VENDÉG

A gondolkodás szintjei 2.

Szalonna | 2019. Október 16, Szerda | 11:59

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,052,606 forint, még hiányzik 947,394 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Az első rész végét azzal zártam, hogy a vélemény, vagy álláspont kialakítási ív az egyik végén a tudós tipusú, valóságra fókuszáló gondolkodás van, a másik végén pedig a vakhit van. Persze vannak előtte közbenső elemek is. Most ezeken lépdeljünk végig.

Az emberek általában úgy vannak bedrótozva, hogy ha valamiről gondolnak, tartanak valamit, akkor az úgy is van. Ez egész addig igaz, amíg nem kell megvédeni, vagyis más álláspontokkal, véleményekkel ütköztetni. A cáfolhatóságnak ki nem tett álláspont viszont igazából nem az igazi, hanem csak egy feltételezés.

Erről írta Stuart Mill a Szabadságról szóló művében, hogy „hatalmas a különbség egy ellenvéleményekkel történt összevetés után kialakult vélemény igazságtartama és egy más véleményekkel nem ütköztetett vélemény igazságtartalma között”. Egy igazi vélemény csak az ellenvéleményekkel, cáfolatokkal való ütköztetés után tud kikristályosodni. Ez lehet többféle módon, széles nyilvánosság előtt, társaságban, vagy akár on-line platformokon. Egy „igazságot”, valódiságot kereső elme számára gondolatainak más véleményekkel való ütköztetés lételem.

Szó volt az első részben az arany középútról, a józan észről, és a két szélsőséges értékéről a naivitásról és a paranoiáról, ami az információk kiértékelési fázisához kapcsolódik.Van azonban hasonló bontás az vélemény kialakításának fázisában is. Ez pedig az, hogy amit tudunk, az aktuális véleményünk, gondolatunk valamiről, mennyire tudás illetve meggyőződés alapú. Itt az arany középút az, amikor megvan a magabiztosságunk és kellő önismeretünk legbelül, hogy alappal hisszük azt, hogy tudjuk azt, amit. Amennyiben azt érezzük, hogy tudásunk hiányos, úgy tudjuk, hogy van mire szerényre lennünk, így marad bátrorságunk a további információgyűjtésre, be- és felfogadásra, merünk kérdezni és véleményütköztetni. Amennyiben meggyőződésünk az, mintsem tudásunk, hogy amit tartunk az úgy van, azt agresszivitással „védjük meg”. Nem járunk utána, kérdezünk, ütköztetjük álláspontunkat. Nem csak a véleményünket védjük agresszivitással, hanem egyúttal saját egónkat is, hisz nem tehetjük ki támadásoknak, esetleges megszégyenüléseknek. Nem a megszégyenítés a fájóbb, hanem a megszégyenülés, hisz az sérti igazán magabiztonságunkat, önbecsülésünket.

Ha van egészséges önismeretünk, akkor az segít ösztönénünket kordában tartani, mert azt is tudjuk, belátjuk, hogy annak célja az egyed- és fajfenntartás, nem az igazság(osság). Önismeretünk abban is segít, hogy erőt adjon a leegyszerűsítések kisértésének, hiszen ösztönénünk az igen-nem, kell- nem kell, hasznos-káros kettősségekben „gondolkodik”, árnyalatokat nem ismer.

Az „igazság” azonban törékeny és múlékony. Bármikor felbukkanhat valamilyen új információ is, de gyakran a felsőbb énünk által kigyúrt „igazság” valamilyen szempontból összeütközésbe kerül ösztönénünkkel…. és akkor utóbbi beindul, hol kicsit, hol jobban. Elkezdünk érzelmeket belevinni gondolkodásunkba.

Hívjuk ezt a szintet szurkolói hozzáállásnak. A legtöbbünk legtöbbször így viselkedik. Ha játszik a kedvenc csapatunk, akkor azt szeretnénk, hogy nyerjen, tisztességes körülmények között. Bármi lehet ugyan a végeredmény, de igazából azt szeretnénk, ha a mieink nyernének, vagyis hogy ez legyen majd az új „igazság”, valóság. Ezt a megközelítést „motivált érvelésnek” is szokták hívni.

A megerősítési torzítás miatt, aminek a motivált érvelés a legfőbb kiváltó oka, látják pl. emberek tökéletesnek friss szerelmüket és gyűlölik meg gyakran exeiket miután szétmentek.

Az ilyen esetben tudaténünk ugyan változatlanul az igazságkereső síkon mozog, azonban ösztönénünk is érzelemvezérelten a saját érdekei szerint. Kettőjük eredőjeként az értékskálánkon a racionális, tudós helyzetben a szent értékek közé sorolt igazság(osság) lejjebb csúszik a fontos, de nem mindenáron kategóriába, míg a megerősítés feljebb mozog a futottak még kategóriából az azért valamennyire számít kategóriába.

A szurkolói gondolkodás tehát abban különbözik a tudós gondolkodástól, hogy már az elejétől fogva ösztönénünk által betáplált előzetes meggyőződésünk torzítja az információ összegyűjtés-kiértékelés-összerakás folyamatot. Már információ megszűrési szakaszban elkezdődik az első torzítás, az információk elfogult kiválasztása, a cherry-picking, a kimazsolázás. A kiértékelési szakaszban az elhívési szűrő is lazábban és kettősen működik. A számára kedvező információkhoz úgy áll hozzá, hogy „elhihető, ugye?”, míg a kedvezőtlenekhez „miért kéne elhinnem?”. Az ezek után következő összerakási szakasz így már két megelőző torzulással kell hogy dolgozzon. A végeredmény pedig az lesz, hogy az új álláspont megegyezik a gondolatmenet legelején elvárttal, és a szurkoló azt érzi, hogy „hurrá, nyertem”! Az íly módon megszült új álláspont, igazság pedig tovább torzít önértékelésünkön, hisz úgy érezzük, hogy joggal nyertünk, van mire alapozni a meggyőződésünket, nem is kellett hozzá annyi (valós és teljeskörű) információ. nemtudásunk miatti szerénységünk elmosódik, megerősített meggyőződésünk miatti arroganciánk megerősödik, okosabbnak érezzük magunkat, mint amilyenek valóban vagyunk.

Ugyanakkor a legtöbb szurkolóban megvan a tudatén által vezérelt képesség, hogy pl. egy visszajátszás után elfogadja, hogy a kedvenc csapatának gólja lesből született, vagy nem volt bent, vagy szabálytalanság előzte meg és elfogadja a játékszabályok adta kereteken belüli igazságosságot. Még tudjuk eszünkkel kontrolálni ösztöneinket.

Ha ezen a szinten megállunk, akkor mondhatjuk, hogy még a realitások talaján állunk. Ha viszont tovább engedünk a torzításos hatásoknak, akkor belépünk a csalhatatlanság birodalmába, ahol a már az ösztön az úr, nem az elme. Innen folytatjuk.

másikszempont

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

VENDÉG

A gondolkodás szintjei 2.

Iratkozz fel most!

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY