NEHAZUGGY

Isten nem ver bottal, csak szóvivővel

Horn Anna | 2019. Október 31, Csütörtök | 17:57

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,604,937 forint, még hiányzik 395,063 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Nincs mese, BBC-t nézni és hallgatni kell, és nem csak azért, mert szerintem az egyik legobjektívabb média, a szakma krémjét képviselő újságírókkal, szerkesztőkkel. Tematikus gazdagságuk, kiváló forgatócsoportjaik és technikai eszközeik révén nagyszerű műsorokat gyártanak, sokat lehet tanulni (és megtudni) tőlük.

Különösen, ha olyan nagyszerű riportalanyra bukkannak, mint a magyar kormány nemzetközi kommunikációjáért felelős államtitkár, Kovács Zoltán őnagyszerűsége. (Az angoltudása valóban az, meg kell hagyni.) Steve Rosenberg, a BBC újságírója később úgy értékelte a beszélgetést, hogy az érdekes tapasztalat volt. Semmi perc alatt megkapta, hogy ő és/vagy a kérdései abszurdak, buták, félrevezetőek, nevetségesek, amit akár hülyének, illetve finomabban ostobának szoktak fordítani.

Mély levegőt vettem, amikor elkezdődött az interjú, mert azonnal beugrott egy hasonló helyzet, amikor még a Kovácsnál is kiválóbb magyar külügyér ült be a BBC egyik stúdiójába, pár hónappal ezelőtt. Nehezen hevertem ki azt a szégyenkezést, amit éreztem azután az adás után, tehát próbáltam felkészülni amire lehet. Kevés eredménnyel, be kell valljam.

Kérdésre válaszolva az államtitkár kijelentette, hogy abszurd a feltételezés, amely szerint Orbán vezér moszkovita lenne, és sok mindenben támogatja Putyin cár törekvéseit. Ez egy buta megközelítés – csak így, semmi laca-faca. Nem is lehetséges ez, zengett tovább a párhuzamos valóság, mert az Unió tagjaként Magyarországnak nem lehetnek különlegesebb kapcsolatai Oroszországgal, mint bármelyik másik tagországnak. A megvétózott EU-szankciók kínos kérdése nem jutott el a megfelelő fülbe, ha mégis, válaszra nem lett méltatva. Hja, kérem, az nem a párhuzamos, hanem a valódi valóság, azzal nem foglalkozhat egy államtitkár.

A harminc éve lebontott vasfüggöny és a nemrég felhúzott déli kerítés közötti különbség, mely az újságíró szerint akár szimbolikus jelentőségű is lehet, a válasz készen volt. Ez egy félrevezető hozzáállás. Mert mindkét dolog arra szolgál Kovács szerint, hogy megvédje a magyarok szabadságát… És ezt komolyan mondta, legalábbis nem láttam mosolyt még a szeme sarkában sem. Természetesen jött a migránsozás: Istenem, soha nem fognak már új dolgot kitalálni? A brutális menekültinvázió fenyegeti az európai civilizációt – ez azoknak szóló üzenet, gondolom, akik esetleg az elmúlt négy évben egyszer sem hallották volna. Mindezt a magyar határon lévő tranzitzóna, mind a pár tucat éheztetett „vendégével” a tarsolyában. Tényleg komolyan szeretném tudni, hogy van valakinek mersze ekkorra marhasággal traktálni olyan soknemzetiségű ország lakosságát, mint Anglia.

A legszebb része az interjúnak – idézőjelben, persze – az, amikor a riporter a demokratikus értékekről szeretne kérdezni valamit. Csak belekezd – de rögtön a szavába vág a kulturált alany, és határtalan magabiztossággal közli, hogy azokat senki sem vitatja Magyarországon. A riporter sem hagyja magát, konkrét nemzetközi kritikákra hivatkozik a demokratikus intézmények és elvek magyarországi megsértésével kapcsolatban. Ez ostobaság, jön a válasz, mert nem lehet összehasonlítani különböző országok demokráciáját. Ja, így már világos, majdnem értem. Nekünk ebből is van saját, külön bejáratú, nagy magyar ezeréves demokráciánk, aminek semmi köze a francia német stb hasonló rendszerekhez. Nincs is, ez tény – mert az urambátyám rendszerű valami, ami nálunk van, az igazi hungarikum, egy kis balkáni ízzel fűszerezve.

Végül jön a kijelentés, amely szerint Brüsszelnek – Istenem, az egy város, tessék már megtanulni! – igenis tiszteletben kell tartania a magyarok által választott utat. Remélem, a sok százezer kivándorolt honfitársra gondolt Kovács őnagysága – merthogy az otthon élő magyarok milyen utat választanának, azt nem lehet tudni. Csak azt, hogy Orbán mit választott, és azt, hogy ez hova vezeti az országot.

Majdnem annyira szégyellem magam, mint anno a Szijjártó-interjú után. Magyarországon be lehet adni sok maszlagot a zembereknek, sok mindenkinek még ízlik is. Külföldön ezzel a határtalan arroganciával és mellébeszéléssel csak az országot lehet lejáratni.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!