Amikor ezt a dalocskát meghallom émelyegni kezdek és a hideg futkos a hátamon. Na nem a meghatottságtól és nagymagyarkodástól, hanem az ezt körülölelő pink buboréktól.
Nem, baszd meg, nem vagyunk egy vérből, bármennyire is kurvára jól hangzik, nem vagyunk. Én apán meg anyám véréből, petesejtjéből és hímivarsejtjéből vagyok. Ők meg a nagyszüleiméből és így tovább… nem hinném, hogy az egész Kárpát-medence és az azon átívelő Nagy-magyarországi vidékek egy vérből lennének, mert igen nagy beltenyészet lennénk akkor nemzetileg. Bár sokszor nem áll távol ennek az ideológiának a hithű rajongótáborától, hogy egymásal keveredtek vér szerint (is).
Na szóval. Akárhogy is próbálnak érzelmileg szétzsarolni, és lelkiismeretfurdalást kelteni mindenkiben nemzeti alapon, ez nem fog sikerülni. Én azokkal az emberekkel kurvára nem szeretnék egy vérből való lenni, akik pénteken magyar sállal és Nagy-Magyarországot ábrázoló Árpád-sávos zászlóba tekeredve, fekete pólóban hörögve-őrjöngve ria-ria-hungáriáztak a műholdról is jól látható Öcsi-arénában. Valahogy nem tudok azonosulni ezekkel az alakokkal. Az ultrákkal. Néztem a felvételeket és elborzadtam. Stadion, önérzetteség, felsőbbrendűség, már csak a karok ritmikus lendítése hiányzott.
És ott volt Ö, az egyisten, a mindenek felett álló Kárpátok géniusza 2.0.-változata, a nemzethyszocialista főfő illiberál mindenkitleszotyolázó I.Viktor. A mi pénzünkön és senki által meg nem rendelt stadion gigaluxus VIP szekciójában. Örülök, hogy jól érzik magukat ezek a gecik a mi befizetett adónkból, elvannak, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga a világon. A bizalmi vezérkar körülötte, lefetyelnek, szopdosnak, lesik minden gondolatát. És akkor mimagyarok, akiknek már Árpád korában is volt stadionunk, mert mi mindent ebben mérünk, meg határontúli nyugdíjakban, mi, vagyis ők, akik egy vérből valók, könnyes szemmel nézik a szép zöld gyepet és meghatódnak saját maguktól. És akkor a fasz tudja miért, kiderül, hogy Gera Zoli búcsúmeccse volt. Ki a fasz ez a Gera Zoli? Egy középszerű focista, aki mit tudom én hány meccsen mit tudom én hány gólt lőt. Hát nem ez a dolga? Hát nem ezért kapott kurva sok fizetést? De. Akkor meg miért is?
Mert ha egy olyan világsztárunk lenne, mint amilyen szerintem már sosem lesz, bár várjuk mint a Messiást, akkor igen. Akkor persze, addig ne. Főleg ne a mi adóforintjainkon, amit én személy szerint arra fizetek havi rendszereséggel, hogy azt egy élhető ország gyarapitására költsék! Ki nem szarja le a Gera Zolit meg a többi falábú megélhetésit? És akkor a világszinvonlú játékunkról ne is beszéljünk. Ha ez egy tétmeccs lett volna, akkor szerintem simán egy 6-ost bepakolnak nekünk, így, hogy csak buli meccs volt, kettőt kaptunk. Félgőzzel. És örüljünk, mert hát lehett volna több is. Meg tudjuk már, hol a helyünk. De mi a vereséget is mesterien meg tudjuk magyarázni, mi több, azt tudjuk igazán. Félremagyarázni, meghamísítani, mellébeszélni.
A tények,mint ahogy ebben az országban szokás, soha senkit semikor nem zavartak. Mondjuk nehéz lett volna olyan csapatot idehívni, amelyik nem ver laposra minket magyarokat, öööö bocs, mimagyarokat. Na szóval, lett ez az 1-2-es eredmény, és ezek odamennek a fekete sereghez, és szívre tett kézzel éneklik a himnuszt…..Atyaég. Ha van, amit a fentebb leírtaknál jobban utálok, az ez. Ez a himnusz már kurva sokszor fel lett áldozva a nacionalizmus szentistváni oltárán, csak úgy. Látod kisfiam, itt azt ismerik el, aki középszerű, szar játékkal kikap egy 190 millárdos stadion nyitómeccsén. Ennyi, Isten áldd meg a magyart. Megáldotta, nem kicsit, hanem nagyon. Addig kértük, míg megáldott egy dagadt, megalomán diktátorral. Itt van nesztek, csak nektek, csak most – hajrá Magyarország, hajrá magyarok!
Vogronics András
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.