December 5,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Mértéktartósság

A vezető kormánypárt ebbéli mivoltát legutóbb ez a voltmiépes kocsismáté elnevezésű – jófejűnek tűnő testet öltött – fasizmus juttatta eszembe. A parlamenti őszi ülésszak első munkanapján Hadházy Ákost kioktatva a demokrácia mibenlétéről – melyről ők egyedülálló ismeretekkel rendelkeznek – arról tajtékzott, hogy

„ezek azok a provokatív, anarchista húzások, amelyekre – már korábban is megmondtuk – a magunk mértéktartó, de határozott módján fogunk pusztán reagálni”.

Eme megnyilvánulása menten élénk derültséget keltett a jelenlévők – a fidesz-pártos választási dialektika folyományaként is – szűkebb körében. A helyükben én kórusban követeltem volna, hogy árulja el: melyik pusztán? Pusztavacson? Pusztaszeren? A pusztaszeri úton? Pálpusztán? Pusztai Olivéren? Pusztapörkölt lesz-é elég? 

„Egy anarchista fajankó csinál ilyet!” – folytatta megrendült rendületlenséggel a frakcióvezetőként is fellépőművész. Az esetről mindenütt sokan, sokat írtak, én még dióhéjban sem ecsetelném a történteket, csupán egyetlen szimbolikusan bukólikus mozzanatot emelnék ki a fergeteges vígjátéki eseménysorból. (Majd’ momentumot írtam, de a félreértések elkerülése okán szót cseréltem – bár ez a /szintén allúziók széles körét indukáló/ bukolika fogalom belekeverése után már valóban nem oszt, nem szoroz.) Nevezetesen azt a villanatot, amikor az egyik font.sándor a magyar nemzeti trikolórral igyekezett elleplezni a fizikai erőszakot. Igen, ott a parlamentben párját ritkító atrocitás történt, testi erővel vették el a szemükben-szálka Hadházytól azokat a táblácskákat, amelyeket a Vezér – azt megelőzően – sikertelenül próbált kikapni a voltfideszes ellenzéki képviselő és gyakorlott állatorvos kezeiből. Holott tudtommal egyikük sem volt a páciense. És mindezt a közismerten béke- és békemenetszerető, ám kissé forrófejű (vagy csak túlszervilis) honatyák egyike épp a mi közös lobogónkkal takargatta. Hacsak persze nem épp fejbeverni készült a zászlórúddal az utóbb látványosan lópikulázó képviselőtársát. 

Ezzel a spontán– a képviselői szólás- és cselekvési szabadságot nem kifejezetten a szellemi fölénnyel elsöprő – zászló- és kövérlászlóleckéztetéstakargatta akcióval szerintem szintet lépett a kormányzó vert sereg: a testi erőszakot az utcáról becsempészte az Országház – sokat látott, hallott és hallatott – üléstermébe. Ahol már nem esernyőkkel hadonászó kis nyugdíjasok, hátulról támadó vérbő vakhitűek, retikülökkel vagy száji gyülemlényekkel támadó nénikék viszik a prímet, hanem az orbán által szabadon választott – nempáciens, képviselőknekálcázott – orbánisták. Dúlunk és dulakszunk – lehetne az új jelszó. Vagy: Bodybuildingezz, és tied az ország, magadnak építed. 

A fidesznyikeknek becézett szektatagok igazán vehetnének mértékletességből példát a szavazatilag kisebbik, ám eszmeileg góliát Másik Vezető Erőről. (Bruhaha! – és külön elnézést kérek Másik Jánostól!) A Nagy Testvér oldalhordája, a hirtelen zöldbe fordult Kis Testvér (évtizedek óta olyannyira kb. 0 %-on mérik, hogy már nem is mérik) legalább meg sem mukkan, ha nem muszáj. Verekedés helyett is inkább csak a bajt keveri. Az ökumenikus  ájtatoskodás és a röhejes ökoelköteleződés, a rendszeres templomjárás, a zordon zarándokutakra és egzotikus vadászterületekre való gyakori utazgatás bizonyára minden fölös idejüket lefoglalja – ha már a csupán évi mintegy öt hónapos parlamenti jelenlét nem. Amelyért alapesetben 989 700 Ft.- jár nekik, + a mindenféle, nemkisrészt járulékmentes pótlékok. Nem, nem összességükben jár ennyike őszemtelenségeiknek, hanem fejenként. Nem kis pénz ez a tetszhalálért.

Aki azt hiszi, hogy a mátégyerek kirohanása ideológiailag a saját műve, nagyon téved. Alig egy hónapja, hogy a Fidesz tisztújító kongjesszusán maga a Mindenkori nyilvánította ki (a fejedelmi többes ne tévesszen meg senkit): 

„bölcs, bátor, igazságos és mértéktartó közösségre van szükségünk”.

El nem hiszitek mi történt ezt követően! Azóta rém mértéktartó & társerényei lett minden fideszfüggő. (A szomszédos észtek még nem tértek észhez a meglehetős meglepetésből.) Pl. a zagyvarékot bugyogtató médiahadtestek, a bértrollok, a homofóbiát a homeopátiával keresztező patrióták mind azon nyomban a Mértéktartás, a Visszafogottság fontosságáról kezdtek el halandzsázni. (Holott akkor még fel sem merült semelyik font.sándor sem /£, de az –t is szeretik/!) Erre az orbánkonform szajkózásra – tudjukjól – azért még nem volt példa egy-egy kormányfői megvilágosítást követően, ugyebár… A közpénzmilliárdokból (de nem nyomában) kutakodó, tudottan pártfüggetlen Nézőpont Intézet legmégfüggetlenebb tótherikje máris odanyilatkozott, hogy 

„a mértéktartás a modern politikai cselekvés egyik legfontosabb feladata: konzervatív politikusként mindig a következő lépésre kell koncentrálni, nem pedig a száz lépéssel későbbi állapotra. Ez egyfajta visszafogottságot eredményez mind a párton belül, mind pedig a párton belül.

Eriklyéhez méltó gondolatok, a volt Nemzeti Múzeumban a helyük.  (Aktuálisan a nerelit „bérli” egyes kincseit, de mennyei, menyecsketáncos menyegzőket is lehet ott tartani – ha nem is akárkinek.)

A polgári értékrend vezérfonala a mértéktartás” – szalagcímezte, hímezte, hámozta a www.fidesz.hu . (A mértéktartás nemű változatát majd nyilván a búsmellű szilikatalin fogja a narancsosbuktára hímezni. Pontosabban, nőveszteni.) Zsótinak, a dúsképű lovagkeresztesnek már a miérteken kattog az agya, tollát és fülét hegyezve az idők és az erkölcsök forgandóságáról keresi a nyomdaképtelen szavakat. – O tempora, o móresre tanítalak mindjárvást, ha nem kussoltok, kutya libernyákok! – billentyűzi be aztán, azon töprengve: ez a publicisztai megközelítés vajh’ megfelel-é az új idők új daliáinak? Vajh’ elég méltó-é őhozzá, korának magas spirituális szintet elért pancseri lámájához?  – Aki másnak vermet ás, az magának utat épít – nyugtázza végül a saját elvi leleményét és merőben külömböző nézetazonosságát tegnapi önmagával. – Te meg, nyájas olvasóm, haljál éhen a legszebb cipődben! – gondolta szlovák rendszámú Hyundai tereprárójába szusszanva.

Hiába, no, az utcai harcos non-stop csapatai harcban – és schwarczban – állnak.  Valamint köszönik a részvétet. De azért – összegezve nyolc napon túl gyógyuló élményeimet – meg kell állapítsam: már nem csak csihi-puhi, duli-fuli, tip-topkodás és lip-lopkodás van, hanem némi (ki)lengéscsillapítási szándék is. 

Az igazsághoz és az emlegetés szintjén immár divatba hozott igazságossághoz annyi még hozzátartozik, hogy a mértéktelen kleptokráciából ki-kimaradozó, néha látszólag önjáró – ám példás önmérséklettel cseppet sem vádolható – kövérlaci viceházmester (2 dl bor + 3 dl szódavíz) már 2016-ban kimondta:

„Az igényesség, a mértéktartás, a közösség, a nemzet, a haza szolgálata alkotják a polgári Magyarország fundamentumát.”

Pokolba mindazokkal, akiknek a Lakáskassza a Fundament(Umm al-Quwain-j)a! Elárulom: engem eddig is a nyugodt erő, a maga- és Mágabiztos kormányzás, a visszafogott propagandastílus, a letisztult nerelegancia  szokott megnyugtatni, ha felriadok zavaros álmaimból, hideg ágyamon. 

Leggyakrabban „Ennyi.”-lomposka (lásd fb-profilját), a prágai Vencel tér bősze szok’ olyankor elmém háborgó falára vetülni. Az Ő bölcs, bátor, igazságos és mértéktartó személyisége – és elfojtott jelenléte a politika küzdőterén – ad nékem erőt lecsillapodni, elandalulni. Őnékije csak a hatalom és a foci körül forognak az egybiteseknek egybeszántott gondolatai, amikből él és élteti pujáinak népes családjait. Bármi is van, az Igaz polgármestert Budapestnek! -szintű agitáció szószólója (szósz-ollója?) mindétig „szakszerű és őszinte magyar válaszokat” ad. Nála nincs brüsszeli csipkés viselet – őolvasatában: vasalat.  Nincs Angolkák-nézés japán gyártmányú tévén, orosz kaviárhabzsolás francia pezsgőfürdő után, svájcibicska-nyitogatás a bajor sörfesztiválon. Nincs sem svédasztalos, sem kontinentális (croissantos, cereáliákban dús) fölöstököm* a délutáni ébredezés után.  (*A XIX. század előtt a reggeli neve a magyar nyelvben, melyet a németes „früstök” és változatai követték.) Vadul burjánzó szőrzete és fejtegetései magasan tornyosulnak „a kicsinyes és áskálódó ellenzék” valamint elemzék mesterkedései fölébe. Fény Ő az éjszakában  – eleddig ezért is mellőztem valamennyire satyrico-kriticé való leírásaimban a Kolozsvárin. Tőle tudhatjuk példának okáért, hogy a széllelbélelt, mentálisan max OKJ-s felszereltségű, sajnálatra méltóan ide-oda botladozó,  a Nemzet Karácsonyának szerepére végképp alkalmatlan Karácsony a brüsszeli elit jelöltje volt. Hogy a locsolótömlő- és elbűvölő feleséggel és a Nagy és Trócsányi Ügyvédi Irodában résztulajdonnal rendelkező trócsányi a magyar Salvini – azért támadják annyira. tarlós megafonozása pedig „technikai K. O.” az ellennek, ami igazán nagyon O. K.

Minden ellenkező híreszteléssel és elmélettel szemben a bolygószerte elterjedt O. K. betűszót (Allen Walker Read nyelvész hitelesnek elfogadott kutatásai szerint) a Boston Morning Post egyik cikkében használta először egyik szerzőjük, az „all correct” (minden rendben) megfelelőjeként, 1839-ben. A professzor kifejtette: az O.K. azért nem A.K., mert a hivatalos angolban nem is létező „oll korrekt” írásmódból ered, a szótári alaktól eltérő helyesírást véve alapul – írta meg a HVG. (Egy betűszó karrierje – Az O.K.-val minden rendben, HVG 2003/10. szám)

Oké, bocsi! Csak kalandozok, mint a magyarok az őstörténeti idők óta, a IX. század végén át egészen az orbán-féle ázsiai dikta-túrákig. Hámostna!

De máris visszafogom magam! Tartani fogom a (m)értéket! Egy szót sem szólok jelenleg arról, dicsőséges nagyuraink milyen végtelen önmérséklettel hizlalják a történelem hulladékán a magyar elmét és közgondolkodást! Mily kecsesen ágálnak a „kényszerbetelepítés” és az összgalaktikus „bevándorláspárti erők” és őrültek ellen, európaszerte! (Vérnősző barmok mind, kik a dicső őseinktől örökölt, apáról fiúra szálló /a nők nem számítanak!/ drága magyar vért bemocskolnák idegenszívű idegenföldiek életidegen haemoglobinjával /Hgb/). Milyen nagyvonalú tisztelettel elmebajosozzák le a nem velük masírozókat! Mennyire (h)arcoskodó magyarázatokkal interpretálják – és internetpreparálják – a kudarcaikat, sikertelenségüket! Mily méltóságteljes, kiegyensúlyozott volt a – csak látszólag és játszólag vérre menő – legutóbbi kampány is! Milyen diszkrét, férfibájos a berkeikben általánosan elharapódzott közpénz-lopás! Mi drága pénzünket tapsoltatják el külországokban az orbáncos eszmék és eszméletlenségek dicsőítésére! Mibe’ van ez az úton-útfélen agitprop az országlakóknak! Mennyibe kerül az egyéb lehetőségek híján a tao-pénzekből él- és (a neten) véldegélő pereputty fenntartása! Mely nőszeretettel gyurcsánynéznak furton furt, megfeledkezvén önmagukról és arról, hogy a név viselésére való jog (amely tartalmazza az annak mások általi elviselését illető kötelezettséget is) az elsőbb jogaink egyike, rögvest az emberi méltósághoz való jog mögött! (És ezzel nem azt mondtam ki, hogy oda vagyok a nepotizmusért, csak arra világítok rá, hogy amíg ebugatta himpellérjeink nem hajlandók nevükön nevezni a dolgokat és Dobrev Klárát, addig ne reméljék, hogy én nem csupa kisbetűvel – vagy nem névjátékozva – írom le a nevüket.) És végül, de nem utolsósorban: minő dilettáns, vértelen puccsot kíséreltek meg 2006-ban (értsd: nem volt vér a pucájukban) – csak a kerényiimrés helyszíni zavarkeltésre, a kubatovgyanús kukaborogatásokra, a lefizetett fociultrákra, egy dísztank motorjának a beröffentésére, a gyáva gyújtogatásokra, az irredenta izmozásra, felheccelt, rigmusokat rikoltozó fiatalokra, valamint a bevett TV-palota büféjének kirámolására futotta a szuflából! (Avagy komolyan gondolja-é még bárki emberfia, hogy az akkor egy spontán „forradalom” volt – miként ezt a fidesz házatáján 10 éve kommunikálják? Higgyük el a bevallottan  a kreacionista teóriában hívőknek – akik szerint az élővilág sokszínűsége, az egész Élet, sőt, a teljes világegyetem – azaz MINDEN – egy értelmes entitás, egy Isten intelligens tervezésének a produktuma – hogy éppen pont az akkori kitartó tüntetések hátterében nem állt semmilyen tágabb célzatú politikai fifika, koncepciós kérdésekben együttműködő személyek kisebb gyülekezete, megbízásból irányító stáb, hatalomváltásban érdekelt szervezet?!…)

Namármost képzeljétek el mi történne, ha írni szokó társaimmal mindezt, mindazt, s ráadásként még mindamazt is érdemben, kontextusaiban, alátámasztottan még ki is fejtenénk – mint anno a fejkendős nénikém tette a tehén tőgyével!… Gimbelem, gondolom, Dr. Sors László, a NAV-ot vezető Államtitkár (!) azon nyomban nyomatékosan bevezetné a mértékadót!

Sorsunk a Sors kezében van…

Mások szerint a Soroséban. De erre – feltűnően – már a kormány sem varr több gombot.

Pandula Dezső

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.