December 9,  Hétfő
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Szabadulni a gonosztól

Sára negyedik gyerekként született. Nem várta senki, nem akarta senki. Csak úgy jött. Mint a menetrenden kívüli gyors. Ha már Isten így akarta – mondogatta az anyja. Már a harmadik kislányt is csak Isten akarta. Ő is csak jött. Magától meg véletlenül. Apja is így hitte. Sára megkapott mindent, a legkevesebb cirógatásból jutott neki. Rideg tartáson volt. Meg templomban. Mindennap elcipelték. Reggel ima, ebéd előtt ima. Sára soha nem szólt, ha utált ebédet tettek elé. Nem mert. Kitört volna a háború. A mi mindennapi kenyerünket…

Sára volt a legokosabb, legszorgalmasabb az osztályában. Mindegyikben. Kitűnő érettségije után a közgázon tanult. Akkorra már két nyelvvizsgával. Csendes, szorongó lány volt. Minden este misére ment – apjával, anyjával. Korán lett az egyetemen tanársegéd. Attól kezdve hitt magában, kicsit feloldódott. Amikor megkapta a diplomáját, elcsalták egy nagy amerikai céghez. Annyit keresett, amennyit nem szégyellt. És nem szégyellt.

Megismerkedett Gáborral, laza, vagány fiú volt. Szerették egymást. Lakás, autó, külföldi utak – jöhetett a bébi. Sára mindennap beszélgetett Istennel. Férje utálta azokat a félórákat. Többszöri félórákat. Sára kisfia keresztelőjén itta meg az első pohár bort, aztán az első konyakot és az első mindegymit.

Munka, gyerek, templom. Vagy fordítva. Állandó rohanásban. Imádták okosságát, mindent rábízhattak. Nem mondott nemet. Kimerült: itta akkor már a sokadik pohárral. Ilyenkor jó kedve volt. Mindig vigyorgott. Petinek tetszett. Azt nem látta a fia, amikor Sára összehányta a fürdőszobát. A férje igen. Százszor, ezerszer beszélt a feleségével. Sárának csak Isten parancsolt.

Peti a nyolcadikos ballagása után itta meg az első pohár bort, a másodikat is. Látta anyját ittasan, mindig jó kedve volt. Egyszer, amikor este Gábor hazaért, Sára és Peti viháncoltak a szőnyegen. Részegen. Gáborhoz elért az utolsó pohár, megmondta Sárának, ha nem gyógyíttatja meg magát, elválik tőle. Az asszony megijedt: munka, templom, aztán közösen beszéltek a főnökével. Úgy segített Sárának, hogy elintézte, elmehet az orvos bátyja klinikájára. Amerikába. Sára három hónapig elvonón volt a messziben.

Amikor hazajött, stimmelt minden. Megint boldogok voltak. Gábor mindent megtett érte. Most is. Amíg… Sára megitta az első pohár bort, aztán a másodikat. Fáradt volt: tárgyalás, tolmácsolás, ügyintézés, fodrász, kozmetikus…, templom. Nem lesz baj, gondolta, amikor az esti parkban konyakozott. Egyedül. Gábor hiába várta haza. Aztán újra érezte a büdös alkohol szagot a feleségén, látta homályos, semmibe vesző tekintetét. Peti megint örült anyja vihorászásának. Napok, hetek teltek el így. A Gáborral közös programokon Sára a ridiküljéből ivott. Titokban. Csak a bűz maradt utána meg a könyörgésre összekulcsolt két keze. A Megváltóhoz.

Egyik reggel egyedül ébredt, délután, este és másnap reggel is üres volt a ház. Nem találta Gábor és Peti cuccát a szekrényben. Csak egy cetlit: elég volt, drágám, majd hívlak! Találkoztak is. Sára nem könyörgött. Petit kérdezte.

Azon a napon a főnökével együtt kísérték a svájci vendégeket a repülőtérre. Hazafelé a templomnál tetette ki magát. Bement, elővette az üveget, és teljes erőből az oltárhoz vágta: hazudtok, mind hazudtok, becsaptatok, rohadtak. Kint kellemesen langyos időben állt meg a fánál. Nézte a csillogó-villogó, sápadt és cikázó fényeket. Az út másik oldalán mintha Gábor állt volna. Nem várta. Csak úgy jött, mint a menetrenden kívüli gyors.

Jött. Közelebb, közelebb, aztán egészen közel. Sára felnézett a sápadt utcai lámpára, úgy ugrott a kamion elé.

Peti már tizenhét éves. A nagyszülei nem mentek el Sára temetésére. Nem bocsátották meg neki, hogy nem bírt megszabadulni a gonosztól. Az unokára sem kíváncsiak. Peti gyakran megy anyja sírjához. Hallani akarja a nevetését. Apjával és annak barátnőjével lakik. Jól megvannak. …és havonta jár pszichiáterhez.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.