Április 24,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Történjen bármi

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,518,800 forint, még hiányzik 481,200 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Valahogy nem tudnak ezen túllendülni. Én is kaptam hideget-meleget: privát üzenetet, fenyegetést, (remélik, rákban döglök meg), meg ilyesmiket mélymagyar, „miegyvérbőlvalókvagyunk” honfitársaimtól, akiknek nem tetszett az az írásom, amiben Nyerges Attila nótáját kritizálni mertem. Pontosabban nem a dalt, azt leszarom, (dallamos és hatásvadász), hanem az azt körülölelő nemzethy önérzetet. Nagyon örülök, hogy sokan szeretik, annak is, hogy nagy a rajongótábora, főleg most, hogy táplálják a tüzet körülötte. Jobbról is, balról is.

Namármost én sem itt, sem ott nem állok, maradnék középen, saját gondolatokkal, a dolgok mögé látás próbálkozásaival, lehetőleg objektivitással, egészséges kíváncsisággal, tisztelettel azok iránt, akik megérdemlik, és kellő antipátiával azok iránt, akik nem. Gondolom, vagyunk így egy páran, bár a nemzethyszocialista oldalon csak két vonulat létezik. Egyrészt van a balliberálisozás, sosrosbérencezés, hazaárulózás, gyurcsányistázás, migránssimogatózás, stb. (biztos van még minősítés, amit kihagytam, hirtelen most ennyi jutott eszembe, naszóval ezek azok, akik nem értenek egyett a Fidesz nevű kormánypárttal). Másrészt ezt alátámasztja a szektaként viselkedés: hogy vallássá emelték a politikai ideólogiájukat, istenként ajnározzák Orbánt, jobbról átsoroltak a leállósávba, és úgy csinálnak, mintha Trianon pár éve történt volna. Pedig kurvára nem.

Ez egy sajnálatos esemény, amiért csakis az akkori önmagunkat hibáztathatjuk. 100 évvel ezelőtt volt, és sajnos nem lehet visszacsinálni. Ez van, el kell fogadni, vagy hadat kell üzenni az összes szomszédunknak, és vissza kell foglalni az elcsatolt területeket a picsába. Ja, hogy az nem úgy működik, meg mi kicsik vagyunk, meg gyengék és elesettek, meg minket mindenki csak bánt, meg el akar törölni a Föld színéről. Bezzeg akkor nagyok voltunk, meg mindenki be volt tőlünk szarva, de valahogy mégis megszoptuk, mert sikerült a náci Németország mellé beállni csatlósnak. Ez van, ezért tartunk még mindig ott, ahol 100 éve, de 100 év múlva sem lesz jobb, ha ezen nem lépünk túl együtt, megértésben. Mert ez a rinyálás, önsajnálkozás, mindenki más hibáztatása már kurvára unalmas. Én nem értem, hogy miért nem lehet ezt a „tragédiát” normális és emberi módon lezárni, és ennek megfelelően kezelni.

Sokat jártam Olaszországban és valahogy egy autó hátulján sem láttam a néhai Római Birodalom matricáját, mondjuk rá sem férne egy személygépkocsira, de Ausztriában sem véltem felfedezni a Habsburg Monarchia térképét egyetlen autó hátulján sem. Ellenben itthon csak Nagy-Magyarország térképet látok öreg tragacsokon, és kopasz kigyúrt alakokon árpádsávos zászlót, alkartetoválás formájában. Tényleg ettől lesz valaki hazafi? Vagy magyarabb a magyarnál? Ez a szint? Hogy állandóan a múltba révedünk, kesergünk, irigykedünk és egymást basztatjuk, ha nem egyforma a véleményünk egy dalról?

Apropó dal. Gyermekkoromban apám rengeteg Koncz Zsuzsát, Bródyt, Illést, A.E Bizottságot hallgatott otthon, az autóban is mindig magyarázta, hogy ezeket a dalokat nem szereti a rendszer. Nem értettem. De valahogy tetszett, hogy az emberek egy nyelvet beszélnek egy adott dalon keresztül. Ilyen volt a Ha én rózsa volnék című dal, aminek egyes refrénjeit állítólag csak a koncerteken énekelték a rendszerellenes fiatalok,  a lemezen már nem szólhatott úgy. Mert ugye „ha engem lánckerék taposna”, vagy „nem lennék játéka a keleti szélnek” szólamok az akkori rendszert életben tartóknak szóltak. Imádtam a Jézus Krisztus Szupersztárt is, mert valahogy tudtam vele azonosulni gyermekfejjel is, pedig nem voltunk vallásos família.

De soha senki nem sértődött meg, ha valaki nem vágta magát vigyázzba, amikor megszólalt mondjuk a Kölyköd voltam című Edda nóta. Ennyi. De tudjuk, hogy a Nélküled című dalocska azért üvölt minden focimeccsen, mert tökletesen alkalmas a nemzet érzelmeire hatni, felkorbácsolni a nemzeti öntudatot, nem kell ezt magyarázni, hogy ennek az egésznek egy ősi recept adja a pikantériáját. Ami nem más, mint a beteges nacionalizmus, amitől egy köpésre van a fasizmus. És ennek kifőzésében, tálalásában, és a hívek megetetésében a jelenlegi kormány és annak egyszemélyes géniusza maximálisan élen jár. Mi több, ezt használják a hatalmuk megtartására, hergelésre, uszításra, gyülőletkeltésre és kirekesztésre.

A recept egyszerű: vegyél egy nagy adag nemzeti öntudatot, dinsztelj mellé apró kockára vágott Trianont, ezt fűszerezd meg egy kis Horthyval, egy csipetnyi Brüsszellel és sorosozással. Majd keverd össze Árpád vérével, párold egy kicsit, és tálald egy Nagy-Magyarország alakú tálra, lehetőleg hidegen. Mert ez műkődött, mükődik és sajnos működni fog addig, ameddig hagyjuk, és nem azon dolgozunk, hogy tényleg úgy viselkedjünk egymással, mint a testvérek, akik tényleg egy vérből valók.

Vogronics András

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.