December 15,  Vasárnap
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Leköpködlek, virággal a kezemben

Lehet és kell is hősökre emlékezni. Még akár ex-miniszterként is. Csak éppen volt minisztertől elvárná a tenyeres-talpas átlag magyar honleány, vagyis akár én, hogy Lázár János tudjon különbséget tenni például Gagarin és Sztálin között, hogy ne magyar példával éljek. Tanultságot, de alsó hangon is tájékozottságot gondol az ember valakiről, aki évekig vezető pozícióban volt kormánytag. A történelem ismerete sem lenne épen nagy hátrány – bár a történelmet, természetesen, mindenki úgy csűri-csavarja, ahogy az az éppen viselt köpönyeg érdekeinek megfelel.

Hős katona volt, igaz magyar hazafi, akire főhajtással kell emlékeznünk” , mondta Lázár Horthy Miklósról, és virágot vitt annak sírjára.

Mert ma a nagy FIDESZ-harcban a hazafiság az első. Miközben ugyanaz a csapat és annak vezére diplomáciai védettségű intézmények létrehozásán fáradozik – orosz és török diktátorok megrendelésére. A hazafiasság jegyében, persze, majd az orosz bank megvédi a hont Sorostól és szellemétől – akitől csak az ösztöndíj kellett anno, jó néhány mai fityeszes vezető számára biztosított külföldi tanulmányokhoz. Kidobott pénz volt, mint látjuk, talán a mecénás is tudja már. A türk valami is megvédi majd, gondolom, a hazafias keblükkel büszkélkedő kipcsak-vérű magyarokat – a nem tudom, mitől. Na mindegy, nem kell kötözködni – hazafik ők, piszkosul, oszt jó napot.

Tőlem… akár holdfik is lehetnének, és jobban is érezném magam, ha a Holdon élnének. De sajnos itt rontják a levegőt és visznek virágot olyan ember sírjára, aki több százezer honfitársuk haláláért felelős, ha nem is saját kezűleg hajtotta végre az ítéletet.

Nem az én dolgom megítélni Horthy szerepét a magyar történelemben. Azoké viszont mindenképpen, akik érintettek voltak a kormányzó politikájának és országlásának borzalmaiban.  Így a Nácizmus üldözötteinek Országos Egyesülete szerintem egy olyan szervezet, amely kétségkívül jogosult arra, hogy véleményt formáljon a kérdésben. Ez pedig a következő:

Lázár János meggyalázta azon magyarok emlékét,

– akiket a fehérterror során Horthy beleegyezésével meggyilkoltak

– akiket a Horthy rendszer alatt aláírt törvények származásuk miatt megfosztottak megélhetésüktől, majd életüktől

– akiket a magyar határtól 1600 kilométerre lévő Don-kanyarba hajtottak a „magyar határ” megvédésére, és ott haltak meg Horthy parancsára

– akik Horthy sodródó politizálása miatt bekövetkezett náci megszállás miatt vesztették életüket

– akiket az önmagát meggyőződéses antiszemitának tartó Horthy tudtával haláltáborokba deportáltak és megöltek.

Nem tudom elképzelni azt, hogy Lázár úrelvtárs ne lenne tisztában a felsorolt és elkövetett Horthy-bűnökkel. Ezek ugyanis történelmi tények, nem pedig valaki által kitalált „nézőpontok”. Az áldozatok hozzátartozóinak átélt és megélt valósága.

Akkor csak az a magyarázat marad az én szememben erre a virágcsokorra, amelyet muszáj volt nagy nyilvánosság előtt Horthy sírjára helyezni, hogy azok a meggyilkoltak ma már nem számítanak áldozatnak. Hullott a férgese, és ennek ma örül Lázár János. Mert a XXI-ik században is azt vallja, hogy „akinek nincs semmije, az annyit is ér.” Igaz, később bocsánatot kért az országtól emiatt a minősítésre sem érdemes kijelentése miatt. Amit akkor sem lehet sem elfelejteni, sem megbocsátani, ha térden járná végig az El Camino 800 kilométerét, mint igazmagyarkeresztényhazafi.

Vajon a múlt hétvégi Horthy-s történet is egy bocsánatkéréssel fog végződni? Ez is mindegy. Ami megtörtént, az olyan szinten vállalhatatlan és kegyeletsértő, amit megint csak nem lehet majd elfelejteni.

Isten mentsen meg bárkit attól, hogy FIDESZ-esek hajtsanak főt akár életében a munkássága, vagy halála után a sírja előtt!

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.