NEHAZUGGY

Sokkos állapot

Horn Anna | 2019. November 12, Kedd | 18:03

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,493,455 forint, még hiányzik 1,506,545 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Hát tényleg régen volt, hogy a politikai élet szörnyűségeihez edzettnek vélt lelkemet akkora csapás érte volna, mint Spanyolországban két nappal ezelőtt. Parlamenti választások voltak ugyanis, négy év alatt negyedszer – a demokrácia lehet ilyen is. Ettől az. Ettől még fárasztó a népnek, kiábrándító a politikusok egymás közötti marakodása és felelőtlensége az ország sorsa iránt. Ügyvezető kormányokkal, amelyek javaslatait majdnem mindenben leszavazzák, nem lehet működtetni – és főleg a jóléti társadalom felé vezetni – egy országot.

Nem fogok arról beszélni, hány párt jutott be a 350 fős spanyol parlamentbe – nagyon sok, tizenhat vagy tizenhét, még van, ahol kétségesek a végleges eredmények, mert meg lehet támadni azokat. Ismerős? – kérdezné Hofi.

Én csak egyetlen aspektusát és eredményét szeretném megpróbálni megérteni a választásoknak. Azt, hogy a szélsőjobboldali VOX nevű párt hogyan válhatott a harmadik legnagyobb frakcióvá a spanyol parlamentben. A mostani vezetőjük papíron öt éve vált ki a polgári pártból, és alakította meg az újat, nagy spanyol nemzeti öntudatra, cigány- és egyéb idegengyűlöletre, krízishelyzetekben katonai megoldásokat kilátásba helyező ideológiára építve a gyakorlatilag teljesen neonáci retorikáját.

A legutóbbi önkormányzati választásokon már elég szép teret nyert a pártja, az előző, idén áprilisban zajlott parlamenti választások során sokan közülük be is kerültek az országos parlamentbe. Mára, mint említettem, a harmadik legnagyobb támogatottságú párt lett.

Abban az országban, ahol 1936 és 1939 között olyan véres polgárború dúlt, amilyen sehol máshol nem volt Európában. Egy olyan országban, ahol a háborút a magukat nemzetieknek nevezők nyertek Franco tábornok „zseniális” vezérlete alatt. Aki később csapatokat küldött Hitler hadainak támogatására a szovjetek ellen, aki titkos egyezményeket kötött a fasiszta Németországgal és Olaszországgal, fegyvereket és sok mindent kapott tőlük, és nyersanyagot szállított Hitlernek. Aki elsőként léptetett életbe alaptörvényeket (Leyes Fundamentales), alkotmány helyett. Innen lopta vajon az ötletet a magyar kiskirály?

Spanyolországot sok éven keresztül nem vették fel sem az ENSZ-be, sem a NATO-ba a diktatórikus rendszere miatt. Tízezreket zártak börtönbe, sokakat ki is végeztek ellenzékiségük miatt. Maga Franco nem volt a fasiszta párt tagja, de mindenben elősegítette a hatalmukat az országban. Ő csak első számú vezető (Generalissimus, Caudillo) akart lenni, és bárkivel lepaktált, aki ezt elősegítette.

Lelke rajta, meg azoké is, akik majdnem 40 évig tűrték a rendszerét.

Visszatérnék a sokkra, amit okozott nekem a választások eredménye. Van egy fogadott magyar pótmamám, aki elmúlt 90 éves, echte zsidó, és úgy szokott fogalmazni, hogy egyike a szerencséseknek, akik túlélték Hitler vacsorameghívását. Koncentrációs táborban élt három évig, miközben a családja nagy részét belelőtték a Dunába. Fiatal és szép tizenéves lányként kiszolgálhatta a fasiszta tiszteket, és néha viccből a szájába tömtek egy jó falatot, csinos fenekét paskolgatva közbe. Mikor a táborát felszabadították a szovjet katonák, alig nyomott 30 kilónál többet, tizenhat évesen.

Ezek az emberek átélték a fasizmust. Ott voltak a születésénél, a diadalánál és az állítólagos megsemmisítésénél is. Néhányan közülük ma is itt élnek velünk. Rosszul látták, nem semmisült meg. A kollektív amnézia kezd elhatalmasodni talán a többieken? Vagy tényleg ennyien nem tudják, mi is az a fasizmus?

A demokrácia a különböző ideológiák szabad együttélésének formája. Is. Nem tudom, a tömeggyilkosság, a holokauszt ideológiának számít-e, az én szememben nem. Képtelen vagyok felfogni, hogy vannak, akik ilyen rendszert vagy politikát szeretnének újra bevezetni az országukban.

Természetesen Marine Le Pen és Matteo Salvini gratuláltak elsőként a spanyol fasiszták elképesztő sikeréhez. Nem vagyok meglepve.

De az értetlenség megmaradt. Sokan magyarázzák nekem két napja az ismerősök és a barátok közül, hogy mi történt, és miért történt. A rövid lényeg: senki nem tudja, hogyan fordulhatott ez elő 40 évvel Franco diktatúrájának összeomlása után. Igazi magyarázat nincs, csak ide-oda mutogatások, ki a hibás és miben hibás a politikusok közül.

Nekem mindegy, ki a hibás. Valaki ébresszen fel a rémálomból, legyen szíves.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!