Március 29,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Toszkánaán

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,567,959 forint, még hiányzik 1,432,041 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Nem, nem a napfényes Itália északi régiójáról, a művészetek és az irodalom százados fellegváráról, Toszkána mesés szépségeiről szeretnék írni most. Bocsi, Firenze, ne hari Pisa, maradok szűkebb pátriám eseménytelennek nem mondható közéleténél. Budaörs az a sokak által irigyelt város, amelynek polgármestere a közbeszéd alanyává vált az utóbbi időben, kissé kínos kontextusban. Egy róla suttyomban rögzített szexvideo borzolja a kedélyeket, amelyet sunyi kezek épp most, a helyhatósági választások előtt láttak célszerűnek nyilvánosságra hozni. A nermédia – magukat újságírónak képzelő – csicskái, a sok elvtársi és úri tahó, a sáskahadnyi fizetett és fizetés nélküli ellendrukker csámcsogva estek neki a szaftos sztorinak, kipréselni igyekezvén belőle minden lehetséges politikai hasznot. 

Nem láttam a videot, nem is az érdekel ebben a történetben, hogy konkrétan kivel, mit, hogyan csinált a polgármester, üzletszerű kéjelgő vagy politikai prosti volt-é a másik fél,  nyelvére is vette-é a nőt, vagy csak a hagyományos misszionárius pózban tornáztatták-e a vágyaikat. A híradások szerint egy bizonyos: nevezetesen hogy… khmm, hogyismondjamcsak… tosztak a hölggyel. Aki történetesen nem a hites felesége volt. 

Aligha van olyan cselekvés, amelyet a magyar nyelv a kifejezések ily páratlan bőségével illetne. Puszta felsorolásuk is elterelné a figyelmet érdemi mondandómról, ezért e helyütt – találomra kiragadva – ezt az egyet használom. Ebben a – 30 évvel a rendszerváltás után kipattant – performanszban (és NEM az aktusról beszélek!) ugyanis benne van az egész közelmúltunk, jelenünk, közeljövőnk. Benne van a mucsaiságunk, a szellemi vakságunk, a kilátástalanságunk, a képtelenségünk a lényeglátásra, a rendszerfüggőségünk. Úszástudatlanul sodródunk az árral – vagy éppen azzal szembe kapálózunk. Ezért kellene – élcelődés és nyáladzás helyett – inkább értelmesen beszélgetnünk erről az esetről.

Nincs kétségem: valóban csőbe húzták a városvezetőt, tényleg „gengszterek és erkölcstelen gazemberek” állnak a háttérben, akik semmilyen eszköztől nem riadnak vissza annak érdekében, hogy – őt megbuktatva – a saját emberük kerülhessen a település élére. Kétségkívül a választási kampány egyik mélypontja ez, hiszen titkosszolgálati módszerekkel, kitervelten, animált szereplővel és teendőjét tudó műszaki személlyel dolgoztak a kompromittáló video elkészítésében. Amely ilyetén tekintve nem home video, hanem inkább professzionális alkotás lehet. Nem kevés forintba kerülhetett a minden postaládára kiterjedő szórólapozás sem, amelyben egy ismeretlen védegylet előzékenyen felhívta a helyi lakosok figyelmét a vezetőjük félrelépését dokumentáló felvételre – napok alatt példátlan nézettséget indukálva. Bűncselekmény – tiltott adatszerzés, képmással való visszaélés, személyhez fűződő jogok megsértése – történt. Tett is feljelentést a sértett – majd szóljatok, ha valakit bíróság elé állítanak emiatt! Mert akik ezt kiókumlálták és kivitelezték, azok a büntethetetlenségük biztos tudatában cselekedtek, és szerintem nem is tévednek. Aki figyelte, láthatta: választásról választásra egyre durvább, ocsmányabb, szájbarágósabb, kíméletlenebb a kampány. Csak a hatalom megszerzése, megőrzése számít, áttaposnak mindenen és mindenkin, aki útban áll. A gázlómadarak, az ázsiai gázló (más néven gotu kola, népiesen Centella, vízicsésze, békafű, tigrisfű) növénypopulációk és a gazellacsordák pironkodva somfordálnak el e törtetés láttán. A gyakorta az anonimitást választó vagy pusztán sosemvolt szervezetek nevében síkra szálló keresztény hazaffyak – símaszkban vagy anélkül, hatósági jelzéssel ellátott vagy rendszámtábla nélküli járművekkel közlekedve – nem sajnálnak sem pénzt – főként ha az közpénz –, sem humán erőforrást – főként ha az közmunkás vagy közalkalmazott. Ezért senki nem gondolhatja, hogy nem lesz majd alább és senki sem feltételezheti hogy a rendőrség majd váratlanul – gyere, világ, láss csudát! – elkezdi a piszkos ügyek felgöngyölítését, megfeledkezve arról, hogy kormány- és poltvezérelt.

De nem rugózok a kormánypártok mind elképesztőbb, egyre törvényszegőbb vagy egyszerűen csak felettébb ostoba – ugyanakkor egyre költségesebb – machinációs módszerein. Mert igen, a hírbehozott feljelentésében nemcsak a készséges hölgyet nevezte meg, hanem a politikai ellenfeleit jelölte meg lehetséges gyanúsítottakként, felfedvén azt is, hogy azok korábban ezzel a videoval megzsarolva őt igyekeztek politikai pályafutása lezárására bírni. Tartozzon ez is a majdani igazságszolgáltatásra, a történelemlapokra és a keserű nemzeti tapasztalatra. Amely sosem elég annyira, hogy tanuljunk is belőle. 

Ennél most közérdekűbb az a szemlélet, ami a pellengérre tett városvezető szavai és a nerbarátnak nem nevezhető média – köztük a Szalonna – tükröznek. Közismert, persze, hogy 29. éve vezeti sikeresen a települést, népszerű a helyiek körében, jelenleg párton kívüli civilként indul, aki ellen az ellenzéki pártok nem is indítottak saját jelöltet. Eredményessége és elmozdítatlansága miatt szálka a kormánypártok szemében. A bármifajta populizmustól, agymenéstől magát távol tartó polgármester ügybéli reakciói, mostani reagálásai épp ezért meglepőek. Nem vitatva munkájában szerzett érdemeit, személyes kvalitásait, egyes mondatai vitára ingerlőek. 

Mert valóban magánügy egy ilyen botrány? Biztos hogy „ez csak a családjára tartozik”? Ha a neje megbocsátott, akkor minden rendben? 

Hát szerintem nem! Magánügy akkor lenne, ha nem egy közszereplőről, egy gyakorló politikusról esne a szó – aki, ugye, a magánéletével is példát kell mutasson. Felvetődhet és fel is kell vetni a kérdést: rá lehet-e bízni a páncélszekrény kulcsát olyan személyre, aki akár egy lenge fehérnemű láttán is könnyen elcsábulhat, megfeledkezve hitvesi fogadalmáról? Az adóforintjainkból jól élő politikusoknak nem kellene feddhetetleneknek, jellemeseknek, szavuktartóknak lenniük? Élvhajhászok helyett elvhajhászoknak?

Szabad-e egy városvezetőnek éveken keresztül eltitkolnia, hogy tevőlegesen zsarolják? Betölthet-e ilyen felelős tisztséget bárki is, ha kicsapongása miatt zsarolható? Létezhet Szexgate-ügy morális paradoxonok nélkül? Nem lett-é volna ildomos legalább elnézést kérni mindazoktól, akiknek ily módon csalódást okozott? Mibe tellett volna ötölés-hatolás, önsajnálkozás, projekció helyett kiállni, és azt mondani: – Emberek, ez történt, sajnálom, hogy most az egyszer hülye voltam és hagytam magam bepalizni. Nem volt helyes amit tettem, de nem fog többet semmi ilyesmi történni. Mindenki hibázhat. Kérem nézzék el nekem, én pedig az eddiginél is jobban fogok igyekezni, hogy megszolgáljam a bizalmukat. 

Ennyike. Leesett volna a fejéről a korona?!… A magyar közvélemény alapból is túlságosan elnéző az ilyen szexbotrányok esetében. Meg amúgy is. Az OK, hogy minden politikus lop – csak csinálják stikában, hogy ne tudjak róla!?… Helyénvaló-e ez a mentalitás? Lehet-e eshetőlegesen olyan új polgármestere a városnak, akit e bűncselekmény segített a székbe? Toszkánaánban aki szeret toszni, rossz ember nem lehet? Tudja valaki a jövő heti nyertes lottószámokat? Megannyi kérdés, amelyekre a közbeszédnek – acsarkodás helyett – választ kéne adnia, ha nem is mindenik felsoroltra.

Aki Habony pagonyában tart futóedzést, ne csodálkozzon, hogy megszúrják a tüskék. A népet átverő politikusok számolhatnak azzal, hogy őket is átverhetik, amint alkalmat kínálnak erre. Monica Lewinsky és Bill Clinton románca óta tudható, hogy nálunknál demokratikusabb országokban is túl lehet élni egy ilyen botlást. Itthon meg pláné! Nézzük csak izibe’, mi is történt a szex közterén a rendszerváltás óta.

A Blikk 2002-es datálású állítása szerint a nagyobbik kormánypárt frissen megválasztott alelnökét anno rendőrök kapták rajta egy prostituálttal a 4-es főúton, amint szolgálati autójában az örömlány épp kielégítette orálisan. A Blikk tényként közölte: a férfi azzal védekezett, hogy „szociológiai felmérést” végez. A politikus tagadott, a rendőrség detto – a sztori dugába dőlt: per lett belőle. Ugyanez a közpénzherdár 2015-ben beperelte a Vagy.hu online hírlap kiadóját is, amiért a portál közölt egy listát a szexfüggő magyar politikusokról, amelyen ott virított szinte a teljes politikai elit – és ő is. Mindkét pert megnyerte.

2009-ben az MTI jelentette, hogy Salgótarjánban lemondott H. M., a Fidesz-KDNP által az önkormányzat pénzügyi bizottságába delegált képviselő, miután nyilvánosságra került, hogy pornós fotók és filmek jelentek meg róla a Szexplázában. A nőt munkahelyéről, a megyei könyvtárból is elbocsátották.

A Lokál 2016-ban pattintotta ki, hogy ismét szexbotrányba keveredett egy nős, családos jobbikos népnök. Ezúttal a pesti Duna-parti holokauszt emlékművet leköpő K. Gy.-ről derült ki, hogy összeszűrte a levet a Jobbik ifjúsági szervezetének egyik kiskorú tagjával.

A Jobbik-közeli M.N.-ről 2016-ban derítette ki a borsonline, hogy Nikki Miller művésznéven több mint 150 hetero és leszbikus pornófilmben csillogtatta a szőkeségét. Nem csoda, hogy politikusként menten leszerepelt.

2008-ban a Hetek szerint a Fidesz – Magyar Polgári Szövetségben (ne röhögj!) – állítólag – megütközéssel fogadták, hogy a párt egyik emblematikus figurája, alapítója és a vőre lágyuló O. V. akkori kabinetfőnöke pont egy szexlapban teregette ki magánélete eddig ismeretlen, ám mindenki által tudott részleteit. A twitterhuszár elmondta, hogy most válik második feleségétől, különböző nőktől összesen hat gyereke van, feleségei mellett pedig voltak szeretői is. Az időmúlásra való tekintettel, valaki mondja meg, milyen az élet, miért ilyen és jelenleg hány nőtől hány gyerekkel igyekszik megfelelni a vérbő politikus a NER-eszménynek.

2015, Kettős Mérce. A gyerekgyáros egyik perében a legérdekesebb vallomás egy rendőré volt, aki tanúk előtt igazolta azt a történetet, miszerint a teljesen kész politikust, ’89 prágai hősét kámzsával a fején menekítették ki egy drogdiszkóból, ahol prostik is dolgoztak. 

2019-ben a lakájmédia egy diáklány szexuális zaklatásával vádolta meg a Momentumos D. A.-t, aki szintén növésben levő nő. A siserehad találékonyságára jellemző, hogy napokkal előtte apját, a volt MSZP-s politikust is ezzel a váddal tisztelték meg. Amint azt a Magyar Hírlap is megírta, egyházkormányzati intézkedéseket tettek szükségessé az evangélikus egyházban az ott lelkészként tevékenykedő D. L. lehetséges, elképzelhető, nem kizárható szexuális zaklatásai, melyeket egy szeretetotthonban – vagy akár másutt – követhetett el. No komment.

Az Átlátszó 2015-ben írta meg, hogy már hetek óta izgalomban tartotta a közvéleményt: ki lehetett az az országgyűlési képviselő, aki a Direkt 36 cikksorozata által idézett nyomozati dokumentum szerint egy prostituált szolgáltatásait vette igénybe. A közügyér  „…egy prostituálttal közösült egy hotelben alig 10 perc sétára a Parlamenttől. 160 ezer forintot fizetett az együttlétért, de másnap délelőtt csalódottan panaszkodott a barátjának, aki szerezte neki a prostituáltat. Nem tetszett neki a nő, azon pedig fel is háborodott, hogy miután az első menet túl gyorsra sikerült, a prostituált plusz pénzt kért a másodikért.” Hát, így járhat bármely honatya vagy akármelyikünk, ha gyorstüzelő.

2015-ben egy 19 éves prostituáltat öltek meg Akácfa utcai lakásában. A fáma szerint egy neves, családos politikus is a rendszeres ügyfele volt. A Bors szerint egy-egy alkalomért 85 ezer forintot kapott. Az MSZP-sek egy befolyásos fideszes politikusra gyanakodtak, a Fidesz szerint pedig egy magasrangú MSZP-sről volt szó – írta az Index. Na, így lásson tisztán az emberfia!  Ráadásul a lány apja oda nyilatkozott, hogy az ismertté vált, kínai illetőségű gyilkos csak megbízást teljesített, amikor kioltotta a lány életét. 

2013-ban megtudhattuk, hogy drogos politikus is járt K. Gy.-ben. Szalai Vivien: A leghíresebb magyar madame című botránykönyvében ugyan nem szerepel a politikus neve, de annyit meg lehet tudni róla, hogy szépséges feleségét prostituáltakkal, manökenekkel és szeretőkkel csalta eldugott belvárosi lakásokban és külföldi munkának álcázott kéjutazásokon. Az egyik sorozatsztárhoz pedig esténként az ablakon át mászott be hónapokon keresztül. „Tudtam róla, hogy szereti az italt, a kokaint, hogy valaha férfiakkal is volt intim kapcsolata, hogy a fiatal és szép nők épp olyanok neki, mint a kábítószer. De van valami, amit még a gyors kielégülésnél is jobban szeret: a pénzt. Ha éppen nagyot kaszált egy üzleten, mindig meglátogatta valamelyik prostimat, szex előtt felszívott egy csík kokaint, és utána önkívületi állapotban volt velük. Gyakran megütötte őket, de soha nem bántotta annyira, hogy nyomot hagyjon a nőn” – nyilatkozta az „igaz történet” alcímű könyv főhőse, a volt honvédelmi miniszter lánya, akit korábban Olaszországban egy prostihálózat működtetéséért ítéltek el. A Magyar Nemzet egyik korabeli cikkéből megtudhattuk, hogy a rendőrség ismeretlen tettes ellen indított eljárást kábítószer-birtoklás gyanúja miatt. 

Ennyi jutott eszembe sebtében és összvissz. Make love, not war. Sziasztok!

Ja, és öltözködési tanácstalanságban szenvedő elnökünk – Aki Még Soha Nem Hazudott – repülőútjai és jachtkirándulásai sem magánügyek.

Pandula Dezső