Március 29,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Te pedig sosem leszel óriás

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,567,959 forint, még hiányzik 1,432,041 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Szegény Viktor, olyan az életed, mint egy befejezetlen tantrikus aktus. A kezedben tartod, amit akarsz. Ott van, közel van, simogatod hosszan, szereted, büszke vagy rá, a szemed már könnyes a kéjes vágytól. Elég! Annyit tettél már érte, nem lehet tovább húzni. Robbanjon végre az öröm, mint egy óriási tűzijáték. Semmit sem akarsz jobban, de nem. Megint nem. A kielégülésed újra és újra elmarad.

Tehetséget nem tudsz venni, Viktor! A pályán igazi emberek futkároznak. Mindegy, mennyit fizetsz nekik, ügyesebbek nem lesznek. Ahogy vagyunk páran, akik akkor sem tudunk hátrafelé nyilazni, ha a fejünkre tetetsz egy csúcsos, szőrös süveget. Ahogy vagyunk egy páran, akiknek sem a lojalitását, sem a tiszteletét, sem a gondolatait nem tudod megvenni.

Hiába minden. Pedig igazán szisztematikusan rohasztod le az országot, hogy valóra váljon a saját gyerekkori csodád. Egészségügyet, oktatást, szociális ellátást, kulturális életet.

Azért, hogy ezeket megtehesd, csorbítod a jogállamiságot, az önkormányzatiságot, a sajtószabadságot. Azért, hogy időt nyerj, manipulálod a választásokat. Cseppenként adagolod a ciánt a demokráciának. Kockacukorra cseppentve teszed, hogy ne tudja mindenki, hogy mit csinálsz. Figyelsz rá, hogy maradjanak híveid. Kellenek a statiszták a birodalmadba.

Mindezt miért? Hogy milliárdokat tolj a tízéves kori álmaidba. Legyenek stadionjaid, igazi kisvasutad, pazar autók, repülők, kastélyok, tavak, erdők, kikötők. Legyen még egy sokkal nagyobb földgömböd is ahelyett a világítós helyett, ami nálunk, a nálad szerencsésebb gyerekek asztalán világított, ám neked nem vettek.

Nem számít, hogy eközben milliók lába alól rántod ki a talajt: egy kiszámítható, biztonságos, európai életet. Semmi sem számít. Frusztrált vagy és kielégületlen.

Valahol értelek, én királylány akartam lenni a hatodikról gyerekkoromban. Azt hittem, elég hozzá annyi, hogy magasan lakom. Pont olyan  magasan, mint a mesekönyvekben a kastélyok tornya volt. Szép is voltam, ahogy a rajzokon, mi kellhet ennél több? A fejemre hajtottam a függönyt, hogy fátylam legyen. Csokoládé papírból tekertem koronát, és így integettem le az újpalotai térre a szürke, apró járókelőknek.

Elképzeltem, hogy fogok majd élni, ha már igazi királylány leszek. Igazi hosszú fátyollal, vörös csipkeruhában egy vár teraszáról üdvözlöm majd az embereket. Az embereket, akiknek szétosztom a kincstár vagyonát, hogy nekik is legyen szép ruhájuk. Mindenkinek banánt és narancsot hordatok szét, és elrendelem, hogy minden ablakra szereljenek fel ingyen színes reluxát, mert annál menőbb dolog nincs a lakótelepen.

Sajnos nem így lett, pedig ahogy a helyzetet elnézem, mindenki jobban járt volna, ha én építem ki a birodalmam és nem te.

Nőj fel, Viktor! Engedd el a gyerekkori álmaid, ahogy oly sokan megtettük!

Akik nem engedték el, és tűzoltók lettek, ők sem boldogok. A juhászok időnként korán halnak. A katonák láthatatlan ellenséggel küzdenek. Te pedig sosem leszel óriás!

Bolla Rita

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.