NEHAZUGGY

A nagyembernek nem kell nyújtózkodni. Látszik messziről

Mikes Mirtill | 2019. Október 14, Hétfő | 11:57

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,544,300 forint, még hiányzik 455,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

[email protected]

Tárgy: Szájzár

Mikes Mirtill: E-mail Rodostóba

Újratervezés van. A bíborpalástos Erdő a politikai hátszéltől bosszúról susog, és az erőtlenné alázott, alattvalói engedelmességre idomító tanerőknek karácsonyra szájzárat ígér a Jézuska. Politikusnak becézett gazdáink választási mocsokban fürdetnek és moslékkal etetnek bennünket. Tervszerűen, szakszerűen. Válogatva/váltogatva, válogatott moslékkal. „A nagy magyar fiúfaló Finkelstein által megálmodott illiberális demokrácia technológiai utasítása szerint: Ki mit kajál be, azt kapja, az a fő, hogy zokszó nélkül legyen engedelmes!” Hungarikum! Bizony ám! A magyar keresztény szabadságharcosok nem hódolnak be a liberális Európának! Sőt! A hős magyar keresztes vitézek már annyira spiccen vannak, hogy lefelé építik a cölibátustól duzzadó nadrágú családcentrikus keresztényerkölcsi magaslatot, és lendületből még a szabadságuk alatt is szorgosan, nekivetkőzve, uniós finanszírozású partnerekkel edzenek az alelnök néni mohó nemzetgyarapító vágyainak kielégítésére.

„Arisztotelész alapfokú logika iskolájában ezek elhasaltak volna a felvételin 2330 évvel ezelőtt.” Imígyen tajtékzott a Karcsi bácsi, ahogy falevél takarítás ürügyén dúrta a közszolgálatilag nyomtatott állampárti választási szórólapokat a kukába. Ahogy a nagyi és a tata diskurzusából kivettem a kifejezetten türelmes szomszéd általában azon a véleményen van, hogy mindenki a képességeinek megfelelően nehezítheti a saját életét. „Ha nem tudsz hasznára lenni az embertársaidnak, akkor legalább ne árts nekik!” „Ha abban leli az örömét, ami a másnak nem fáj, tegye.”

Azon kapta és kapja fel a vizet, ha az egyeduralkodó hatalom a saját korlátlan korlátoltságából arra a következtetésre jut, hogy a többi ember nálánál butább. Pontosabban gőgösen nyomatják, ők az okosak, más meg nem. Legfeljebb csak akkor, ha az alattvaló bölcsre nyalja magát őpotrohossága ülepénél WC papír helyettesítőként szolgálva, na meg valóságnak képzeli, amit a fenség közszolgálati periszkóp bélcsatornája látni enged az együgyű nyájnak.

Mikor már majdnem megértettem, hogy mi fáj a szomszédnak, a tata (csak úgy, mellékesen) megjegyezte „tudod, a nagyembernek nem kell nyújtózkodni: látszik messziről”. Na, ettől a beszólástól aztán rólam közelről is egyből látszott, fogalmam sincs, miről beszélnek. De ugye a sajátos nevelési igényemből kifolyólag a nagyiék értetlenségemet látva rögvest rástartoltak az agyamra, és ők aztán soha nem adják fel a bölcsesség útjára való terelésemet. Én se adnám, ha tudnám, rólam van szó. Márpedig de. Mondják. Nagyon is. Folyvást rólam van. De hogyan fűzhető egy madzagra a buta hatalom, az okos/türelmes, de tajtékozó szomszéd, meg a nagyember? Kétezer év, meg egy kicsi, Arisztotelész és kokaincsík, és én vagyok műszaki hibás, mi? Nagyokos felnőttek. Hiába, az emberi viszonyok bonyolultak. Nem kéne erőltetni, hogy én is értsem. Elég nekem leírni, amit hallok, minek azt még érteni is!

Csak hát ez nem úgy van ám a nagyiék szerint. Verbális nyomás alá helyeznek, mint a DK-s politikus a tévészékházas mamelukot. Csak vele ellentétben én már tudom a nevemet. De a nagyiék szerint azt is kell ám tudnom, hogy mihez adom a nevem! És nem csak azt, mint a lakájok, hogy mennyiért. Bármennyire hihetetlen, maholnap felnőtt leszek, és már így is sok felnőtt szaladgál ész nélkül. Vagy ami még rosszabb, bámul bénán és azt bégeti, amit én most, hogy nem az én dolgom érteni.

De a nagyiékat ez ügyben se lehet leállítani. Egy húron pendülnek kenddel és a minap 84 évesen elhunyt Vekerdy bácsival; szóval muszáj észnél lenni, akár tetszik, akár nem!

Most – a témát szűkítendő – direkt nem említem a kend fantáziáját gyakran dupla szaltóra kényszerítő, a szellemi terror házában varázsigéket mormoló boszorkát, inkább ugorjunk. Miheztartás végett nagy tisztelettel felhívom a kend figyelmét a Karcsi ’bá néhány, általam zsugorfóliába szelídített mondatára (a csúnya jelzőktől és jelzős szerkezetektől megfelelési kényszerből megfosztottam, de remélhetőleg értelmüket nem veszítették el):

„Kunó bácsi száz éve a hazafias dumával rávette a gazdagokat, hogy a nekik ingyen dolgozó gyerekeket elengedjék az iskolába. Most ezek a rablók rá hivatkozva butítják a gyerekeket, hogy éhbérért gürcöljenek a néptől ellopott birtokaikon”.

„Horthy a leventével, Rákosi az LMHK – val (Légy Munkára, Harcra Kész) trenírozta engedelmességre az alattvalóit, hozzájuk képest Kádár Ifjú Gárdája a proli kölykök Bibó Szakkollégiuma volt a puha diktatúrában”.

„A fél országot már térdre kényszerítették, szájtátva bámul a nép, de a szentelt ostyát és úrvacsorát maguk zabálják, a népet meg álságos dumával etetik!”

Ennyit tudtam az anyu által elfogadott magyar nyelvre fordítani a Karcsi ’bá szóáradatából. Beszélt még a kamaladuli szerzetesrendről is, de azt már végképpen nem értettem. Vajon mi köze lehet a több száz éve önkéntesen szerzetesnek állt emberek és a térdre kényszerített mostani magyar pedagógusoknak tervezett szájzárhoz?

Szerintem nem lenne jó kendnek, ha itthon derülne ki a kend számára, hogy mivel kend nem pedagógus, ezért a szájzár a kend esetében nem csak a beszédre, hanem mint az elnyomott bennszülöttek fele esetében az evésre is vonatkozik!

Maradjon kend a jómódban, de azért ne nagyon villogjon az Erdogan előtt a magyarságával. Gondoljon kend a szűkebb pátriájára, Tündérhonra. Kendnek se esne jól, ha a románok tankokkal ráznák le megint a szilvát a kend ősi hét szilvafájáról, csak azért mert néhány beképzelt politikus nem fér a bőrében. És azt se árt tudni kendnek, hogy a magyar diplomácia nem az Erdogannak nyalt be a vétóval. Az a baj, nem jön a migráns, muszáj volt őket török segítséggel kipiszkálni az otthonaikból! Egyelőre baráti országokból – jó pénzért – importáljuk a muszlimokat. Kevés az olcsó hazai sztrájktörő és szavazó, sőt migráns hiányában igaz magyar ifjak kénytelenek a magyar nőkkel erőszakoskodni (a török lányról csitt, ha nem akarja, hogy az örmény szomszédok megint a kádihoz rohanjanak).

Mirtill

Bütyökfalva, 2019. október 11.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!