December 15,  Vasárnap
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Tabuk nélkül

Beszéljünk kendőzetlenül őszintén, a mostanság újfent trendinek tűnő átkosban történt keresztényüldözésekről.

Mielőtt mosolyogva bagatellizálnánk Borbás Marcsi és Novák Katalin úrhölgy gyermekkori keresztényüldözésről szóló személyes sztoriját, és pláne megkérdőjeleznénk azon történetek valóságtartalmát, én akkor most minden elfogultság nélkül kijelentem ország-világ színe előtt, hogy az átkosban igenis üldözték a kereszténységet.

Mivel a kommunista eszmeiség és a keresztény elvek morálisan nem összeegyezhetőek, sőt, azon nézetek szöges ellentétei egymásnak, minden magyar ember választhatott és szabad akarata szerint dönthetett, hogy a kommunista, azaz az ateista életmód, vagy a keresztény elvek szerint akar-e élni és munkálkodni a hazájában.

Senkit nem hurcoltak meg, vagy zártak börtönbe a nyíltan megvallott keresztény hite miatt. Mindenkinek joga volt a gyermekét megkeresztelni, bérmálkozhatott is, és templomba is járhatott imádkozni, szíve-joga szerint, aki csak akart. Nyilvánvaló, hogy ők nem lehettek tagjai az MSZMP-nek. Gyermekeiket az iskolában kihagyták az olyan kommunista ünnepekből, mint a Fák és Madarak Napja, de nem avatták fel kisdobosnak, se úttörőnek, és lázadó kamaszként ők nem léphettek be a KISZ-be sem.

Az MSZMP tagsággal együtt jártak bizonyos kiváltságok. Például vezetői posztot betölteni – lévén, hogy az egyfajta bizalmi állásnak minősült – csak a párt tagságának soraiból kiválasztott arra érdemes elvtárs volt jogosult. Kubikus brigádvezetőtől, tsz-elnökig fölfelé, egészen az igazgatói állásig abban az időben csak pártszimpátiát élvező káder tölthetett be.

Ez kérem, tabuk nélkül annyit jelentett, hogy nekik járt a húsosfazék, és minden más egyéb olyan azzal járó kiváltság, ami a javukat és anyagi gyarapodásukat szolgálta.

Egyik, még ma is élő egykori MSZMP-tag ismerősöm is kockáztatott, és keresztapaságot vállalt. Az eset persze hogyan, vagy hogyan nem, de kitudódott. Kizárták a pártból, majd kitették a jól fizető irodai állásából, ahol ő már több év, pontosabban évtized óta szellemi munkát végzett. Noha megbecsült, sok éves szellemi munkavégzéshez szükséges tapasztalattal rendelkező szakember volt, egyfajta büntetésként mégis egyszerű fizikai munkásként, traktorosként dolgozhatott csak a helyi tsz-ben.

Borbás Marcsi tehát ezzel a kislánykori álruhás keresztényüldözős sztorijával egy hatalmas freudi elszólást követett el. Arról tett ékes tanúbizonyságot a kis drága szentem, hogy anno az átkosban az ő szülei is előjogokkal bíró, megbecsült pártkáderek voltak, akiknek ha kitudódik az ő meggondolatlan kislánykori csínytevése, bizony lehetett volna féltenivalójuk.

Novák Katalin úrhölgy persze szintén jobb lett volna, ha hallgat az ő keresztény családjának átkosbeli üldöztetéséről. Ha sérelem érte őket, akkor minden bizonnyal ők is valamiért lebukott pártkáderek lehettek, és így emiatt sajnos elestek a húsosfazéktól.

Summa summarum: vannak az országban üldözött keresztények, és három per akárhányás (nem elírás történt) ügynökök is. Az aktáik megsemmisültek, bizonyítani már senki semmit nem tud. Most tagadja, anno az átkosban pedig ragadta.

A magyarnál köpönyegforgatóbb nemzet nincs még egy a földkerekségen.

Bogdán Géza

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.