Noha a kormánysajtó az istennek sem akarja még csak említés szintjén sem leírni azt, hogy Borkai Zsolt, Győr fideszes polgármestere igen súlyos botrányba keveredett, azért nem árt megemlékezni róla. Nem azért, mert a független és ellenzéki portálok erről nem számolnának be, hanem azért, mert a tegnapi Facebook-posztjával igen mélyre süllyedt Borkai. Tette ezt annak ellenére is, hogy egy olyan helyzetben, amelyben most ő van, már nehezen lehetne mélyebbre süllyedni. Az ominózus videó persze önmagában semmi olyat nem mutat be, amiről egyébként ne hittük volna, hogy elég sok politikus életének része. Hiszen akinek elegendő pénz és hatalom kerül a kezébe kontroll nélkül, az előbb-utóbb vissza fog élni vele. A Borkairól kiszivárgott videókról és fotókról mondhatnánk azt is, hogy a magánélete részei, majd a családja eldönti, hogy mit kezd a felvételekkel. Ez azonban ennyire nem egyszerű, hiszen mindezt – jacht, kokain, prostituáltak – a magyar adófizetők állták.
A felvételekkel egy olyan ismeretlen szivárogtató állt elő, aki a sok beszéd és ígérgetés helyett egyszerűen közreadta azokat a közvéleményre is tartozó információkat, amelyeknek a birtokába került az elmúlt években. Az ismeretlen személy arról is tájékoztatta az olvasókat, hogy az eddig posztoltakon kívül még jócskán van anyag a birtokában, amit a következő napokban közre fog adni. Pontosan tisztában van azzal, hogy ezért még akár egy osztrák nyugdíjas autója alá is kerülhet, ezért mindent biztonságba helyzett. Az persze kérdés, hogy ha az önkormányzati lejáratókampány nem válik olyan mocskossá, mint ahogy az történt az elmúlt hetekben, a szivárogtató akkor is előállt volna-e ezekkel a felvételekkel, vagy sem.
Az, hogy egy férj megcsalja a feleségét, a magánügye. Önmagában nem is ezért ítéli el a magyar társadalom, hanem azért, mert miközben a Fidesz színeiben a kereszténységről prédikál, addig a való életben több milliót költ el prostituáltakra, kokainra és luxus jachtra. Ha ez a saját, megkeresett pénze lenne, megint csak nem nagyon lehetne beleszólni – noha a kokain fogyasztása bűncselekmény –, de erről persze szó sincs. Mint ahogy arról a szivárogtató is beszámolt blogján, az itt elköltött több millió forintot nem polgármesteri fizetéséből spórolta össze, hanem igen nagy valószínűséggel korrupciós üzletekből szerezte. Az egy dolog, hogy Borkai Zsolt erkölcsileg vélhetően megsemmisült a közvélemény szemében, de hogy ahelyett, hogy ezt elfogadná, és elvonulna a nyilvánosság elől, fogja magát és egy családi fotóval válaszol az őt „támadókra”, Kitartunk. Jóban, rosszban felirattal?
Ezzel nem válaszolt senkinek, egyszerűen a családját pajzsként használva próbálja meg semmissé tenni a történteket. Egy családapa ennél nem igazán művelhet gusztustalanabb dolgot. Pártja a mai napig nem határolódott el a polgármestertől, bár ez talán nem is annyira meglepő, hiszen Deutsch Tamásokkal, Rogán Antalokkal és Farkas Flóriánokkal egy pártcsaládban holmi kokainos luxus jachtozás már aligha számít különleges eseménynek. Amennyiben igaz az, amit a blog szerzője állít, miszerint minden Pintér kezében van róla, csak nincs helyette más Győrben, úgy nem igazán történik más, mint bebizonyosodik az, hogy a magát nagyon erkölcsösnek és keresztényinek beállító Fidesz is büszkélkedhet olyan polgármesterrel, akinek vélhetően már börtönben lenne a helye.
Az, hogy Pintér is tud Borkai ügyeiről, megint csak nem meglepő, az már inkább, hogy ezt valaki információval a birtokában ki is merte mondani. Vajon hányan lehetnek birtokában hasonló információknak, de mégsem jutnak soha túl az ígérgetéseken? Emlékezzünk csak Simicska atombomájára, amiből aztán semmi nem lett. Tisztában volt ugyanis azzal, hogy ő is ugyanúgy sáros a Fidesz üzelmeiben, mint annak további szereplői, ezért gyáva módon inkább alkut kötött és csendben maradt. A névtelen blog szerzője azonban úgy tűnik, fontosabbnak gondolja azt, hogy tudassa az emberekkel kire is szavaznak, mint a börtöntől való félelmet. A cikkek szerzőjét nehéz lenne hősnek nevezni, hisz a beszámolói szerint ő maga is évekig segédkezett abban, hogy politikusok zsebében landoljanak a korrupciós milliók. Ő azonban legalább elég bátor volt ahhoz, hogy ezt később ki is teregesse, és felnyissa azok szemét, akik esetleg hittek a Fidesz nemzeti maszlagában. Persze csodára nem érdemes számítani, hiszen így is több tucat Kitartást! komment érkezett a győri polgármester legutóbbi Facebook-bejegyzéséhez.
A krumplival és tojással megvásárolt szavazókhoz ezek az esetek igen ritkán jutnak el. A köztévé vagy a helyi önkormányzati lap, esetleg a Ripost nem fog beszámolni Borkai ügyeiről. Ott továbbra is Karácsony a téma, akit megpróbálnak hiteltelenné tenni, mivel tisztában vannak azzal, hogy Tarlóst akár meg is verheti a hamarosan következő önkormányzati választásokon. A Fidesz számára nem létezik a Borkai-ügy, mint ahogy vélhetően nem lesz majd jelentősége annak sem, amit a névtelen szivárogtató az elkövetkezendő napokban nyilvánosságra fog hozni. A kérdés már csak az, hogy tudhat-e egy ember annyit a NER-ről, amennyi azt képes lehet padlóra küldeni? Mert hogy van ott elegendő sáros ember a végső bukáshoz, az biztos, az azonban kérdéses, hogy van-e valakinek mersze ahhoz, hogy erről bizonyítékokkal együtt be is számoljon. A Fidesz vezetése retteghet, hiszen pont a saját fegyverével kényszeríthetik őket térdre.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.