NEHAZUGGY

Mr. Borkai. Ha Columbo hadnagy nyomozna

Tóth Ilona | 2019. Október 25, Péntek | 11:57

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 41,556 forint, még hiányzik 2,958,444 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Columbo nyomoz. Borkai Zsoltnál járt. Los Angelesből jött, sürgősségi nyomozói papírral küldték Magyarországra. Mégsem akar többet találkozni a független fideszes polgármesterrel. A hadnagy szerint van izgulni valója a mellébeszélés törvényen kívüli magyar fejedelmének.

– Van itt még egy kis probléma, uram. Van önnek Amerikában gazdag rokona?

– Nincs, hadnagy úr.

– Egy dollármilliárdos nagybácsija?

– Nincs hadnagy úr, de miért kérdezi?

– Ki kell deríteni, miből gazdagodott meg rohamosan az elmúlt évtizedben. Csak a jelentés miatt. Várja a főnököm.

– Maga nem a gyilkossági csoportnál van? Meggazdagodtam? Csak ami jár, uram.

– Sürgősségi nyomozói papírral küldtek Magyarországra, kifejezetten ön miatt. Azt mondták a kollégáim, nekem van a legjobb szimatom. Ismerjem meg jobban emberként. Nem válaszolt: honnan kapja a fizetését, uram?

– Polgármester vagyok Győrben. Mindig az emberekért, a hazámért dolgoztam, ezért kaptam a fizetésemet. Olimpiai bajnokként is csörren-csurran néhány százezer forint. A feleségem is dolgos asszony, éjt nappallá téve építgeti a kis birodalmát. A családunkban három dolog fontos: Isten, haza, család.

– Itt nekem az áll a papíromon, hogy magát, uram, a nép fizeti. Tőlük, az adófizetőktől kapja a pénzt, a pénzeket és az egyéb kiváltságokat. Jól fizető nép a magyar, kényeztetik a politikusaikat. Érdekelne, milyen hely az a horvátországi tengerpart, ahol jachton pihente ki a rengeteg munkát. Az unokaöcsém nősül, nászútra Európába jönne az ifjú feleségével.

– Jó hely, imádjuk a családdal.

– Milyen áron?

– Hogy érti, hadnagy úr? Egy luxus jacht nagyon drága.

– Majd megmondom az unokaöcsémnek, bár amilyen sóher, biztosan sokallná a nyaralás árát. Borkai úr, maguk, magyarok, luxusban szoktak nyaralni?

– Ej, Columbo hadnagy, miket nem kérdez, tudja, az én Rogán harcostársam volt, aki szobrot állíttatott önnek Budapesten. Nagyon tiszteljük önt.

– Művészeknek, hadvezéreknek, íróknak, hősöknek szoktak szobrot állítani, nem holmi hadnagyoknak. A kutya az tetszik. Nem tudom, magyar volnék-e. Robert Falkot ismerek, Ausztráliában él, állítólag az a vonal a miénk. Uram, ha nem haragszik, haladjunk. Ön közpénzen élvezi az életet, nem?

– Annyit élvezek belőle, amennyi jár, mint mindenki másnak.

– Miből telik, politikus uram? A feleségének családi birtok, a fia csoda autóval jár, már most milliókat keres. Azt nem tudtam, hogy Magyarországon működik aranybánya. Mindenkinek?

– Ugyan, dolgoztam mindig, robotoltam a városomért. Aki akar boldogulni, tud is. És én akartam.

– Magát csalással is vádolják, mert elsumákolta a vagyonbevallását. Ez Amerikában nem fordulhat elő, uram, azonnal menesztik a sunnyogó, csaló képviselőt.

– Én mindig szabályosan jártam el, gyarapítottam a városomat, értéket teremtettem, sokat köszönhetnek nekem a győriek.

– A feljegyzésem szerint, van önnek egy jó barátja, bizonyos Rákosfalvy Zoltán ügyvéd, aki az ön segítségével a győri Audi gyár szomszédságában fekvő 21 hektár szántót vásárolt magánszemélyektől. A területet ezután ön átminősítette ipari területté. Ez a Rókusfalvy egy offshore cég mögé rejtőzve eladta a terjeszkedni kívánó Audinak. A tranzakció eredményeként legalább ötmilliárd forint nyereségre tett szert, ami így nem a város kasszájába folyt be.

– Nem nagyon ismerem az urat, nem barátom, csak egy jó ember, aki önzetlenül segíti a városát, néha engem is.

– Megértem, nekem a legjobb barátom a sógorom, mindig számíthatok rá. Autószerelő, és az öreg járgányomat gyakran be kell durrantani, hogy tudjak vele dolgozni. A sógoromra mindig számíthatok, soha nem kér egy fillért, cserébe az asszony szokott nekik sütni. Láttam, a fiának micsoda szuper autója van, nem is tudom, milyen. Ön vette neki?

– Dehogy, dolgozik a gyerek, már a saját lábán áll. Az egy Audi TT Roadster, nem olyan nagy szám, uram, csak tizenöt millió forint.

– Gondolom, ez népautó maguknál, a népnek igen jól megy: mindenkinek van hét ingatlana, mint önnek? Nálunk az elnök úrnak sincs ennyi. Irigylem magukat. Aztán van ez a Strabag-cég…

– …nem ismerem. Columbo úr, elfogad tőlem egy jó kis táskát, nem kell a zsebében hordania a feljegyzéseit.

– Á, nem, köszönöm. Jó ez, kis helyen elfér, igaz, néha a ceruzámat elhagyom, de a feleségem pótolja.

– Louis Vuitton táskát adnék, a fiamnak is az van, jó márka, és nem volt két fillér, már megbocsásson, csak azt akarom ezzel mondani, hogy nem valami bóvli ajándékot adnék: hétszázezer forint. Megkínálom egy szivarral, hadnagy úr, meghívom reggelizni, biztosan nem evett még.

– A feleségem csomagolt szendvicset, itt van a zsebemben, ha végeztem magával, akkor megeszem.

– Ugyan, jó kis magyar nemzeti, polgári reggeli egy belvárosi szállodában, nincs is annál jobb. Ne makacskodjon, ne fogja fel ezt a meghívást holmi lefizetésnek, én nem csinálok soha ilyent, minden mozdulatom erkölcsös, tisztességes, nyugodtan jöjjön velem, hadnagy úr.

– Borkai úr, információim szerint a polgármesterré választása óta eltelt tizenkét évben 18,3 milliárd forintértékű közbeszerzést nyertek el a jelenleg még fideszes politikushoz köthető vállalkozók. Ez összesen 50 milliárd forint körüli érték 37 százalékát jelenti. Ennyi rokona, haverja van, akik nyelik a maga forintosított kivételezését. Corruption.

– Nem hibázom, Columbo hadnagy, profi vagyok, csak azok az átkozott kommunisták akarnak rajtam fogást találni. Szerencsétlenek, még mindig nem jöttek rá, hogy ebben az országban a miniszterelnökkel mi vagyunk a legerősebbek. Hadnagy úr, csak nem ezek küldték rám magát?

– Ön félrebeszél. Még egy. Hogy is fejezzem ki magam, hogy meg ne sértsem, ha az unokaöcsém mégis a jachtot választaná nászútjára, ketten lehetnek ott hajón, vagy jár hozzá minimum hat nő is?

– Kívánság szerint, hadnagy úr. Mi karitatív munkát is végzünk, támogatjuk az elesett, szegény sorsú nőket, azért voltak ott, hogy egy kicsit együtt élvezhessék velünk az életet.

– Értem, ön fifikás ember, Amerikában úgy hívják ezt, hogy prostitute. Indul a gépem vissza Los Angeles-be.

– Találkozunk még, uram?

– Borkai úr, remélem, nem. Leadom a jelentést, meg kell mondjam, egyetlen nyomozó kollégát sem irigylek, aki az ön dossziéjával akar foglalkozni. Megyek vissza a gyilkosokhoz, azokhoz a bűnözőkhöz, akikre kíméletlenül és megérdemelten lecsap a törvény szigora. Velük könnyebb a dolgom. Tudja, uram, azokban az ügyekben nincs elvarratlan szál. Mindig minden kiderül, hiába az összeköttetésük a hatalommal. Nekem az a legnagyobb elégtétel, amikor a pökhendien fölényeskedő milliárdosokon kattan a bilincs.

– Szerencsétlen haramiák, nem szeretnék a bőrükben lenni, főleg, ha maga nyomoz.

– Azért kicsit izguljon, uram, általában azok a magabiztos politikusok sem ússzák meg a büntetést, akik hatalmuknál fogva magukra igazítják a törvényeket; akik bármit megtehetnek; akik sutba dobják a jogot, és akikre az emberek mondják ki az ítéletet.

– Nem ismerek ilyen politikust, uram.

– Goodbye Mr. Borkai.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!