December 8,  Vasárnap
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Elkezdődött a majré

Nem kellett sokat várni az első nagyszerű intézkedésre a vasárnapi választáson elszenvedett, hatalmasnak mondható ellenzéki győzelem után, az uralkodók részéről. Két nap alatt sikerült kitalálni, hogyan és miképp távolítsák el a parlamenti képviselők és az épületben dolgozók környékéről az ÚJSÁGÍRÓKAT.

Az Országgyűlés honlapján jelent meg az új rendelet, amely szabályozza, melyik kíváncsi fáncsi mikor, hova és merre mehet, mit csinálhat, mit filmezhet, vagy rögzíthet egyéb módon az épületen belül. Az állandó belépők helyett csak a plenáris ülésekre vonatkoznak a továbbiakban a sajtóengedélyek, egyébként napi belépőket kell kérni. Nem lófrálunk a képviselők között, világos. Arra hivatkozva, hogy a „felvételkészítés nem zavarhatja és nem akadályozhatja a képviselői és hivatali munkát”, egy sor területet lezártak a forgatócsoportok elől. Most jön a legszebb rész: NEM lehet felvételt készíteni a plenáris üléstermet övező folyosón, az éttermekben és büfékben, ott sem, ahol biztonsági berendezések vannak. Továbbá a hivatali szervezet számára fenntartott területeken sem.

Lesznek változások a sajtótájékoztatók helyszíneivel kapcsolatban is, természetesen (?).

Nagyon szimpatikus és okos az új szabályozás. Kifejezetten érdekelne, hol van olyan centiméter az épületben, ahol NINCS biztonsági berendezés – az országgyűlés épülete ugyanis teljesen be van kamerázva. Valamelyik oszlop mögé bújva kell majd feltenni az éppen aktuális kérdéseket? Az izgi lesz. Mint ahogy az is, hogy az ülésterem folyosóin sem végezhetik a munkájukat a zsurnaliszták, így nem kell kínos kérdések elől menekülniük a honatyáknak. Akiket azért választottak meg, hogy képviseljék az istenadták érdekeit. Igaz, azt senki nem mondta, hogy azt is csinálják, szóval ne tessék háborgatni őket.

Ez egész nem szájkosár, á, dehogy. Ez egy újabb szabad keresztény vagy illiberális vagy unortodox megközelítése a valóságnak. Amelyről az épületben most nagy többségben garázdálkodók nem akarnak tudomást venni. Nekik megvan a maguk bársonyszékes, NER-es valósága, oszt jó napot. Nem kell itten Trotty Gaty-t (loptam Edgartól, mert annyira jó! Bocsánat…) fotózni, gazdit kérdezgetni. Majd kiadunk egy közleményt, innentől ezzel érje be a sajtó. Meg az istenáldotta is. Meg mindenki, akinek köze lehetne az Országházban folytatott nagyszerű tevékenységekhez.

Remélem, ez már a pánik első jele. Nincs az a 2022 olyan nagyon messze, el kell kezdeni betömni a lyukakat. Nem arra gondolok, amire lehetne, hanem az információ áramlásának csatornáira. A tájékoztatási kötelezettség? Macaristanban? Ugyan kérem, majd kedvenc fotósunk kijelöli szép kis cetlikkel, ki hova álljon – rend a lelke a rendszernek, mint tudjuk -, csinál egy sorozatot bűnrossz és még annál is hitványabb képekből, megoldjuk. Van elég ügyetlen, de jól megfizetett hívünk. A többi firkász pedig nem cselleng az épületben, nem kérdez, nem kap választ, mert nem is fog tudni találkozni a nagyon fontos emberekkel. Két légy agyonütve egy csapásra: nem fecsegnek ki olyat, amit nem kell, továbbá a szerényebb képességű bajtársak (vagyis a zöm) és mindenféle oknyomozók sem nehezítik majd meg a honatyák felelősségteljes semmittevését.

Legyinteni is lehetne erre az egészre – végül is… majd megtudjuk máshonnan, másképpen, majd fizetünk az infóért, majd kint, az épület előtt elkapjuk a képviselő nagyságos urakat. Nekem mégis az jár a fejemben, hogy EZEK elkezdtek majrézni. Aminek szívből örülök. Ezt a kamerákba amúgy sem sem mondanák bele – szóval, nem vesztettünk szinte semmit.

Ha csak a demokrácia egy újabb, nem is kicsi részét. Megint.

Horn Anna

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.