Meg megnézi hová lép. A tatámék nyárikonyha konzultációja szerint például az egyetlen bölcs és ésszerű lépés az „ellenzéki” képviselők részéről az lett volna, hogy nem veszik át mandátumukat és politikai menedékjogot kérnek az EU-tól. Biztos hózentrágert viselnek és nem nadrágszíjat, mert a szíj a derekat, a gerincet is tartja, emez meg nyúlik, ha teli a nadrág. Maradtak. Így aztán itt most a mocsok takarít.

Ami igaz, az igaz! De nem ilyesmikről akarok én kendnek írni. Hanem, hogy ezen túl nem írok kendnek és nem böngészek a neten se. A „furta sacra” (szent tolvajlás) országában a gyerek (ha ráadásul még halmazati büntetésből csak lány) megnézheti magát ha elblankásodik. A Teleki Blanka se úszta meg a genderkedést, de ez a mostani Blanka aztán kap hideget, meleget a narancskeresztesektől. Méghogy lány létére gondolkodni mer? Ráadásul csóringer szülők kölykeként! Abúzus, a szellemi honvédők elleni merénylet. Kénytelenek lesznek imaebédelni, sőt imavacsorázni is, hogy a szegények éhgyomorra áldozva és keresztény szabadságra éhezve mielőbb privatizálhassák a Mennyeknek országát.

Tehát az az újság, hogy nekem a végtelenített pauzát hozza a Mikulás. Annyi az előzmény, hogy a gugli fordítóba beírtam, hogy latin: illiberális. A fordító meg azt válaszolta, hogy magyarul kellemetlen. És amikor az iskolában gyanútlanul megosztottam ezt a tudásom az importmagyar tanító nénivel, az meg bemószerolt az importmagyar pap bácsinál, és a bennszülött anyu szabadnapot vett ki az importmagyar vállalkozótól, és sírva jött haza az importmagyar iskolaigazgatótól, és sokáig és szomorúan ülésezett a bennszülött ősök tanácsa. Végül képviseletükben a pironkodó nagyi meggyőzött: Ha imádságos iskolába járok, akkor is doktorálhatok, ha ilyen buta maradok, mindig lesz munkám, jövedelmem és magas nyugdíjam. Ha kirúgnak, akkor közmunka, maximum betanított munkás három műszakban és 28.500 nyugdíj, ha a Mátrai Hőerőmű vegykezelt fél disznójából nem ettem, mert ha igen, akkor már a nyugdíj előtt feldobom a pakkert.

A tata sokszor mondta: „Tudom, nehéz életed van. Nem férsz bele az alattvalóknak szánt skatulyába. Tanulj, hogy emberként felnőve szakszerűen tudd szétkapni, és ne tudatlanul nyivákolj benne!” A hallgatás az iskolában való maradás ára, + nem sodrom veszélybe a családom. A Számonkérőszék két lába (Egészségügy, Nyugdíj) már így is a tata lábujjait tapodja, ha ráadásként a nagyi rokkantjáradékát imauzsonnára költik ájtatosék, akkor nekünk befellegzett, ahogy a vers mondja: „Nyuszi ül a fű alatt, Se füle, se farka, Megszívatták rendesen, Megérdemli: hagyta!”

Így azután én mostan megnyugodva hagyom kendet ott a jómódba lubickolni, és nem szomorítom tovább a keserveinkkel. Sok szép tavaszt kívánunk kendnek. Óvatosan mártózgasson kend a büdös vízben, mert a nagyi szerint abból is megárt a sok, a tata meg a szűzdohányra való koncentrálást javallja, ha már nem tud szabadulni a pöfékeléstől, én meg ugye hűséges kis jobbágyaként kezitcsókolom.

Mirtill

Bütyökfalva, 2019. december 5.

Szerkesztőségi utóirat:

Ezzel az írással Mirtill búcsúzik az olvasóktól. Nagyon köszönünk neki mindent, és alig titkolhatóan bízunk benne, hogy talán mégis csak átmenetileg kell búcsút vennünk tőle. Mi várjuk vissza.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!