Március 29,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Lépjünk tovább!

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,567,959 forint, még hiányzik 1,432,041 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Magánügyileg szeretném elmondani, hogy továbbra is tart az öröm a lelkemben az október 13-i önkormányzati választások előrendszerváltó eredményei miatt. Lehet újraszámoltatni szavazatokat, lehet iratokat eltüntetni, lehet drogosokat más színű pólóban, de a mi kutyánk kölykeként továbbra is bársonyszékekben tartani – a lényegen mindez nem változtat. A lényeg, szerintem az, hogy megtört a tizedik éve hizlalt NER-jég felszíne, szerteszét futottak a repedések, hatalom- és befolyás vesztés formájában, és nincs az a kozmetikai csodaszer, ami ezeket a bajokat más színben tudná feltüntetni.

Közügyileg pedig szerintem elérkeztünk egy olyan pillanathoz az ország történelmében, amikor venni kell egy nagy levegőt, és komolyan el kell gondolkodni azon, hogyan tovább. Fideszes aggyal nem tudok, és nem is akarok gondolkodni. Alapvetően nekik van még tovább, 2022-ig biztosan. Azzal kapcsolatban sincsenek kétségeim, mennyi mindent be fognak vetni azért, hogy hatalmon maradhassanak. Semmilyen határa nem lesz az eszközöknek, mert a pénz és a hatalom náluk van.

De sok éve először szembe találtuk magunkat azzal, hogy rengetegen vannak – és ki is merik nyilvánítani a szavazófülkék magányában – azok, akik ezt a romlott és fékevesztett rendszert nem tudják, de nem is akarják tovább eltűrni. Hangot is adtak ennek – éppen ezért most kellene nekik egy olyan pártot, programot, lehetőséget teremteni, olyan megoldásokat kínálni, amelyekkel egyet tudnak érteni.

Konkrétan arra gondolok, hogy létre kellene hozni egy igazi szociáldemokrata magyar pártot. Amely szellemiségében is az, és nem (csak) a nevében. Hogy mik a valódi szociáldemokrácia értékei és erősségei, azon ma, a huszonegyedik században lehet vitatkozni. Olyan sok változás történt az irányzat létrejötte óta, hogy most csak a mai életben kivitelezhető, legfontosabb téziseket idézem. A szociáldemokrácia:

– Támogatja az állam gazdasági és szociális beavatkozását a szükséges területeken. (Munkahelyek teremtését segíti elő, szabad piaci viszonyok között támogatja a vállalkázásokat, de azokat sem hagyja az árokparton meghalni, akik a kor új kihívásainak valamiért nem tudnak megfelelni.)

– Elősegíti a társadalmi igazságosságot a piacgazdaság keretein belül.

(Földünk minden országában vannak hátrányos helyzetű emberek. Rokkantak, nem látók, súlyos szellemi fogyatékossággal élők, cukor-, szív- és vesebetegek. Árvák, fedél nélküliek, munkanélküliek, idős, egyedülálló beteg emberek, reménytelen betegségben szenvedők. A társadalmi igazságosság jegyében őket segíteni kell – kit hogyan lehet. Nem csak pénzzel, hanem lehetősséggel. Számtalan példát tudnék felsorolni a nem rövid életemből arra, hogy parányi odafigyeléssel milyen nagy eredményeket lehetett elérni.)

– Alapvetőnek tartja a képviseleti demokráciát.

Én is. Az általam megválasztott, bármelyik szervezetben jelen lévő képviselő ajtaja legyen nyitott bármikor az őt megválasztók előtt. Ne tüntessen el iratokat a bukása után, legyenek hetente x-szer fogadóórái, és legyen azon a helyen, ahol kell, amikor olyan dolgokról születik döntés, ami az őt megválasztókat illeti.

Nem fogom senki hangulatát rosszra fordítani most azzal, mennyire nem létezik semmi ilyesmi ma Magyarországon. Lépjünk tovább.

Hozzunk létre egy új szemléletet, és bontakozzon ki az akár egy pártban, egy összefogásban, több, kisebb kérdésben másképp gondolkodó emberek tömörülésében is, amit ne arra építsünk, hogy utáljuk az Orbánfideszt. Gyűlöletre nem lehet építkezni, mert az a fasizmus volt.

Komolyan azt gondolom, itt az ideje a tovább lépésnek. Harminc éves, a politika bugyraiban végigélt mindennapi tapasztalataim ellenére azt kívánom, legyen erőnk ahhoz nekünk, magyaroknak, hogy próbáljunk meg felnőni Európához.

Ahova papíron is csak tizenöt éve tartozunk, sok szempontból azonban egyáltalán nem.

De még nyitva az út. Még lehet tanulni. Németországtól, Macrontól, vagy akár EBBŐL.

Horn Anna