December 5,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Nyugdíjas kalandjaim

Csath Magdolna ez év decemberében tölti be a 76. életévét. Légy te is olyan, mint Csath Magdolna és dolgozz még 76 éves korodban is! Na nem! Ezt nem gondoltam komolyan. Nekem bőven elég volt a 64 éves korhatár! 

Ez is eljött, de még hogy! Mint ahogy az is, hogy mikor – talán 2009-ben – kezdték fokozatosan emelni a nyugdíjkorhatárt, viccesen megjegyeztem a munkahelyemen, hogy addig emelgetik, míg aztán egyszer majd csak bottal járok dolgozni. És nem bejött?! De!

No de valljuk be, az is jó valamire – mármint a járóbot. Történt ugyanis, hogy múlt héten bebattyogtam a Fiumei úti Nyugdíjbiztosítási Nemtommicsodához (a kormánynak a hivatala lesz az), mivel nekem nemzetközi nyugdíj jár, akarom mondani nemzetközi ügyintézés. 

És már reggel, nem sokkal 7 óra után rá is jöttem, hogy Magyarország jobban teljesít! Vagy inkább én? Sikerült ugyanis felpattannom (höhö…) egy 7:18-kor induló vonatra úgy, hogy pedig én csak a 7:20-ast céloztam meg.  Mert az úgy volt, hogy a 30 perccel korábbi, de egyben ugyanannyit is késett vonatot sikerült elérnem. Amúgy meg mindegy is már nekem, hiszen nyugdíjasként még rá is érek, mondhatni. Éljen a MÁV, főleg, ha köd van reggel! 

Kilenc óra előtt beestem a nyugdíjbiztosítóhoz, ahol a botomra támaszkodva álltam vagy negyed órát sorban, hogy – stílusosan szólva – sorszámot kaphassak. A sorszámos pulthoz érve mondom az illetékes hölgynek, hogy a nemzetközi ügyintézéshez kérnék egy számot. 

– Nem tudok adni, elfogyott – jött a válasz. Értetlenkedve álltam és erősködtem,

– De hát ez hogy lehet, hisz még kilenc óra sincs, talán csak van még egy, legalább? 

– Sokan vannak, le is van már tiltva a rendszerben, nem lehet! Jöjjön máskor! Ekkor felmelve mutattam meg a varázsbotomat és mondtam:

– Nézze, ezzel jöttem 40 kilométerről, hogy menjek haza dolgavégezetlen és jöjjek máskor?! 

Ekkor a mellette álló kolléganő – talán emberségesebb – odanyújtott egy 56-os sorszámot, mondván, hogy ezt visszaadta valaki, mert nem akart olyan sokat várni. Megköszöntem, arra gondolva, hogy milyen rendes ember lehetett az, aki úgy sietett, hogy még volt ideje a sorszámot is visszaadni. Vagy csupán még mindig naiv vagyok és mindent elhiszek…

Kerestem aztán magamnak egy helyet, hogy leülhessek. Valóban rengetegen voltak, egy-két üres szék volt csupán. De legalább végre ülhettem! Majdnem három órán át! Dél elmúlt, mire sikerült beadnom a még hiányzó irataimat. 

Arra most nem térnék ki, milyen megható arroganciával beszélt velem egy huszonéves ügyintéző, úgy, hogy a feltett kérdéseimre egyáltalán nem tudott válaszolni. Felvetette, hogy miért nem hívtam fel telefonon az ügyintézőmet, hogy vele beszéljem meg a kérdéseimet. Ő most elveszi csupán az irataimat és kérjek majd időpontot. Ismét, neki is felmutattam a varázsbotomat és egyben elmondtam, hogy sem a telefont nem veszi fel, sem emailre nem válaszol a nekem kirendelt ügyintéző. Erre aztán mondta, hogy akkor majd az ő házi telefonján, ott helyben megbeszélhetem. Hogy, hogy nem, erre azonban már nem került sor. Inkább felment ő személyesen az ügyintézőhöz és hozta a két kérdésemre a semmitmondó válaszokat. 

De mégiscsak egy a fiatalember okoskodásából: szerettem volna megtudni, hogy megvan-e a 45 év (és még plusz 3-4 napi) szolgálati időm, ahogy én számoltam, vagy pedig csak 44 év és 364 nap. Erre a válasza az volt, hogy az nekem nem mindegy?! Annyi szolgálati időre kapom a nyugdíjat, amennyi kijön! Felvilágosítottam, hogy nem, egyáltalán nem mindegy, mivel a 45 évre 90% jár a sokéves átlagkeresből nyugdíjként, míg az egy nap híjján egy évre már csak 88%. És ezt gyorsan meg kellene tudnom, hogy még léphessek valamit – ha már van a családban vállalkozás, ez azért megoldható lenne. De nem, nem tudtam meg! Így csak arra számíthatok, hogy jól számoltam ki a 365 nappal évesített időszakokat. Jó tanácsként mondom, ha már belemerültem és netán van aki nem tudja: a szökőéveknél elvileg keletkezik egy-egy plusz nap. Aztán tanulságként: hogy a hónap végével egybeeső hét végi (pénteki) napokon történő felmondásoknál viszont a hét végi két nap nem része a munkaviszonynak, amennyiben csak hétfőn indul az új jogviszony. No de ki gondolt ilyenekre 20-30 évvel ezelőtt?!  Szóval osztottam-szoroztam, kivontam-összeadtam és nem tudok mást csinálni, csak reménykedve várni, hogy nem számoltam el magam. Egy megjegyzést még hozzáfűznék, mielőtt bárki megkérdezné, hogy akkor miért nem dolgoztam még pár napig a korhatáron túl is a biztonság kedvéért. Hát kérem szépen azért, mert a köztisztviselőnek kötelező a jogviszonyát megszüntetni a korhatár betöltésekor. Ez ugyanis pártunk és kormányunk egyik direktívája. Ezek után: üdvözletem, Csath Magdolna! Milyen továbbképzésre is mehetnék?

Szóval egy napi kiruccanásom során többször is kiderült: Magyarország jobban teljesít!

És az egészségügyi ellátás és adminisztráció terén megélt kalandjaimról még nem is meséltem. Pedig azt sem a liberális médiában olvastam, amint kedves-aranyos ”barátném” tanácsolta: nem a liberális médiát kell olvasni! Mert akkor csupa jó híreim lesznek?!

Róza néni

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.