December 8,  Vasárnap
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Bízni mindhalálig

Gyönyörű az ősz, ezer színben pompázik, az avar ropog a talpam alatt, kellemes meleg van, muszáj futnom. Most is, de máskor is, kicsit segít visszatalálnom önmagamhoz. Október tizenharmadika van, vasárnap, nem péntek. Szeretem a tizenhármas számot. Az önkormányzati választások napja, ma megint fontos vagyok én is, meg Pista bácsi is. Kettő-négyévente fontos vagyok, én is, meg Pista bácsi is. Péntek óta folyamatosan zaklatnak telefonon, sms-ben, engem is, Pista bácsit is. Mindig ugyanazok. Én 4 éve folyamatosan lenémítva tartom a telefonom, talán pont ezért. Először inkább futok, mert ordítani akarok kint a prérin, mert ha szerencsém van, a darvak megértik… Nem bírom már!

Pista bácsi sem, aki felelőssége teljes tudatában indul el, élete sokadik döntését meghozva. Felesége karját átölelve, az egyetlen és legszebb öltönyében, amely most is, mint mindig az elmúlt harminc évben frissen van vasalva, tisztítva. Harminc éves öltöny, amely még az esküvőre készült. Ilyet egy kisember nem engedhet meg magának csak egyszer egy életben. Harminc éve ugyanaz az öltöny szolgálja tisztességben, becsületben megöregedett gazdáját. Kicsit megkopott, kifakult, és némi átalakítást igényelt, mert a gravitáció egy bizonyos kor után fokozottabban hat, kicsit ki kellett engedni oldalt, de szándékosan ráhagytak, mikor készítették. Kicsit fel kellett aljazni alul. Ugyanez az öltöny szolgált, mikor a gyerek keresztelője, ballagása, diplomaosztója, esküvője volt. Ugyanez az öltöny volt rajta akkor is, mikor az első szabad választások voltak.

A gazdája is ugyanez, kívül ő is megkopott már, napszítta arcát, ráncok barázdálják. Karolja felesége karját, olykor nem eldönthető, ki vezet kit. Egy biztos: egymásban bíznak, együtt élnek őszintén, munkában megöregedve, harminc éve, jóban-rosszban. Harminc év sok idő. Harminc év munka, harminc év küzdelem a mindennapokért, a túlélésért, a becsületért, a tiszteletért. Harminc éve vár a csodára, hogy egyszer valakinek ő és a családja is fontos lesz. Ő aki, tisztességben megöregedett, kifakult, megkopott öltönyében, mindhalálig bízva, felelőssége teljes tudatában ma felvette az egyetlen és legszebb öltönyét, tiszta szívvel reménykedik abban, hogy egyszer, ha ő már nem is, de legalább a gyereke, az unokája, valakiknek fontos lesz. Valakiknek, akik a döntéseket hozó székekben ülnek, akiknek fontos a tisztességben megkopott öltöny becsülete.

Tiszi

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.