Március 29,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Győri Balett 40. Egy színpadon Markó Ivánnal

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,567,959 forint, még hiányzik 1,432,041 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Vannak egy életre szóló élmények. Egyszeri, többszöri, és megismételhetetlen. Kinek mi: egy könyv, sportesemény, színház, kirándulás, kiállítás, nagy találkozások, tánc… És még ezernyi. Jól van ez így.

Ha tánc, akkor… Negyven éve az akkor végzett Állami Balettintézet művészei alakították meg a Győri Balettet. Markó Ivánnal akartak dolgozni. Ő hazajött, a francia Béjart brüsszeli társulatát hagyta ott a nagy kihívás miatt. Csináltak többszöri csodát. A sors fintora, hogy első bemutatójuk 1979-ben a halottak napján volt. A Nap szerettei. Abban a koreográfiában, ami Orff Carmina Buranájára született. A Nap az a Kis János volt, aki később Markó Ivánt váltotta a Győri Balett élén. Az öröm, a tisztaság, a szerelem és a felnőtté válás meséje kultikus darab lett. Szeretni tanultak a fiatalok – a néző is. Együtt Naplányok és Napfiúk. Többször, mert kétszer-háromszor is át kell élned a varázst.

Valami robbant. Azt nem tudod eldönteni, hogy a zene ihlette a történetet, vagy a történet lett eggyé a zenével. Mindegy is – nem érsz rá gondolkodni, mert ott vagy a színpadon. És attól kezdve, lépcsőn, csilláron, karnison is lógtak fiatal és idős nézők. A győri színház a balett szentélye lett. Markó Ivánnal, Gombár Judittal – a társsal, az alkotótárs díszlet- és jelmeztervezővel.

Aztán a Bolero. Nem szeretem, nem szerettem Ravelt. Csak Ladányi Andreával együtt. Aki nem szokott kompromisszumokat kötni, ám az öntörvényű emberek humánuma úgy burjánzik, mint a csipkebogyó bokor. Aki értette, nem nélkülözte különlegességét, művészetét. Vágyként sem. Én táncolok, te csak nézz! Ennyi. Legendás test, megdöbbentő fegyelem és összpontosítás. Inak és izmok, vékony, ám energikus test, vesébe látó tekintet. Mozgása testköltészet – mondta róla egy külföldi szaktekintély. Képes elmondani bármit a testével, azt is, ami nincs. Kitalálja. Vágyként végig a színpadon van. Őrületes, testet szétszaggató teljesítmény. Vagy mégsem?

Ravel: Bolero. Ladányi Andrea

Egyszer megkérdeztem tőle – oda járt haza, ahol én laktam -, hogyan bírja ezt az iszonyatosan nagy terhelést. Mint egy maratoni futó. Kész. Vége, levegőt, és hagyjanak békén?

Nem ilyen vészes. Ugyan a Bolero alatt, ahol végig én táncolok, bevérzett a szemem, az ereim. A függöny mögött az első: megkérdezem a stábot, na, milyen volt? Aztán leülök. Persze, azt érzem, leszakad mindenem, de ez nagyon jó érzés. Egy óra alatt lehűl a test, aztán megnyugszik.

Memento. Holokauszt a színpadon. Markó Költő-figurája Megváltóként száll szembe a Halál angyalával a lágerek masszává gyötört, ésszel már nehezen bíró megalázottjainak élén. Pici gyerekek belegurulnak a zenekari árokba, elnyeli őket is fasiszta rém. Nem kapsz levegőt, nem is hiányzik. Bírod. Csak a könnyed homályosítja a múltat, de a gondolatodat nem engedi. Olyan csöndben még sosem értél haza (hatvan kilométer), mint az előadás után. De te legalább hazaértél. Vártak és szerettek.

Memento. Markó Iván koreográfiája

Egy színpadon a mesterrel. Nekem megadatott. Megbeszélt interjúra készültem vele. Sokat vártam rá, mire előkerült. Nem volt jó kedve, láthatóan fáradt, hallhatóan morcos volt. Nem állt szóba velem, otthagyott. Kettő centit sem léptem odébb. Tudtam, ilyet ő nem csinál. Megint sokat vártam, mire előkerült:

Jöjjön velem, felmegyünk a színpadra, be kell melegítenem

– mondta egy szivacs szőnyeggel a hóna alatt. És akkor Markó Iván a lábaim előtt hevert. Egészen abszurd helyzet. Leguggoltam, kezemben toll és jegyzetfüzet. Meg a kínok kínja mindenemben. Miközben ő kezét, lábát, fejét kínozta a szőnyegen. Először és utoljára voltam a világot jelentő deszkán.

Egy színpadon Markóval. Azokkal a fiatalokkal, akik hittek benne, akikben ő hitt. És megcsinálták a csodát. A csodák egyszeriek. Nem. Olyan mágus is van, aki képes többször beengedni olyan világba, ahol nevetsz és sírsz. Tánccal. Meg szívvel lehet ilyent.

Egy színpadon Markóval az alapítók:

  • Kiss János volt Trisztán is.
  • Tárnoki Tamás volt Tanítvány is.
  • Horváth Erika kereste a Boldogság madarát.
  • Demcsák Ottó volt Daphnis is.
  • Király Melinda meg Zöldruhás lány.
  • Szabó Elemér a fiú Federico.
  • Greiner Éva volt Infánsnő is.
  • Dombrovszky Éva Nő, Németh István, Krámer György Férfi.
  • Bombicz Barbara királyné.
  • Szigeti Gábor, minden is.
  • Horváth Gizella, Anya,
  • Szekeres Lajos Duende.
  • … és Markó Iván egyszer volt Győrben. Jézus is. Meg az ember fia, testvére, barátja.

Az úgy van, hogy Örkényt, Adyt, Fitzgeraldot, és most már Hellert, Eszterházyt bármikor leveheted a polcról. Akár minden órában, mindennap. Csajkovszkijhoz, Chopinhoz, Ravelhez, Edith Piafhoz egy hallgatható zeneszerszám bármikor elvisz. Markó Iván Győri Balettje megismételhetetlen. Nem lesz újra. Ünnepnapokon megéljük. Mert megérhettük.