December 6,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

LUCA AJTAJA


Céllövölde / Luca ajtaja

Rendhagyó bevezetés – Lucának… Nem ismertelek, de minden nap olvastam a hozzászólásaidat. Kezdetben azt hittem, hogy ez az igazi neved, bár a „Sobmalag” kicsit gyanús volt… Aztán többet is megtudtam rólad. Már ismerős voltál, mert szerencsémre volt az életemben olyan „Luca”, akit személyesen is ismertem. Már ő is elment, ahogy te is. Te is ugyanolyan veszteség voltál nekem, mint ő. A mindkettőnk (és sokak) által szeretett Szalonnánk jóvoltából azért maradt egy nyitott ajtó… Hozzád… Pár apró dolgot odatettünk neked. Én is. Közeledik a karácsony. Nem mondhatnám, hogy a kedvenc időszakom, túl sok veszteség jut eszembe… de az itt maradottak miatt próbálom a szép és vidám oldalát nézni… mert vallom, hogy a humor minden „bajságon” átsegít. Az alábbi „szösszenetem” ennek jegyében született. Jó lenne veled együtt nevetni, bárhol is vagy…

Minap arra riadtunk, hogy a szomszédban megnyílt a céllövölde. Nem őrültek meg, csak ráeszméltek, hogy Advent van. Mi meg majdnem elfelejtettük. Szóval ők időben kapcsoltak, és vasárnapra méltóképpen feldíszítették a házukat. Jó, hogy nem vagyunk epilepsziásak, különben rohamot kaptunk volna a villódzó zöld-kék-piros-sárga fényorgiától. Mondjuk az a fényháló a kúszó borókán nem rossz… Annak az erkélyre mászó csoffadt mikulásnak a látványát viszont tudnánk nélkülözni, de hát nem kötelező derékig kihajolni a konyhaablakból… Lássuk be, idén kicsit elhanyagoltuk ezt az Adventet. Morcosan lájkoltunk ugyan egy tucat képet, melyeket ismerőseink osztottak meg a fészbukon a Vörösmarty téren, a Mariahilferstrassén meg a Sárkány Centerben jártukban-keltükben. Mi nem járunk-kelünk sehol, legalábbis szórakozási célzattal nem. Majd vásárolunk… később. Na nem, mintha nem szeretnénk az ünnepi készülődés hangulatát, de most valahogy nincs kedvünk. Persze ez csak kifogás. Egyszerűen csak…. na, mindegy. Különben is, ahogy ismerjük a fent említett ünnepi banzájok színterét, az ott mért forralt borok literének árából az egész tápiószecsői honvédségi különítmény tagjait ronggyá itathatnánk.

Na, szóval és tettel, rá kell szánni magunkat az itthoni ünnepi előkészületekre. Nem akarunk a szomszéd céllövöldével versenyezni, de azért illő lenne ünnepi díszbe öltöztetni a mi hajlékunkat is. Nosza, felzavarjuk a gyereket a padlásra, adogassa csak le a gondosan felcímkézett, adventi díszeket tartalmazó dobozokat. Alig várjuk, hogy elmenjen dolgozni, és zavartalanul hozzáláthassunk a dekoráláshoz. Kint kellene kezdeni, mert hamar besötétedik. A terasz persze tele van a trehányságunk következményeként kint maradt növények, főként kaktuszok tömkelegével. Először ezeket kellene levinni a pincébe – meg a kukába… Felvesszük hát a vakondgatyát meg a gumicsizmát, mert igencsak koszosak szoktunk lenni ettől a tevékenységtől. A könnyebb és vidámabb munkavégzést elősegítendő, felső zsebünkben elhelyezett telefonunkat beállítjuk zenelejátszásra, hadd szóljon. Indulhat a munka! Elsőként gondosan kitépkedjük az elszáradt, elfagyott növénymaradványokat a cserepekből, ládákból, melynek során sikerül azonnal belenyúlnunk egy hatalmas példány mellett növekedő, szintén hatalmas csalánbokorba. Természetesen puszta kézzel, mert lusták voltunk kesztyűt húzni… Sebaj, a telefonból felhangzó vidám, pattogós zene elnyomja cifra káromkodásunkat és egyben enyhíti a szúrós, viszkető fájdalmat is. Szerencsére elég magas a fájdalomküszöbünk, így ez a kis malőr nem veszi el a kedvünket a továbbiaktól.

Kb. hetvenszer fordulunk a pince és a terasz között, mire minden növény a helyére kerül. Már csak fel kell söpörni a követ, és jöhet az igazi élvezet: az égők korlátra való tekergetése. Több égősorunk is van, melyeket tavaly, az ünnepek végeztével szépen felspulniztunk. Szerintünk. Mert mostanra kibogozhatatlan halmazzá váltak. Sebaj. Vidám reggae és egyéb, vérpezsdítő zeneszó mellett a kibogozás művelete szórakoztató játéknak tűnik. Ezek a zenék nem igazán idézik a karácsony hangulatát, de ki tudna ellenállni Bob Marley-nak vagy Carlos Santanának? Fütyörészve tekergetjük a füzéreket, már csak rögzíteni kellene. Na, itt eszmélünk rá, hogy csalán csípte kezünk immár tehéntőgynyi méreteket öltött, ami kicsit akadályoz bennünket abban, hogy ezt a hülye gyors-kötözőt be tudjuk fűzni. Semmi gond, bekapunk egy calcium tablettát, az biztos segít. A hatékonyabb gyógyulás reményében, a biztonság kedvéért leöblítjük egy pohár jófajta rozéval, ami a gyerek múlt heti szülinapjáról maradt ránk.

Újfent vidám hangulatban folytatjuk a díszítést. Égősor a helyén, már csak a hosszabbítót kell rácsatlakoztatni. Míg a pincében keresgéljük a megfelelő példányt, valami történik zene fronton: valami gyászos rock ballada kerül sorra a lejátszási listában. Na ne! Mivel kezünk tele van a negyven méteres vezetékkel, nincs alkalmunk átváltani valami vidámabbra, de valahogy csak kibírjuk azt a pár perces sirató dallamot! Mire felbukkanunk a felszínre, meglepve tapasztaljuk, hogy igencsak kezd besötétedni. Nem baj, mindjárt lesz itt fényár! És igen! Sikerült! Ragyog a korlát, kész a mű! Odakint. Odabent, a meleg lakásban már könnyebb dolgunk van. Kicsomagoljuk a dobozokat, felmérjük a felhozatalt. Elhatározzuk, hogy idén visszafogott, elegáns dekorációval köszöntjük az ünnepeket: semmi giccs, semmi télapó, meg rénszarvas, meg egyéb apró cukiságok. Néhány asztaldísz bőven elég lesz. Bontogatjuk a dobozok tartalmát: koszorú az ajtóra, adventi a pultra: oké. Asztaldíszek: mehet. Ennyi. De itt vannak a mikulásvirágok. Szeretnénk igaziakat, de azok valahogy mindig lehullatják a levelüket. Néhány éve raklapnyi, az igazihoz megszólalásig hasonlító mű példányokat vásároltunk, ezeket kár lenne nem kirakni. Jó, nem mindenhová, csak ide, ja, meg oda.

Meg itt van ez a két nagyméretű rénszarvas, az egyik egy „welcome” táblát tart, a másik meg csak úgy ül. De olyan helyesek a kis sapkájukban meg sáljukban, meg különben is, ha már lehozattuk a gyerekkel…. A telefonból közben a Pink Floyd marihuána és egyéb tudatmódosító szerek hatása alatt született alkotása hallatszik, mely érfelvágásra, kötél, kipufogó gáz és egyéb halálnemek végrehajtására ösztönöz, de mi nem akarunk meghalni, inkább elhelyezzük a két rénszarvas dögöt… A calcium tabletta meg a rozé hatástalannak bizonyult, hidroglóbusz méretűre dagadt kezünkkel, a világvége hangulatát idéző dallamok kíséretében elrendezzük az utolsó dekorációs kellékeket is. Végre leülhetünk, és elégedetten szemlélhetjük a végeredményt: rénszarvasok, mikulásvirágok, behavazott macik, nyulak, őzek meg egyéb cukiságok… Hát nem éppen a visszafogott elegancia kellékei… de nekünk tetszik. Barátságos.

Meg aranyos. Meg egyébként is… kinek mi köze hozzá! Nyilván ugyanez az érzés sarkallta a szomszédokat arra, hogy céllövöldévé maszkírozzák a házukat. Így hát megenyhülünk irányukba, megbocsátjuk nekik az epilepsziás rohamot kiváltó színes futófényeket meg a csoffadt mikulást. A nagy mélázgatásból hamarosan magunkhoz térünk, midőn észrevesszük, hogy a gumicsizmás jövés-menésben ipari mennyiségű koszt hoztunk be a lakásba! Nekiállunk a takarításnak, miközben a telefonból teljes hangerővel felzendül a Cranberries együttes Zombie című száma… Utolsó erőnkkel, tehéntőgynyi kezünkkel kinyuvasztjuk ezt a kedélyromboló zenét, a keresőbe bepötyögjük Kis Grofó „nézését meg a járását”… és megpróbáljuk befejezni a takarítást…. Vidám készülődést kívánok mindenkinek!

Sági Zsuzsanna

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.