NEHAZUGGY

Halló! Ursula asszony, csalódtunk önben

Tóth Ilona | 2019. Október 6, Vasárnap | 17:59

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,604,937 forint, még hiányzik 395,063 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

– Jó napot kívánok! Ursula von der Leyen asszonyt keresem.

– Én vagyok.

– Biztos? Ön az Európai Bizottság elnöke?

– Én vagyok, mi ebben a különös, engem keres, nem?

– Azt hittem a titkárnője veszi fel a telefont.

– Dehogy! Miért keres?

– Hallottam, hogy a brüsszeli testület székházában lakik majd, az irodája mellett kialakított, huszonöt négyzetméteres helyiségben….

– …és?

– Nagyon sajnálom, hogy nem jutott önnek egy vár Brüsszelben.

– Vár? Várat csak a szabadidőmben szoktam megnézni. Szépek, elegánsak. Nem vagyok várúrnő meg aztán azok az embereké, hogyan sajátíthatnám ki magamnak? Fura ötletei vannak.

– Nekem ugyan nem. Magyarországon a miniszterelnök, ismeri, az Orbán Viktor, a budai várban lakik.

– Ja, a V1! Vett ott egy szobát? Vagy bérel?

– Nem, mi, a magyar emberek, glancoltuk ki neki. Sok milliárd forintból.

– Minek mentek bele?

– Nem kérdezett meg bennünket. Ment, és kész.

– A maguk baja, gondolkodtak volna előbb.

– Gondolkodunk mi, de nem sokra jutunk. Mondja, elfér ott a testőre is?

– Nincs testőröm, biztonságos épület ez. Nem kell külön védelem.

– Biztosan van páncélmellénye a blúza alatt.

– Páncél? Csak kötött mellényem van. Ne haragudjon, butaságokat beszél.

– Azt a mindenit! Hogyan fér el egy irodában meg huszonöt négyzetméteren?

– Nagyon jól. Olcsón lakom. Takarékoskodni kell. Van tusolóm, ágyam, tudok olvasni, tévét nézni. Alhatok kicsit tovább, mert reggel és este nem kell utazgatnom a nagy forgalomban.

– Értem. Takarékoskodnak, mert nagyon nagy bajban vannak; lassan Németország ideje lejár, megbukik a demokráciájuk, és akkor majd lesz illiberális keresztény országuk, és az országukat fölfalják a migránsok.

– Azt mondta, ön magyar. Rendben, de józan is?

– Úgy van. Stimmel. Józan vagyok-e? Nem iszom, de már magam sem tudom, mitől bódulok.

– Nem hiszen, hogy józan, mert akkor nem mondana ekkora blődségeket.

– Én csak azt mondom, amit az Orbán Viktor.

– Megint az Orbán. Szerelmesek maguk belé? Eltartják, őrzik, pénzelik… Keresztapjuk netán?

– Sokaknak igen, azok mindig kapnak ajándékot, házat, üdülőt, pénzt is tőle. Jó keresztapa. Mondja, Ursula asszony, ugye szólíthatom így? Egy családban vagyunk. Szereti ön a szotyit?

– Szotyit?

– Sonnenblume. Küldök, azt jól lehet köpködni.

– Talán be kellene fejeznünk a beszélgetést.

– Tessék várni, az nagyon tetszett, hogy az elődje, Jean-Claude Juncker ötéves mandátuma alatt egy apartmanhotelben lakott Brüsszelben, félig tréfásan egy interjúban meg is jegyezte, hogy a legnagyobb gond ezzel az volt, hogy nem fogadhatott hivatalos vendégeket az otthonában, hiszen mégsem beszélgethetett velük az ágyon ülve.

– Juncker úrnak mindig volt humora meg igaza is.

– A családja bírja az ön nélkülözését?

– A hétvégéket velük töltöm, a németországi Hannover melletti otthonunkban. A férjemmel és a gyerekeimmel.

– Hát ez az, tudtam. Van hét gyermeke, és csak hétvégéken találkozik velük. Ezt nehogy említse Orbán Viktornak, tudja, Magyarországon a család az első. Most már rájöttem, hogy miért lakik csak huszonöt négyzetméteren. Szándékosan, mert annyian ott nem férnek el… Csalódtunk önben, Ursula von der Leyen, magának is csak a szája…

…Katt.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!