Március 29,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Nem én tehetek arról, hogy nem rám szavaztak a fővárosiak

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,567,959 forint, még hiányzik 1,432,041 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Ha nem is szó szerint, de ilyen tartalmú mondat hangzott el Tarlós Istvántól. Budapest volt főpolgármesterétől. Olyasmit mondott, hogy nem az ő személyéről döntöttek a választásokon, hiszen nettó 25 évig volt polgármester.

Hanem vajon miről, tessék mondani? Az lehet, hogy nem a személyéről döntöttek, de hogy a tevékenységéről igen, az egészen biztos.

Még annak is örült a volt városvezető, hogy ennek az új, neki nem megfelelő, kormányellenes közgyűlésnek nem ő lesz a főnöke. Hát igen, széllel szemben nehéz… sok mindent.

Szélirányban vagy megfelelési vágytól eltelve sokkal könnyebb. Ezt lassan minden magyar akár a munkahelyén, akár egyéb területen is megtapasztalhatja. Vagy beállsz NER-csicskának, vagy nem kap pénzt a városod, ráuszítják a vállalkozásodra a NAV-ot – az mindig talál valamit a nemNER szférában, ami büntethető, számlazárolást vagy még rosszabb dolgokat eredményezhet. Hiába indulsz pályázatokon, sok éve a szakmában dolgozva –, tegnap létrehozott céget vezető, szakemberekkel és tapasztalattal nem rendelkező csókos fog nyerni.

De nem erről akartam beszélni, hanem arról, hogy továbbra is tart nálam az öröm a vasárnapi választások eredményei miatt.

Vártam volna azért több és értelmesebb önkritikát is, bevallom őszintén. Azoktól, akik nem kicsit estek pofára aznap. Finomabban fogalmazok: sok arcot vesztettek, mondanák a kínaiak. A választások napján Petikétől elhangzott „úgy látom, narancsba borult az ország” már annyira szánalmas, mint amennyire méltatlan az az ember arra, hogy bárhol is képviselje az országot. Dobjunk neki össze esetleg egy új szemüvegre? Részemről nem szállok bele a gyűjtésbe, de egy kis fricskát megérne valami ilyesmi.

Alig olvastam olyan nyilatkozatot a bukott fideszes polgármesterektől, hogy „hűha, lehet, valamit nem jól csináltam?” Tudom, még tart a pánik kezelésének folyamata, ma majd megmondja a vezér, hogyan kell baromi nagy győzelemnek minősíteni azt, amit a világsajtó csapásként értékel Orbán diktatúrájára. Megoldják, nincs kétségem. Egy felvételen, amelyet arról készítettek, mit szólnak a budapesti második kerületben élők az új ellenzéki polgármesterhez, egy hölgy konkrétan frászt kapott: – „Hát, ez borzasztó! Most majd jönnek a migránsok, rettenetes!” A riporter nyugodt hangon visszakérdezett: – „Attól tetszik félni, hogy betelepítenek menekülteket?” – „Hát, persze – volt a válasz -, hiszen ezek ezt akarják!”

Erről beszélek, és próbálok írni eléggé régóta, hogy az a szellemi rombolás, az agymosás és következményei mennyi idő múlva múlnak majd el, ha egyáltalán gyógyítható lesz ez a ragály valamikor? A legundorítóbb példa erre a győri polgármester esete. Tudom, sokat beszéltünk már erről, de nem lehet kikerülni. Mert hogy valaki korrupt vigéc vitéz, luxuskurvákkal pihenő kiváló családapa – ezt tudja a városa, és újraválasztják? És a megoldás: kiléptetés a Fideszből. Mert nekik a legócskább ember is kell, csak legyen hatalmon. Mindegy, mit csinál, mindegy milyen ember, eddig fideszes volt, most majd függetlenként fogja végrehajtani, amit kérünk tőle, vagy parancsolunk neki.

Ebben megint és újra benne van az egész nagyon keresztény, nagyon magyar értékeket őrizni akaró és védő kurva rendszer. Mert mindegy, mekkora geci uralkodik valamin, csak maradjon hatalmon. Bármi áron. A szégyen, a vállalhatatlan köz- és magányügyek ellenére is. Tudja mindenki, sajnos már nem csak Magyarországon, mit jelent borkaizni. Leszakad az arcom e legújabb magyar világhír kapcsán. De nem számít, polgármester lesz, újabb öt évig, hacsak valami csoda nem történik.

Tarlós nem tehet arról, hogy nem rá szavaztak a budapestiek. Mossa kezeit, nincs felelőssége a bukásban. Szerintem van, de ezt már a tükörrel beszélje meg. Borkai nem tehet arról, hogy példás családapai minőségében szereti a prostikat, a közpénzek ellopását – közben gondoskodott kicsit feleségéről, fiacskájáról és mindenkiről, akiről szerinte kellett. A győriek helyett. De ha nekik ő kell, éljenek boldogan együtt.

Veszíteni tudni kell. Méltósággal, önkritikával, a hibákkal való szembenézéssel együtt. Ebből a Fideszre semmi nem vonatkozik, és nem is fog. Bosszúhadjáratra lehet számítani, mert valakik gondolkodni mertek ahelyett, hogy továbbra is „Igenis, Főnök!” módjára szavaztak volna.

Vaclav Havel jól ismert szavaival zárnám ezt a kis eszmefuttatást (2002): „Ha ez az ember még egyszer hatalomhoz jut, Isten óvja Magyarországot, de még Európát is.”

Horn Anna