December 6,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


A fogas

A közelgő helyhatósági választások miatt újfent átadási láz vett erőt a jobbára kormánypártok uralta települések rendszerhű jelöltjei között. Bemutatható új objektumok híján, kiürített kasszák adtán, országosan számottevő kreativitást igényelt, hogy mit is tudnának hirtelenjében átadni ott helyben – azt a tetsző látszatot keltve, miszerint ők márpedig tettek is valamit a közért a lecsengő ciklusban. Kifogyván a jobb ötletekből, átadtak urambátyámék már minden lehetőt és ehetetlent: 20 cm mélységű közúti árkot, télálló lelátót és kiálló kilátót, kenőpénzzel nyikorgástalanított bejárati ajtót, fali zászlórúd-tartót, fűkaszát és diákkonyhai gáztűzhelyet, felvégi fakeresztet és felújított kórházi csirkeszárnyat, bekötő földutat és kikötő csónakot, játszótéri hintát és hintatéri palintát. Egyik-másik polgármester valóságos átadó-artistává nőtte ki magát.

Toprongyáron is erőst törték a fejüket az elöljárók, hogy namármost mitévők legyenek. Nem volt könnyű a döntés, minekutána az elmúlt évek egyetlen beruházását – egy óvodai homokozót – már háromszor átadták. Felmerült, hogy esetleg adják át a dombtetőn álló barokk stílusú kastélyt – a falu egyetlen műemléknek nyilvánított épületét -, de erős ellenérv volt, hogy az egyrészt a XVIII. században épült, másrészt már rég nem áll, ugyanis évtizedekkel korábban összedőlt, és így fekve nem igazán használható semmire. Ne adj’ isten, a végén még az is kiderülne: a felújítására elnyert EU-s támogatást már rég felélték! 

Hej, pedig nagyon elkelt volna a voksolás előtt egy kis fanfáros hangulat zöldre festett kilátással, a siker szellőjében lengedező lila nyakkendőkkel, az öröm mámorában ázó helyi lobogókkal, amikor is harsány transzparensek lepleznék a transzparencia hiányát. Végül Hűbalu Balázs polgármester javaslatát fogadta el a magos testület, miszerint már üstöllést kéne a különbejáratú polgármesteri illemhelyre egy fogas. Egy valódi, igaz magyar ruhatartó fogas. 

A rábolintást tettek sora követte.  A tervezésben öten vettek részt, de egyikük egyben a beruházás műszaki ellenőre is volt. Többsoros hatástanulmányok készültek. A projekt menedzselésében komoly feladatot vállalt a Baluba Kft., amelyről annyit mindenképpen érdemes nem észrevenni, hogy alkalmazott nélkül termel ki évi gázmilliós nyereséget.  Ők nagy segítséget jelentett a papírmunkákban és a pontos elszámolásokban.

Nem sokkal a lázas munka után, egy szép hétvégi szombaton Toprongyáron hivatalosan is átadták Nerisztán első átadott ruhafogasát. A jelenlétével tisztelte meg eseményt – többek között – egy vidékfejlesztésért felelőtlen helyettes államtitkár – volt KISZ-titkár -, egy miniszteri semmisembiztos helyettesének a helyettese – aki a Köztársasági Innovációs, Technológiai, Űrkutatási és Hangszerhúr-gyártást Ellenőrző Hivatal Elnökvezérfőigazgatója helyett ugrott be -, és egy kipirult arcú lászlóanya a Dózsa László (1942-) alléból /volt Ságvári Endre ulicska/. Az ünnepség elnyerte a közmédia figyelemelterelését is. 

Idézzük a polgármester nertárs megnyitó beszédét. 

„ – Nagy utat tettünk meg a kertvégi pottyantóstól a korszerű, immár minden igényt kielégítő toiletteig. A fogas ugyan nem állófogas,  hanem falra applikált darab, nem fém, hanem műanyag, viszont garantáltan rozsdamentes termék. Már nem vagyunk a vas és az acél országa, hogy pazarolhassunk – épp mi, akiknek egy mezei szobainasra sem futja, nemhogy metróra meg Pepcora. Ezt legalább kizárólag saját forrásból valósítottuk meg. Nekünk nem kell a kommenista EU pénze! Egy a jelszó: hazai anyagokból, magyar kezekkel haladjunk a haladás rögös útján! Praktikus dizájnjával ez a cappucino színű alkalmatosság egyszerűségében is nagyszerű. Esztétikus a maga nemében és a legújabb elvárásoknak is megfelel. A klotyó belülről zárható, azaz van hova visszavonulni, ha a csatában vesztésre állok. A projekt részeként egy aeroszolszpré időközönként fenyőillatú illatot permetez szerte, egy rejtett szerkezet pedig minden lehúzáskor Wass Albert verseket szaval mély átéléssel. Van tehát még bárkinek kétsége afelől, hogy – a háromszoros költségemelkedés ellenére – megérte a dolog?!…

A tervező cégnek ugyan ez az első munkája, de legalább nem kellett a szomszédba, a gazos Portelekre mennünk segítségért. Most már ők is láthatják, hogy mi mire vagyunk képesek, bármifajta külső segítség nélkül. Mi aztán nem szarozunk! A felszerelés több ütemben zajlott és sikerült határidőben befejezni. A kivitelezésen nem találtunk fogást. A kifogástalan mű képes megtartani bármit és bárkit, ha ráakasztják. Kettős kialakítása révén egyszerre nem egy, hanem mindjárvást kettő ruhadarabot is fel lehet rajta lógatni.

Egy fogas – természeténél fogva – függőséget okoz. Ezért is remélem, ezótától hatékonyabban végezhetem közhasznú kis- és nagydolgomat. Kis lépés ez egy településnek, de nagy rúgás az ellenségeinknek. 

Meglehet, egyeseknek még mindig fogas kérdés, hogy kire adják voksukat. Én amondó vagyok, hogy támogassuk szavazatainkkal dicső Kormányunk ön- és közjelöltjeit. Éljen Nerisztán bölcs Vezérünkkel az élen! Drága hazánk kötbér-áztatta földjén Toprongyár él és élni fog!” 

Miután a nagyívű polgármester befejezte a felolvasást (Szűnni nem akaró taps!), a helyettes államtitkár vette át a showt.

„ – Ez az ország és egyben a kelet-középeurópai régió első átadott fogasa” – mondta átadó beszédében. „ – Az elmúlt évtizedek egyik legnagyobb beruházása valósult meg a pénzügyi keret, a felhasznált anyag és elvégzett munka mennyiségének tekintetében egyaránt. Közelebb került a magyar vidék a civilizációhoz. Nagy szó ez itt, a távolsági buszoktól is távol. Ismét bővült a köztulajdon, javult a szolgáltatási színvonal. Igy, apránként épül, szépül drága hazánk, a Magyar Nép… izé!… 

A mikrotérség új büszkesége ez a szimbolikus hely, ahova a polgármester is gyalog jár. Ebben az operatív központban dobog a falu szíve. Most, hogy ez a multifunkcionális, izgalmas formavilágú szerkezet felkerült a legméltóbb helyére, az élmények eldorádója lett ez a helyiség. Elgondolni is rossz, milyen lenne egy fogastalan világban élni!… Csak a legnagyobb látnokok és költők képesek átlátni, ahogy az excrementum a belek titkos alagutjaiból átvándorol a csatornák rejtett világán át a szükség olvasztótégelyébe: az udvari emésztőbe” – mutatta meg a szónok, hogy azért van benne némi érzékenység az elvont költőiség irányában.

„ – Vannak néhányan, akik azt rikoltozzák, hogy aki átad, adjon b-t is. Ők mind az örök hátráltatók, a haladás heréi, sorosista, brüsszelbarát, bevándorláspárti hazaárulók! Bármit is sivalkodnak ők, óriási siker ez a fejlesztés és hatalmas arculcsapás ellenségeinknek! Előbb-utóbb ezek a fogaskerék-kötők is belátják: egy kis országban is lehet nagyotmondani!” – fejezte be mondandóját a tiszteletreméltó vendég, hosszantartó ováció közepette.

Szívszorító perceket éltek át az egybegyűrtek, amikor a biodíszletként használt iskolások önfeledten daloltak és – az új módi szerint – térdepeltek az Elöljáróság szocreál épülete előtti színpadon. Miután a nemzeti forrásból megvalósuló Tahófejlesztési Program részeként kitalált Mindennapos Éneklés már gyökeret vert az iskolákban, Parlamentünk halasztást nem tűrő, kiemelkedően fontos közérdekké nyilvánította, hogy minden gyerek tanuljon meg térdelni danolászás közben. Ennek érdekében valamennyi általános iskolás egy pár térdvédőt kap kormányajándékként. A térdvédők még nem, de Őexcellenciája, a Nagyméltóságú Ministránselnök Úr kísérőlevele már megérkezett az ország legeldugottabb sarkába is. A késedelem oka a rossz nyelvek szerint az, hogy a külügyminiszter nagyanyja lassan halad a kötögetéssel. Emiatt Toprongyáron is még térdvédő nélkül kényszerültek térdepelni a nebulók, miközben a „Jóska, levelet hozott a posta!” című örökbecsűt énekelték. 

Nincsen Rózsi tövis nélkül, szalagvágás nélkül nincsen átadás. A minden lében kanál művelődésszervező átadta az ollókat a méltóságos átadóknak, akik megpróbálták átvágni a nemzetiszín szalagot és a szájtáti lakosságot. De jaj! Hiába vagdostak, nyisziteltek, meddőnek bizonyult minden próbálkozás, mert nem igazán vágtak az ollók! Hát most mitévők legyenek?! Rendeljék ide azonnalra Éles Istvánt? Végül a jegyző – aki értett hozzá, mert évekig dolgozott szalag mellett – kölcsönkért Misibácsitól egy lángvágót.  Na, ezzel a hegesztő szekátorral seperc alatt sikerült több darabra külön választ ani a pántlikát. Misibácsi nemcsak arról híres, hogy – állítása szerint – róla mintázták a miskakancsót, hanem olvasott ember hírében is állt. Őkelme ugyanis több könyvet is elolvasott életében, mindegyiket más párt állította ki számára. Jelenleg is tag a vezető kormánypártban, a 13. számú párttag-könyv büszke tulajdonosa. Amelyről ugyan azt rebesgetik, hogy sosem adták ki – nem, nem babonaságból, hanem lelkiismereti és humanitárius okokból –, de Misibácsi csak a bajuszát pödörte és huncutul csillogtatta a szemét, ha erről hallott. Mindez persze – nem vitatom – egyáltalán nem tartozik a tárgyhoz.

A helyi pap felszentelte, a Boldogasszony Iskolanővérek szerzetesrend jelenlevő képviselői pedig megáldották a haszoneszközt. A teljesség kedvéért egy dobját verdeső táltos is körbeugrálta önmagát. Legvégül a polgármester díszokleveleket és elfogott migránsokat adott át a rend éber őreinek, akik fáradhatatlanul vigyázták az ünnepség zavartalan lebonyolítását.

Az ünnepélyes keretek között bámészkodó tizenhét spontán emberi erőforrás – alkalmasint közmunkások – közül 113-an szavazóképes felnőttek voltak, 12-en perpillanat indifferens fiatalok és ott volt egy – még babakocsiban gőgicsélő, szintén beszámíthatatlan – csecsemő is. Bár ennek a kategorizálásnak sincs túl sok jelentősége a történet szempontjából – a lényeg az utókor számára az, hogy az egész falu kíváncsi volt a csinnadrattára.

– Sokan vártuk ezt a pillanatot – mondta könnyes szemmel Stólacsekkné, aki véletlenül épp arra kolbászolt. – A falu végre bekerül a hírekbe – kerül, amibe kerül!

  Az esemény díszvendége, a miniszteri semmisembiztos-helyettes helyettese, az alábbi bejegyzést eszközölte a falu vendégkönyvébe: 

„Gratulálok az Alsóvágóörsi képviselőtestületnek és személyesen az elöljárók elöljárójának, Hűbele nertársnak az egymillió Ft.- összértékű fejlesztési beruházás megvalósításáért! Aki beruház, annak nem kell tartania attól, hogy megruházzák a közelgő megmérettetésen Ez a zakótartó tárgy megkönnyíti a környék lakosságának életét. Mindez tükrözi a kormány stratégiáját is, amely a modernizáció motorja. Új korszak veszi kezdetét, amelyben mindenkire számítunk, aki jót akar magának!… Láthatta mindenki: az időjárás is velünk van. Szárnyal az ország! A jövő elkezdődött és sosem ér véget!”

Miután a beírást névjegyével ellátta, sajtótájékoztatót és gusztusos sajttálakat rögtönzött a helyszínre parancsolt független közmédiákoknak. 

Záróakkordként a kiválasztottaknak többfogásos vacsoracsatát szolgáltak fel a házasságkötő teremben, ahol nemcsak életreszóló kapcsolatok, hanem örök barátságtalanságok is köttettek már. A fő fogás a sült fogas volt, de aki szemfülesebb volt, az fehérboros fogasfilét kaphatott karfiol gratinnel. A pikkelyeket előzetesen lekaparta valaki, de ezen senki sem csodálkozott. A halpénz is pénz, és tudvalévőleg az ország az eredeti tőkefelhalmozás korát éli. (Teszem hozzá: és már hányadjára!) Orosz gyártmányú édes pezsgők durranásai adták meg az esemény alapzaját. 

Az alkony mint egy emblematikus ülep trónolt Nerisztán egén, löttyedt bőrén kunkori szőrszálakkal.

2019

Pandula Dezső

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.