December 6,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Ez van

…minálunk, a keresztény illiberális dübörgésben. A győri polgármesterre gondolok, aki az egy hete kirobbant és azóta is naponta újabb részletekkel gazdagodó szex,- drog- és korrupciós botrányai ellenére sem jelentette be sem a lemondását, sem a visszalépését a választásoktól.

Máshol nem ez van, és nem kell fényéveket, vagy ezer kilométereket utazni ahhoz, hogy ezt lássuk. Elég például a közvetlen szomszédunkban, Ausztriában nemrég kirobbant botrányra gondolni, amelyikbe nem csak maga az érintett alkancellár, hanem az egész koalíció és kormány is belebukott.

Mert a miénknél normálisabb – annak lenni nem nagy kihívás, egyébként – helyeken még működik időnként az, hogy, egy közszereplő elismeri az általa elkövetett bűnöket, és azután úgy viselkedik, ahogy demokráciában egy ilyen helyzetben egyedül lehetséges: eltűnik a közéletből.

Nálunk meg az van, hogy a Vezér parancsára vár a Fidesz, mert nem tudják, mit is kezdjenek ezzel a minden kétséget kizáróan förtelmes üggyel. Amely még a nem kicsit lekenyerezett családtagok piszkos ügyeire is kiterjedt most már.

De a Főnök nem ér rá, éppen Macron elnökkel tárgyal. (Azt azért szívesen megnéztem volna testközelből, amint az a két homlokegyenesen eltérő politikus – igaz, nekem csak egyikük az – négyszemközt anyázza egymást. Az intelligens, okos, nyitott Macron vajon szotyit is bekészíttetett a tárgyalóasztalra?)

Olvasom, hogy nagy a fejetlenség a Fidesz háza táján. Meghirdetett, majd egy óra múlva minden indokolás nélkül lemondott sajtótájékoztató Borkai vigéc vitéz úrtól. Majd csak egy közlemény. Majd az sem. A botrányhős eltüntetését követelő cikk a saját médiájukban – majd a cikk eltüntetése, Borkai helyett. Megszakad a szívem, annyira sajnálom szegény fideszeseket. Ezekben a kokain zivataros időkben apa nélkül maradtak, nincs aki megmondja nekik, mit is kell csinálniuk.

Az egész történetben és abban, ahogy az érintettek erre reagáltak (például Novák családügyileg nagyon fontos asszony), benne van a regnáló hatalom lényege. A képmutatás, a mindenki átverése, az üres szavak mögé dugott förtelmes valóságuk. A nagyon nagy kereszténységük, felturbózva. A magyar értékek védelme (Tokaji bor is lehetett talán azokon a bulikon?). A közvagyon elrablása; ebben aztán tényleg nagyon védik egymást.

Kicsiben az egész rendszerük itt van előttünk, minden otromba, uborkafára frissiben felkapaszkodott, műveletlen bunkó mivoltával együtt. Ők vezetik az országot, a minisztériumokat, az önkormányzatokat.

Politikai elemzők szerint állítólag akár meg is rendülhetett egy picit egyesekben a bizalom a Fidesz iránt. Tényleg? Hát ez nagyszerű. Lehet milliárdos üzleteket lemutyizni saját magunknak. A gyereknek hét számjegyű fizetést biztosító állást szerezni – csak hozzá ne nyúljon semmihez, ennyi pénzért még csak be se jöjjön a munkahelyére. Közpénzből, vagyis az adónkból, drogozni – ezzel sincs egyedül a győri tagtárs – és mindez arra elég csak, hogy egy páran elbizonytalanodjanak abban, vajon tényleg annyira szentek-e az imádottjaik? És mi kellene ahhoz, hogy ezek az elvakult és megtévesztett hívők meg akarják látni és ismerni a valóságot az általuk tizedik éve hatalomban tartott bagázzsal kapcsolatban? Mennyi ocsmányságot kell elkövetnie a „nagyoknak” ahhoz, hogy feltűnjön az általuk hülyének nézett népnek mindaz, amit tettek és tesznek továbbra is? És ne csak feltűnjön, hanem felháborodjanak, tiltakozzanak és változtatni akarjanak?

Megtippelni sem tudom, mennyit akar még eltűrni a magyar. A legnagyobb baj az egészben az, hogy ezt a nagyon kívánatos és mielőbbi változást demokratikus úton már szinte el sem lehet érni. Ha működnének a demokrácia legalapvetőbb elemei, Borkai másnap lemondott volna, önként, és nem vezér apuci utasításaira várna napok óta, bujkálva minden és mindenki elől.

Ez van. Mi (is) hagytuk, hogy így legyen, akkor is, ha soha nem szavaztunk rájuk. Nem álltunk elegen és eleget a Parlament előtt vagy másutt annyi ideig, hogy visszavonassunk agyament törvényeket vagy intézkedéseket. Nem vágtuk a képükbe a szaros alamizsnájukat (krumpli-tészta-utalvány), amelyekkel négy évente meg akarják vásárolni a szavazatokat. Nem álltunk ki elegen sem a CEU–ügyben, sem az Akadémia szétzilálásakor, még a média 80 százalékának bekebelezése kapcsán sem.

Néhányan hőbörgünk, a nagy többség fel sem fogja, hogy már az unokái jövője is kalapács alá került a nagy nemzeti átverési árverésen. Az elkövetkező 50-100 évben valamilyen elfogadható jövője csak annak lesz, aki részévé válik a Fidesz maffia-tevékenységének. A többieknek marad a harminc forintos kampánykrumpli, osszák be a következő választásokig.

Másféle jövő itt nem lesz. Valahol Európában, vagy még távolabb kell azt keresnie annak, aki élhető világot szeretne magának. Ez van. Jobb nem lesz ezekkel. Rosszabb még lehet.

Horn Anna

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.