NEHAZUGGY

Emlékezzünk: lehet, hogy az olaj keletről jön, de a szabadság mindig nyugatról érkezik

Lázár Gergő | 2019. November 18, Hétfő | 10:01

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,340,346 forint, még hiányzik 659,654 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Kellő szerénységgel, de 30 év teljesítményének önbizalmával és az európai helyzet ismeretében mondhatni, hogy 30 éve még azt gondoltuk, Közép-Európa jövője Európa, de ma már azt látni, hogy „mi vagyunk Európa jövője”, és „készen is állunk erre a küldetésre” – jelentette ki Orbán Viktor miniszterelnök vasárnap Prágában a bársonyos forradalom 30. évfordulójának alkalmából rendezett megemlékezésen.

Az utóbbi 30 év teljesítményéből Orbán vajon mire olyan nagyon büszke? A kérdés természetesen költői, hiszen pontosan tudható, hogy Orbán arra a 2010 óta eltelt 10 évre gondol, ami neki „köszönhető”. Szerinte 1989-ben rendszerváltozás történt, 2010-ben pedig, a Fidesz hatalomrakerülésével valódi rendszerváltás. A demokrácia helyét ugyanis átvette az úgynevezett Nemzeti Együttműködés Rendszere, ami pontosan úgy működik, mint egy maffia. Az uniós pénzek megcsapolásával emberek százait tette és teszi a mai napig milliomossá, vagy épp milliárdossá. Ahhoz, hogy ezt Orbán és csapata minden gond nélkül végre is tudja hajtani, az kellett, hogy szinte minden létező hatóság és szervezet az ő kezükbe kerüljön, ezzel, megszüntetve a függetlenséget.

Ezt követően Orbán kellő szerénységgel azt is kijelentette, hogy „mi vagyunk Európa jövője”. Ezzel nem csak magára gondolt, hanem azon országokra is – visegrádi négyek – amelyek vezetői a hazaihoz hasonlóan populista, a nemzet érdekeit teljes mértékben leszaró vezetőket választottak meg maguknak. Ha valóban egy tucat tolvaj jelenti Európa jövőjét, akkor nekünk és az egész kontinensnek is befellegzett. Orbán már egy jó ideje dédelgeti azt az álmot, miszerint az ő személye megkerülhetetlen az európai politikában. Hogy neve valóban egyre gyakrabban előkerül a nemzetközi sajtóban az igaz, viszont az is, hogy ez nem karakánsága és diplomáciai ereje miatt történik, hanem az egymást követő antidemokratikus döntései következményeként.

Orbán megint egy olyan oldalt képvisel Európában, amihez a józanul gondolkozó milliók nem szeretnének csatlakozni. A fene sem kér a populista, szélsőjobbos ideológiából, amely szerint nemzetinek lenni annyit tesz, Fidesz hívő. Ismét a rossz oldalra áltunk, mint oly sokszor már a történelem során. Szinte soha nem fordult az elő, hogy a nyugathoz hasonlóan ne a kretének táborát gyarapítsuk, hanem kiállva az emberi jogokért és a demokráciáért egy éppeszű kormányt támogassunk. Nem, nekünk a V4-eknek Orbán, Babis, Kaczinsky meg Pellegrini kell, még véletlenül sem Solberg, vagy épp Rinne. Mi, követve az egyre terjedő populista vonalat, ismét elhibázott döntést hoztunk, amelynek levét 10 éve isszuk. Noha a populista hevület egyre inkább kezd kifulladni, ne gondoljuk azt, hogy ezek a vezetők – Orbán konkrétabban – nem tartogatnak még valamit a tarsolyukban, amelyet egy esetleges választási vereségkor, vagy még azelőtt bevetnek.

Úgy vélte, ma már világos, hogy „’68-asnak lenni gyökeresen mást jelent Nyugaton és Közép-Európában”. A nyugati ’68 felszámolná a szabad nemzetállamokon és keresztény kultúrán nyugvó európai világot, ezzel szemben „a mi ’68-unk” éppen ezek visszaszerzését és megvédését akarja – fogalmazott. Hozzátette: a közép-európai ’68 üzenete ma is az, hogy „mi akarunk dönteni a saját sorsunkról”, szabad nemzetként akarunk élni, „nem pedig birodalmi tartományként vagy birodalmi alattvalóként”.

A kormányfő hangsúlyozta: „közép-európai demokraták vagyunk”, ezért védelmünkbe kell vennünk a nemzetállami szuverenitást, „mert ha lemondunk róla, azzal a demokráciának is vége lesz”.

Orbán természetesen képtelen volt elmenni a háttérhatalmak felemlegetése mellett. Valamiért fontosnak gondolja azt századszor is elmondani, hogy a mocskos nyugat ránk akarja erőszakolni a liberálbolsevista ideológiáját, miközben mi, itt a kontinens keleti felén nem akarunk mást, mint keresztény kultúrán nyugvó európai világot. Hogy ez ellen senki nem küzd, az Orbánt nem zavarja, ő továbbra is küzd a nem létező démonai ellen, harcba hívja híveit, akik fel sem fogva a szituációt gond nélkül csatlakoznak a vezetőhöz. Most még csak békemenettel nyilvánít véleményt a „nemzeti oldal”, de ki tudja mi történik, ha egyszer Orbán valódi harcra hív?

Hogy mi ellen, azt én magam sem tudom, mindenesetre ellenségcsinálásban a fidesznek már nagy rutinja van. Orbán megvédi Közép-Európa nemlétező demokráciáját az egyébként nem létező ellenséggel szemben. Milyen szép gondolatok ezek, így 30 évvel a bársonyos forradalom kirobbanása után. Hogy ő maga, valamint beszédet mondó társai – elődeikhez hasonlóan – az elnyomó rendszereket képviselik, az őket nem érdekli. Úgy beszélnek a kommunista elnyomásról múlt időben, mintha ők maguk nem pont azokat a a jegyeket hordoznák magukon, amelyből Csehszlovákia, Lengyelország és Magyarország diákjainak 1968 őszén elegük lett. Közép-Európa nem a kontinens jövőjének bölcsője, legalábbis én magam nagyon remélem, hogy nem, ugyanis Lehet, hogy az olaj keletről jön, de a szabadság mindig nyugatról érkezik.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!