VENDÉG

A libsi visszavág, avagy képzelt beszélgetés Szentesi Zöldi Lászlóval

Szentesi Zöldi László ezt néhány nappal ezelőtt sikerítette, nekem most került a szemem elé. Bár Szentesi leszögezi, hogy beszélgetni sem szeretne (velem), ha nem muszáj, nekem egy kicsit muszáj magamban beszélnem… A 888 egyik méltán híres  publicistájának sorai dőlt betűvel, hozzá kapcsolódó monológom (mert persze tiszteletben tartom, hogy nem beszélgetünk)  alatta olvasható.

Nem, nem akarok veled megegyezni semmiről.

Kértem én egy szóval is, drága Szentesi Zöldi úr? És tegeztem? Na jó, tegeződjünk.

Beszélgetni sem szeretnék, ha nem muszáj.

Nem muszáj. Most magamban beszélek. Megihlettél, na.

Nekem a vidék, neked a Pozsonyi út. Nekem a csend, neked a zsivaj. Nekem a horgászverseny, neked az alternatív színház. Nekem az Alföld, neked Alföldi.

A vidék meglehetősen tág fogalom, galambocskám. Mit értsek alatta? Az elnéptelenedő kis zsákfalvakat? A tájvédelmi körzeteket, ahol rohamtempóban folyik a fakitermelés? A Pozsonyi út amúgy valóban kellemes hely, ha sikerül az összes kutyasz@rt kikerülni. A horgászversenyen gratulálok a második helyezésedhez (ezt csak elképzeltem, de első nem lehetsz, mert az csak az államfő lehet, tudod, az Áder Horgász János). Alternatív színházba, bevallom, nem járok, mert többnyire nem értem, miről szól. Az Alföldön viszont már jártam nemegyszer. Te láttál már Alföldi rendezésében bármit? Vagy olvastál vele interjút?

Enyém a valóság, tiéd a látszat. Enyém az antikvárium, tiéd a Tumblr. Enyém a szex, tiéd a pornó. Enyém az asztaltársaság, tiéd a flashmob. Enyém a publicisztika, tiéd a blogolás. Én már otthagytam a Facebookot, te ott élsz.

Mindkettőnké a saját valóságunk. Szerencsére. Na de… még hogy a tiéd az antikvárium, szívecském?! Nem adom! Az enyém! Az összes antikvárium! Oké, tudom, álmodik a nyomor. De hogy a Tumblr az mifene, azt ne tőlem kérdezd. A szexuális életedet és a pornófogyasztási szokásaidat, kérlek, inkább egy terapeutával tárgyald, ennek fejtegetésétől eltekintek. Az asztaltársaságodat is szerencséltetheted vele, ha kíváncsiak rá, addig én inkább találok egy flashmobot. Viszont publicisztikának nevezni a sajtótermékeket, ahol megnyilvánulsz, az olyasmi, mint hétputtonyos tokaji aszúnak titulálni a lóvizeletet citrommal. És ki kell ábrándítsalak, a Facebookon nem vagyok fenn. Tudom, te sem. Látod? Máris egy közös halmaz!

Én fröccsöt iszom (ittam), te belga sört. Én füvet nyírok, te füvezel. Én olykor kötök nyakkendőt, te zakót sem veszel.

Nem iszom belga sört. Sem fröccsöt. Sem a fentebb említett nedűket. Forró csoki viszont bármikor jöhet. És nem füvezem. Unalmas alak vagyok, életemben nem fogyasztottam semmiféle tudatmódosítót. Még részeg sem voltam soha. Kövezzetek meg, légyszi. Meg azért is, mert valóban nem szoktam nyakkendőt hordani. Ha hordanék (nő létemre), azonnal belém kötnél, hogy gendermittudomén.

Nekem a piros-fehér-zöld, neked a szivárványszínű. Nekem a zöld-fehér, neked még csapatod sincs. Nekem a gólöröm, neked a dühroham, ha győznek a magyarok.

Csak sajnálni tudom, hogy vannak, akiknek a piros-fehér-zöldbe nem fér bele a sokszínűség, szivárványostul, mindenestül. De azt nem te döntöd el, bogaram, ki lehet piros-fehér-zöld állampolgár, úgyhogy ha tetszik, ha nem, vannak és lesznek meleg (és egyéb kisebbségi) honfitársaid. És ismerek Fradi szurkolókat, nem egyet, akik a gólörömödön kívül semmiben nem értenek veled egyet. Ha pedig győznek a magyarok… hmm… mikor is? Előre is gratulálok.

Nekem Erdély, neked Románia. Nekem Mátyás király, neked Eörsi Mátyás. Nekem az aradi vértanúk, neked az Aradi utca. Nekem 1956, neked 1957. Az én apám a szabadságharcos, a te apád a gyilkos oldalon. Én azt hallottam otthon, hogy a kommunisták gazemberek, te azt, hogy hősök. Mi Szabad Európát hallgattunk, ti Kádárt Jánost május 1-jén. Ti kétségbeestetek 1989-ben, mi fellélegeztünk.

Földrajz, általános iskola: Erdély a mai Románia területén található. Mátyás királyhoz neked mi közöd van egyébként? Gondolom, annyi, mint nekem Eörsi Mátyáshoz: abszolút semmi. Az aradi vértanúkról jut eszembe, ha már október hatodika: fel tudod sorolni őket? Mármint most, azonnal, kapásból? Én igen. 1956-ban és 1957-ben viszont még sehol nem voltam. Te sem, hiszen szinte egyidősek vagyunk. Édesapádhoz gratulálok (neki hozzád már kevésbé). Az én szüleim ezekben az években óvodába jártak, nehezen képzelem el őket bármiféle gyilkos oldalon. Ez nagyjából kimeríti a Szabad Európás és Kádár Jánosos kitételedet is. Ha már itt tartunk: most hogy állsz a gyilkos oldal megítélésével? Fognál fegyvert a rendszerért?  És szerinted 1989-ben az akkori rendszerváltóknak ez volt a célja? Egy végletekig megosztott, elszegényedő társadalom?

Nekem A hét mesterlövész, neked a Salo, avagy Sodoma 120 napja. Nekem Michael Corleone, neked a két egymásra gerjedő cowboy. Nekem Koszta József, neked Hermann Nitsch. Nekem a P. Mobil, neked Müller Péter Sziámi. Nekem Németh László, neked Nádas Péter. Nekem Móricz, Mikszáth és Tömörkény, neked Krasznahorkai, Závada és Karafiáth.

Itt be kell vallanom, totál bunkó vagyok, nem nézek filmeket. Egyszerűen nem kötnek le, ezzel világ életemben így voltam, de az biztos, hogy nem vagyok kíváncsi senkire gerjedő cowboyokra. Neked Koszta József, sokaknak biztosan Herman Nitsch, nekem speciel Hieronymus Bosch, és Csontváry. A zenei ízléseddel nem vitatkozom, bár a felsoroltak helyett inkább Bach, meg néha, amikor túlságosan belemerülök a mai magyar politikába, akkor egy kis tibeti hangtál-meditáció, hogy lenyugodjak. Peched van, Németh László megint közös halmaz lehet. Nádas Pétert olvastál egyébként? És mióta nem fér össze Móricz, Mikszáth és Tömörkény, Krasznahorkai, Závada és Karafiáth? Remélem, nem kapsz szívszélhűdést, ha elárulom, hogy libsi létemre Szabó Magda a kedvenc magyar íróm. Tudod, Debrecenben született, úgyis olyan szeretettel emlegetted az Alföldet, hát pont ott.

Nekem Magyarország a fejemben van, neked térkép e táj. Nekem mindenütt barátok, neked mindenütt ismeretlenek. Nekem Magyarkanizsa, Kispiac, Köröstárkány, Zetelaka, Beregszász és Komárom, neked senki és semmi a Kárpát-medencében.

Igazán kíváncsi vagyok, pontosan hogy érted, hogy neked Magyarország a fejedben van, de nem fogom megtudni, hiszen nem beszélgetünk. Így aztán csak feltételezem, hogy Radnóti kedvelői és származása felé szúrás a „neked térkép e táj”, úgyhogy közlöm, hogy ilyen verssor nincs. Olvasd végig. Különösen ajánlom ezt a részét:

„nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt
kis ország, messzeringó gyerekkorom világa.
Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága
s remélem, testem is majd e földbe süpped el.
Itthon vagyok.”

Én büszkén itthon, te alázatosan Londonban. Nekem mindenütt jó, de a legjobb itthon, neked mindegy. Nekem a honvágy, neked a nyelved hátrafelé öltögetve. Nekem kelet és nyugat, neked csak nyugat.

Te büszkén itthon… mire, kedves László? Mire vagy büszke? Én is itthon vagyok. És nem mindegy. Aki elmenekül innen, az pontosan azért menekül el, mert mindenütt jó, de a legjobb otthon, és amikor az itthont élhetetlenné teszi a gyűlölködés, akkor mindenütt jó lesz, mert ez már csak emlék-szinten otthon. A nyelvemet pedig nem én öltögetem, hanem Orbán Viktor miniszterelnök. Cáfold, ha tudod!

Nekem Isten, neked önmagad. Nekem a kötelességek, neked a jogok. Nekem a haza, neked az állam. Nekem az ember, neked a lakosság. Nekem a beszélgetés, neked a statisztika.

Neked Isten? Nehezen tudom az istenhitet emberség nélkül elképzelni. Az emberség ugyanis kötelesség, abból fakadóan, hogy mindenkinek joga van az emberi bánásmódhoz. Ezzel el is érkeztünk a „nekem az ember, neked a lakosság” kitételhez. Te mit teszel az emberekért? Hogyan teszed élhetőbbé a világot? Nem tűnt még fel, hogy a „lakosság” emberek közössége? Mit jelent számodra a közösség? A következő mondatod pedig… na jó, neked a beszélgetés, csak persze nem velem, lásd a cikk elején. A statisztikákhoz nem értek, még szerencse, hogy a kormánypárti intézmények igen.

Nekem a rend, neked a bomlás. Nekem a hagyomány, neked a forradalom. Nekem a szakralitás, neked az olcsó izgalmak. Nekem az ész és a szív, neked a gyomor és a könyök.

Rend és bomlás? Ahol az ember nem érték, ahol a gyengét módszeresen eltapossák, az nem rend. Az bomlás, és aljas diktatúra. Hagyományhoz köze sincs. Forradalom pedig… várjunk csak, mit is mondtál 56-ról? A szakralitás pedig szép szó, kár, hogy nem a szószék tölti meg tartalommal, hanem megint az a fránya emberség, és az érdek nélküli istenhit. Az ész-szív / gyomor-könyök mondatodnál bekapcsoltam a tibeti hangtálas meditációt, mert ez már tényleg abszurd a te tolladból. Végtelenül abszurd, és még abszurdabb, ha el is hiszed.

Az én barátaim gazdálkodók, katonák, erdészek, vadászok, a tieid szociológusok és lakásfoglalók. Nekem a magyar nyelv, neked az affektálás. Nekem a lövészklub, neked a kommentelés. Nekem a hadsereg, neked apuci elintézte, hogy otthon maradj.

Szívesen megismerném a barátaidat. A saját baráti körömet nem borzolnám veled, de egyszer végighallgathatnád egy szociológus szakmai beszámolóját a mai magyar társadalom jelenségeiről, és szívből kívánom, hogy kerülj legalább átmenetileg olyan helyzetbe, hogy a saját bőrödön tapasztald, mi kényszeríti az embereket lakásfoglalásra. A magyar nyelvvel jóban vagyok (ebből élek egyébként), affektálj tovább nyugodtan. Csak szólok: a lövészklub nem férfias, nem hagyományőrző, hanem nettó f@szság. A hadseregre sincs mit büszkélkedned, kötelező volt, most meg nem az. „Apucim” egyébként volt katona, én meg akkor is megtagadtam volna elvi okokból, ha véletlenül pénisszel születtem volna. Ha azt írtad volna, hogy önkéntes tűzoltó vagy, akkor felnéznék rád. Azon nem találok semmi tiszteletre méltót, hogy szeretsz katonásdit játszani.

Nekem a saját főztöm, neked gyorsétkezdék. Nekem a vasárnapi ebéd, neked két falat a mozgólépcsőn. Nekem a család, neked a magány. Nálam a kutya házat őriz, nálad élettárs. Én szomszédolok, te azt sem tudod, ki lakik melletted.

Qurvajól főzök! Versenyezzünk? Még pacalt is jobban főzök, mint te! Gyorsétkezdébe be nem teszem a lábam. A fent pocskondiázott Pozsonyi úton a vendéglőkbe viszont szívesen. Ezzel át is lapozhatjuk a vasárnapi ebédet a mozgólépcsőn, családostul. A kutyádat baromira sajnálom. Amúgy az élettárs és a lakótárs/barát közti különbséggel tényleg nem vagy tisztában, vagy szándékosan írtál ekkora baromságot? A szomszédjaidat is sajnálom. Na jó, kicsit az enyémeket is.

Nekem a hit, neked a hitetlenség. Nekem az akarat, neked az ötletelés. Nekem a tisztelet, neked a pimaszság.

Ami neked hit, azt én érdeknek és árulásnak látom. Ha neked hitetlenség, hogy a hit belső megtapasztalását fontosabbnak tartom, mint azt, hogy a szomszédok lássanak a templomban, akkor igen, hitetlen vagyok. És nem csak én. Az akaratoddal mit hozol létre? Gondolkodj el rajta. Ötletelj. Hidd el, nem rossz az. Amolyan kérdezz-felelek a saját gondolataiddal. Persze lehet, hogy pimaszság… amúgy kár, hogy nem beszélgetünk, mert a tiszteletről is szívesen kifaggatnálak.

Nekem a népszerűség, neked az irigység. Nekem a nevetés, neked a vicsor. Nekem az örök élet vágya, neked a földi élet vágya.

Nem irigylem a népszerűségedet, nincs okom foglalkozni vele, de vajon Freud mit mondana az ilyen kivetítésre? Az örök élet egyébként az egyik legszimpatikusabb magyar párt választási programjában szerepel, ingyen sörrel együtt. A sört meghagyom neked, remélem, nem belga.

Vagyok, aki vagyok. Neked viszont fogalmad sincs, ki vagy.

„Vagyok, aki vagyok”. Ezt komolyan képes voltál ideírni? Nem tudom, mi a rettenetesebb: ha tudod, honnan származik ez, és ki mondta, vagy ha nem. Ha tudod, akkor ezennel kijelentetted, hogy Isten vagy. Remélem, belefér a hitedbe. Az enyémbe nem. Ha nem tudod, akkor elárulom, bár illene tudnod: 2Mózes3:14.

Miért, miről is kellene beszélgetnünk?

Kellene… de naivság ezt gondolnom, hogy sok értelme lenne.

Én jobbra, te balra, oké?

Te amerre akarsz, én meg majd eldöntöm magamnak, hogy merre.

Tibeti hangtál újraindít.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább