December 6,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Vagy pedig a magyaroknak dönteniük kell az EU elhagyásáról…

Tegnap a ZDF német hírtelevízió műsorába sikerült beküzdenie magát az Orbán-kormánynak. A hír – amit a Szalonna olvasói feliratozva megtekinthetnek a cikk végén – Törökország kurdok elleni offenzívájáról szól. Magyarországon kevés szó esik arról, hogy miként vélekednek az uniós tagországok politikusai Orbánék egészen elképesztő viselkedéséről.

Miközben a közösség tagjai egyöntetűen elítélik Törökországot, a magyar diplomácia nyíltan, jól érthetően helyezkedik szembe az Európai Unióval, és támogatja Törökországot. Ennek igen látványos demontsrálása Erdogan tervezett magyarországi látogatása. Orbán Viktor nem először fordul szembe azzal a közösséggel, melynek Magyarország tagja. Az a különutasság, amire a magyar kormány berendezkedett, mindannyiunknak fájni fog.

Orbán és kormánya – akarjuk vagy sem – minket képvisel. Ameddig ő a miniszterek elnöke, az ő tettei és nyilatkozatai minősítenek minket is. Európa polgárai úgy gondolhatják – sok esetben úgy is gondolják -, hogy felhatalmazást adtunk arra, ami a világpolitikában magyar kormányzati részről megjelenik. Pedig nem adtunk erre felhatalmazást. Úgy gondolom, még a kormánypárt szavazói sem arra voksoltak, hogy Orbán Viktor az Európai Unióval szembefordulva egy tömeggyilkos diktátor lába kapcájává tegye ezt az országot.

Sokszor elmondtuk, de nem árt ismételni: ez a rezsim az EP választáson megbukott. Ennek a bukásnak az állomásait járjuk most végig. Értelemszerűen mindannyian, miután mindannyian itt élünk. Nem következett be az áhított szélsőjobbos fordulat, Orbán minden Putyinhű cimborája megbukott. Utoljára éppen az a Matteo Salvini, akivel örök barátságot fogadott a csúti. Az uniós tagországok többségének halálosan elege van abból, hogy egy félázsiai diktátor képes blokkolni a közösség működését. Ennek ezernyi jelét adták eddig is, mindhiába. A magyarországi helyhatósági választások eredménye Orbánt és üzleti körét olyan sokként érte, amivel látható módon nem tudnak mit kezdeni.

Megtört a miniszterek elnökének legyőzhetetlenségébe vetett hit. Ez főként a saját táborát rendítette meg, de megbolygatta azt a gazdasági érdekközösséget is, mely a magyar adófizetők és az uniós források megcsapolására jött létre. Komoly esély van arra, hogy a Fideszt kivágják az Európai Néppártból. Főként akkor, ha Donald Tusk lesz a Néppárt elnöke, amire jelenleg igen komoly esély van. Ez további, még súlyosabb elszigetelődéshez fog vezetni. Egyre gyakrabban, egyre kevésbé udvarias formában hangzik el a követelés: Magyarország vagy beáll az Unió tagországai mellé és együttműködik az önként vállalt közösséggel, vagy kitakarodik az Unióból.

A már eddig is meglehetősen nehéz helyzeten rontott tovább az Erdogan melletti kiállás. Az az érzésem – ez tényleg csak érzés, semmi bizonyítékom nincs rá és lehet, hogy tévedek -, hogy Orbán nem önként vallott színt. Alighanem sarokba szorították. Valami olyasmi lehet az ő helyzete most, mint a négy győri jobbikos nyilvános coming outja. Csak sajnos az uniós tagországokat valószínűleg nem fogja érdekelni a magyar miniszterek elnökének személyes problémája. Ha elszánják magukat és felveszik a harcot Orbánnal, akkor nem tudnak mást tenni, Magyarország ellen fordulnak. Orbánt ütik, de nekünk fog fájni. És ebben nem az uniós tagországok lesznek a bűnösök, hanem kizárólag az az ember és annak az embernek az érdekköre, akik előidézték ezt a végletes szembenállást. Erre jó lenne majd akkor is gondolni, amikor elkezdenek záporozni a pofonok.

Végül itt a ZDF német közszolgálati televízió magyar felirattal ellátott műsora:

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.