NEHAZUGGY

Aggodalom a jövő nemzedékekért

Horn Anna | 2019. November 25, Hétfő | 17:56

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,651,771 forint, még hiányzik 348,229 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Van annak valami diszkrét bája, amikor Silvio Berlusconi riogatni kezdi az embereket. Most éppen a kommunizmus-mumus van nála napirenden, olyannyira, hogy félti az európai értékeket. Már ő is, a többi demagóg és populista társához hasonlóan. Ezt találta mondani a napokban: „A kommunizmus nem áll meg az országhatáron. Legyünk óvatosak a kommunista országokkal szemben, amelyek kihívást és fenyegetést jelentenek. Mindenki, aki ismeri a kínai politikát, tisztában van azzal, mekkora veszélyt jelentenek a következő nemzedékekre nézve.”

Megmondom őszintén, engem sokkal jobban frusztrál honfitársa, Matteo Salvini politizálása. Az a rózsafűzér-csókolgató és gyűlölködő volt miniszterelnök-helyettese Olaszországnak, aki közvetetten sok száz ember vesztét okozta a Földközi-tengeren, amikor lezárta az ország kikötőit a menekülteket szállító hajók elől. Akit jelenleg sikerült kiszorítani az európai politika első soraiból, és aki továbbra is szít, uszít, valamint erőt gyűjt a visszatérésre és megtorlásra. Mert nincs kétségem afelől, hogy ha akárhogyan és bármi áron, de visszaküzdi magát fontos vezető pozícióba, sok mindenkire lesz majd káros az újabb tevékenysége. Egész Európában. Valamiért ezek a fajta emberek, mint a budai vár lakója is, akkora kárt tudnak okozni a politizálásukkal, hogy csak na. Miközben az egész viselkedésük egy bármilyen maszk – nemzetmentő, értékek őrzője, igaz keresztény, és így tovább – mögé bújva csak a saját személyes érdekeik és gazdagodásuk céljait szolgálja.

Tipikus példája Berlusconi annak, mennyire hamisak és megtévesztőek tudnak lenni akár őszintének tűnő kijelentések is. A 83 éves politikus 2018-ban a Forbes-lista 190. helyén szerepelt a világ leggazdagabb emberei között. A Mediaset médiabirodalom fő részvényese, és 1986-2017 között az AC Milan fociklub tulajdonosa volt. Nem utolsó sorban összesen kilenc évig volt Olaszország miniszterelnöke. Az üzleti és politikai világban alkalmazott maffia-módszereitől volt hangos a világsajtó évtizedeken át. Mindent túlélt, a hatalmával való visszaélések miatt kiszabott bírósági büntetéseket is. Például az adócsalás miatt 2013-ban kirótt négy éves börtönbüntetést, amiből három évet azonnal elengedtek (?), és a közügyektől való kétéves eltiltást is, amit ugyanakkor kapott. Egy helyen azt olvastam, hogy a börtön helyett ingyen végzett társadalmi munkát, sok ideig.

Egy olyan emberről van szó, aki bármiféle hivatalos kormányzati pozíció nélkül ma is befolyásolni tudja az olasz – és ezen keresztül az európai – politikát. Egy olyan bűnöző, akinek tevékenységét jogerős bírósági ítéletek fémjelzik. Aki valóban idős kora ellenére sem képes élvezni a hatalmas vagyonát – mert a befolyása csökkent, és a pénz mellett és mellé az is kell. Nem csak neki.

Azt gondolom, korunk pszichológusainak nagy feladat lenne megfejteni két dolgot. Az egyik a Berlusconik, Trumpok, Orbánok, Bolsonarók (a lista lassan végtelen) hatalmi mámorának eredetét. A harácsolásuk pszichológiája elég egyszerűnek tűnik – leginkább szegény vagy középosztálybeli családokból származó emberek, akik feltették az életüket arra, hogy kitörnek abból a közegből. Nem tudással, nem szakértelemmel, nem szívós munkával. Hanem csalással, mások kihasználásával, azok megtévesztésével, időnként zsarolással. Az utóbbiakhoz kell a hatalom, ezt is értem. Csak azt nem, miért nem jön el az a pillanat egyikük életében sem, amikor úgy gondolják, eleget harácsoltak, most már mindenki generációkra előre biztosítva van vagyonilag a környezetükben, ezért visszavonulva élvezhetnék, amijük van.

Vajon lesz-e valamikor gyógyszer ez ellen? (A cihológusok második feladata…) Ugyanis ezeknek az embereknek a tevékenysége tereli emberek millióinak életét abba a mederbe, ahol például ma vegetál Magyarország. Mert a féktelenség, a minden kontroll nélkül működés soha nem vezetett semmi jóra, az ókortól kezdve. És tudom, hogy nem tanulunk a történelem hibáiból, de akkor legalább a jelenből tanuljunk. A szomszédok rossz példájából. A megosztott társadalmi életükből, az országukban vezető szerepet betöltő Salvinik esetéből.

Kína és „kommunizmusa” is ijesztő időnként, ez tény. Engem mégis sokkal jobban aggaszt az, hogy európai civilizációról, keresztény értékekről és egyéb álszent lózungkoról habzó szájjal üvöltözők éppen a világ másik felén lévő fenyegetésekkel riogatnak. Ahogy az akkori „szocialista”, Varsói Szerződés és KGST-tag Magyarország sem exportálta a rendszerét Olaszországba, azt gondolom, Berlusconi mágnás úrnak sem a messzi kínai határon át kiszivárgó kommunizmustól kellene rettegnie. Az igazi baj az országán belül van, mint Magyarországon is.

Mert újból ott tartunk, hogy az olasz vizeken egy három, majdnem 400 menekültet szállító hajó nem köthet ki egyik olasz kikötőben sem. A majd négyméteres hullámok, az ivóvíz és az elégséges élelem hiánya ellenére több, mint 48 órája lehetetlen elérni, hogy partra kerüljenek ezek a szerencsétlen emberek.

Újra és újra, az embertelenség. Mert Berlusconik, Orbánok, Salvinik – ki milyen pozícióból – továbbra sem tudnak homo sapiens-ként kezelni problémákat. Maradok a magam félelmeivel. A kínai kommunista fenyegetés semmi ahhoz képest, amit Európa egyes „vezetői” jelentenek.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!