NEHAZUGGY

Kovács Zoltán: a sajtónak nem feladata a hatalom ellenőrzése

Lázár Gergő | 2019. December 4, Szerda | 10:00

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,518,800 forint, még hiányzik 481,200 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Az IPS, vagyis az International Press Institute több szervezet bevonásával jelentést készített a magyar sajtó helyzetéről. A jelentésből pontosan kiderül az, hogy a magyar sajtó helyzete az Európai Unión belül egyedüli, hiszen ilyen szintű cenzúra és kormányzati propaganda egyetlen másik országban sem működik az EU területén. Noha a megállapítás szerint – mint azt egyébként persze mi is tudtuk – még nem zárnak börtönbe kritikus újságírókat, és az eltűnésükről sem kell beszámolni, ettől függetlenül nem túl rózsás a helyzet. Akit csak tönkre tudtak tenni, azt tönkre is tettek. Orbán meghagyott egy sor kritikusabb lapot mutatóba, hogy valamivel azért takarózhasson, ha megkérdezik tőle, mégis mit művelt a magyar sajtóval az elmúlt közel 10 évben. Az, hogy a HVG, a 24.hu vagy épp az Index még létezhet, Orbán Viktor kegyének köszönhető, hiszen a Népszabadság mintájára ezeket is simán eltaposhatta volna.

De nem tette, hiszen a többségében városi lakosság ezt vélhetően már nem tűrte volna. Elég volt az, hogy a megyei lapokat megkaparintsa, ezzel mosva a vidékiek agyát. Arról már nem is beszélve, hogy a köztévé mellett már nincs szüksége egyéb propaganda csatornákra sem (azért a Hír Tv áldásos tevékenysége sem elhanyagolható), hiszen annak költségvetését az egekig emelve magyarok millióihoz juttathatja el mondanivalóját. Magyarországon ma sajtószabadságról nem beszélhetünk, noha valóban vannak olyanok, akiket a hatalom bizonyos keretek között ugyan, de “élni” hagy. Ez azonban nem azt jelenti, hogy ne figyelnék minden lépésüket. A Népszabadságot is egyik percről a másikra gyilkolták le, sokan ezt sem látták jönni. Amit akkor megtettek, megtehetik bármelyik pillanatban, hiszen kétharmados hatalommal tényleg teljhatalmat kaptak, amivel élnek is elég sűrűn.

A jelentés tegnap délután jött ki, a Népszava viszont már reggel megszellőztette azt, és idézett is belőle. Több sem kellett Kovács Zoltánnak, azonnal a sajtószabadság egyértelmű példájának állította be ezt a tényt. Mármint azt, hogy a jelentés egyáltalán elkészülhetett és megjelenhetett. Olyan ez, minthogy én most leírhatom a gondolataimat szabadon, ezért Magyarországon sajtószabadság van. Az emberek egy része komolyan úgy hiszi, hogy a dolgok így működnek: ha nem tartóztatnak le a véleményemért, akkor szabadság van. Hát hogyne.

A Népszava a jelentésen túl beszélt a jelentésen dolgozó Julie Majerczakkal, a Riporterek Határok Nélkül nevű szervezet brüsszeli irodavezetőjével, aki azt is elmondta, hogy Kovács Zoltán a hozzá érkező delegációt nem a hivatalában, hanem a Nimród című vadászújság – ennek Kovács a főszerkesztője – szerkesztőségében fogadta. Az egy dolog, hogy ez minimum érdekes döntés a mindenen is felháborodó Kovácstól, de ami a látogatáson elhangzott, még ennél is érdekesebb:

Kovács a látogatóknak azt mondta, hogy a sajtónak nem feladata a hatalom ellenőrzése, a független újságírók pedig politikai aktivisták.

Ezzel a kijelentéssel nem lehet nem vitába szállni. A sajtó egyik legfontosabb feladata a hatalom ellenőrzése, ezért teljesen kizártnak tartom azt, hogy ezzel Kovács ne lenne tisztában. Az egy dolog, hogy minden bizonnyal boldogok lennének a kormánytagok, ha holmi újságírók nem tennének fel nekik kérdéseket, és nem írnának olyan visszaélésekről sem, amelyeket a hatalom birtokosai követtek és követnek el, csak hát a világ nem így működik. Mert ugyan a hatóságok többségét sikerrel a saját kezükbe vették – ezzel őket a hatalom csicskásaivá téve –, a sajtóval ezt még nem tudták megtenni.

Azonban attól még, hogy meghagytak egy sor kritikus hangvételű újságot, nem sikerült átverniük a nemzetközi megfigyelőket, akik tökéletesen átlátják a hazai helyzetet. Persze a helyzet értékeléséhez nem kellett ezen szervezet beszámolója – hiszen sajnos mi vagyunk a rendszer elszenvedői –, mégis jó látni azt, hogy legalább szóban kiállnak egyes európai szervezetek a sajtó szabadságáért. Jó lenne persze, ha jelentéseken túl, más is történne a helyzet javítása érdekében, de pontosan tudjuk, hogy ez elképzelhetetlen. Az Unió nem fog beleszólni egy ország belügyébe, még akkor sem, ha tisztában van az egyértelmű jogsértéssel. Az igazi változás akkor kezdődhet el, ha a Fideszt végre kivágják a néppártból, a hetes cikk szerinti eljárás pedig tovább folytatódik végre.

Ezek mellé jött ez a jelentés, amely megerősíti az uniós biztosokat abban, hogy a helyzet nemhogy nem javulna Magyarországon, de egyre rosszabb. Az Oroszországhoz és Törökországhoz közeledés egyre nyilvánvalóbb, miközben az is nyilvánvaló, hogy Magyarországnak már egy jó ideje nincs helye az Unióban, legalábbis úgy nem, hogy annak vezetőjét Orbán Viktornak hívják. Az egyetlen oka annak, hogy nem tettek még ki minket az EU-ból csupán az, hogy egyrészről ez egy borzasztó hosszú és bürokratikus folyamat, másrészről pedig a német gazdaság számára elég jelentősek vagyunk ahhoz, hogy semleges álláspontjukkal a német politikusok húzzák-halasszák az ország elszámoltatását. A bürokrácia ezúttal előnyünkre válik, noha ugyanez elmondható Orbán Viktor hatalmáról is, amely az EU szerencsétlenkedése nélkül talán soha nem erősödhetett volna meg olyan szinten, mint ahogy azt tette.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!