December 15,  Vasárnap
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Ez nem siker, inkább szégyen

Tállai András szerencsére nem szűnt meg, csak átalakult. Ma a Pénzügyminisztérium parlamenti államtitkáraként tevékenykedő egykori NAV elnök a Magyar Nemzet hasábjain számolt be az újabb örömhírről, miszerint több mint 40 000 nyugdíjas élt a csökkentett SZJA által megteremtett lehetőséggel és visszatért a munka világába. Hogy ez miért örömhír, azt én magam nem értem, ugyanis a nyugdjjasok többsége a ledolgozott évek után nem arról álmodozik, hogy újra dolgozhasson. Vannak persze ilyenek is, nem mondom, de ezek ritkábban fordulnak elő a munka iránti szeretet kapcsán, mintsem kényszerből. Mert amíg az európai uniós országok nyugdíjasai végre utazgatnak, vagy hobbijuknak élnek – hiszen a magasabb juttatások mellett ezt megengedhetik maguknak – addig Magyarországon annak örülnek, hogy végre újra munkába állhatnak. Hol van ebben a logika?

Karácsony Mihály, a Nyugdíjas Parlament Országos Egyesületének (NYPOE) elnöke a Portfolio-nak azt mondta, keresőtevékenységet a biztosítási jogviszonyban lévők közül 168 262 nyugdíjas folytat.

Ha ehhez hozzávesszük azt, hogy van, aki őstermelőként keres pénzt a nyugdíj mellett vagy van, aki vállalkozóként dolgozik, nagyjából 200 ezerre tehető azok száma, akik nyugdíjasként keresőtevékenységet folytatnak.

Farkas András a Magyar Államkincstártól kapott adatok alapján azt mondta, 2019. júniusában az öregségi nyugdíjasok száma összesen 2 021 864 fő volt.

VAGYIS A 65 ÉVNÉL IDŐSEBB KOROSZTÁLY NAGYJÁBÓL 10 SZÁZALÉKA VÁLLAL VALAMILYEN MUNKÁT, HOGY KIEGÉSZÍTSE A NYUGDÍJÁT.

Erre pedig sokan rá is szorulnak. Az Államkincstár adatai alapján ugyanis a medián nyugdíj összege 117 500 forint, vagyis nagyjából egymillió magyar nyugdíjas van, akinek a havi nyugdíja nem éri el ezt az összeget.

Ezen adatok megtekintését követően elég nehéz nem azt a következtetést levonni, hogy az újra munkába álló nyugdjjasok többsége vélhetően nem munkájuk iránti szeretetből, hanem kényszerből kezdett újra dolgozni. A magyar nyugdíjasok egy része – legalább 1 millió ember – szinte nyomorog. Százezreknek még arra sem telik, hogy a rezsi befizetése mellett – már ha ezt meg tudják oldani egyáltalán – még a felírt gyógyszereket is kifizessék. Sokan egyszerűen nyomorognak, rosszabb esetben pedig éheznek és fagyoskodnak a saját lakásuk, vagy házuk sötétjében. Minden évben idősek tucatjai fagynak meg saját otthonaikban, hiszen ahelyett, hogy megemelnék a minimálnyugdíjat – aminek összege immár 10 éve 28 500 forint – utalványokat osztanak és tüzelővel kenyerezik le a szavazókat.

Tényleges segítségnyújtás helyett még csak látszat-intézkedéseket sem hoznak. Egyszerűen eseti döntések következményeként évente 1-2 alkalommal „megajándékozzák” őket, amivel egy centit sem javítanak a valós helyzetükön. Az idősek életkörülményeinek javítása nem célja a Fidesznek. Sokszor leírtuk már mi is azt, hogy az idős generáció már csak pénzt visz el, viszont nem hoz semmit a kiépített maffiarendszernek. Nem véletlen tehát az sem, hogy hagyják az egészségügyi rendszert is lezülleni, ami elsősorban az idős, beteg emberek halálos ítéletét jelenti. Akiket ma a Fidesz valóban segíteni akar, az a középosztály, akiket ajándékok tucatjával halmoz el, hogy szüljenek már végre gyermekeket, ezzel is segítve a munkaerőhiány visszaszorítását.

De mivel ez még évek, évtizedek kérdése – azt ne gondoljuk hogy Orbán és csapata nem gondolkozik ennyire előre – ezért hát a kormány előállt azzal, hogy az időseket újra munkára fogja. Tisztában vannak ugyanis azzal, hogy noha igen kevesen szeretnének újra dolgozni, sokan mégis kénytelenk azért, hogy ne haljanak éhen. Az unokázás és kertészkedés helyett ezeknek az embereknek marad a McDonald’s konyhája, vagy a Spar, esetleg Tesco pénztárosi állása. Félreértés ne essék, nincs azzal semmi baj, ha egy nyugdíjas korú ember a munka szeretete miatt ismét munkába áll. Ez becsülendő. Azonban azzal már igenis gondok vannak, ha ezek az emberek a szükség miatt fognak újra lapátot, vagy éttermi tálcát.

Egyetlen év alatt 40 ezer fővel nőtt a nyugdíj mellett dolgozók száma, ami a kormány szerint siker, ezért azt gondolhatnánk, hogy hasonló számokkal kalkuláltak. Igen ám, de 2017 nyarán – azután, hogy bejelentették a nyugdíjas szövetkezetek megalapítására irányuló terveiket – Harrach Péter KDNP-s politikus előbb 800-820 ezer nyugdíjasról állította, hogy érdeklődik az új konstrukció iránt, majd nem sokkal később Kósa Lajos ezt a számot is megfejelve 1 000 000 ilyen emberről beszélt. Hogy ennyien valóban rászorulnának egy kis nyugdíj-kiegészítésre, az persze nem kérdés, azonban ezen emberek többsége vagy túl idős már ahhoz, hogy újra dolgozzon, vagy túl beteg.

Ezek az emberek még ha akarnának, sem tudnának újra munkába állni, a kormány mégis ezt szeretné. A munkaerőhiány ugyanis egyre nagyobb problémát okoz a gazdaságnak, hiszen annak folyamatos növekedéséhez újabb beruházásokra van szükség. Ezeket azonban nehéz biztosítani, ha már hálóval sem találnak embert a munkára. A fiatalok igen szép számmal elhagyták az országot, az otthon maradottak pedig egyre inkább európai béreket követelnek. Mert ugyan valóban emelkedésnek indultak a bérek, mégis le vagyunk maradva még a saját régiónktól is, nem beszélve az uniós bérekről. Ezek után nem csoda, hogy egyszerűen alig akad olyan, aki még elvállalja az alulfizetett, sokszor stresszes munkákat.

A nyugdíjasoknak azonban többnyire nincs lehetőségük választani. Ők nem költözhetnek úgy el, mint a fiatalok, ők kénytelenek meghozni a döntést, miszerint megpróbálnak újra munkába állni – annak ellenére is, hogy már lehet 75-80 évesek és átdolgozták az egész életüket – és talán ki tudják fizetni a rezsitartozásukat, vagy pedig inkább megpróbálják beosztani a nevetségesen alacsony nyugdíjukat, még ha a tél igen hosszúnak is ígérkezik. Közel 1 millió idős ember ma a nélkülözés és az erőn felüli munka között kénytelen választani. Ennek kellene örülni?

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.