Március 28,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Ha én budaörsi lennék

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,506,669 forint, még hiányzik 1,493,331 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Nagy marhaságot csinált Wittinghoff Tamás budaörsi polgármester, amikor hagyta magát elcsábítani egy titkosszolgálati nő által. Már régóta akkora szálka az Orbán-rendszer szemében, hogy számíthatott volna ilyesféle titkosszolgálati akcióra. Családjának nehéz perceket okozhatott, amíg feldolgozta az esetet. Ez az ő baja, de mi köze ehhez Budaörs lakosainak? Hát csak annyi, hogy politikai ellenfelei megpróbálják ebbe a családi ügybe belerángatni a budaörsi választópolgárokat. Abban bíznak – talán joggal –, hogy az álszentség legyőzi a józan megfontolást.

Ha én budaörsi lennék, akkor nem egy kapuzárási pánikba esett hatvan éves férfi félrelépésével foglalkoznék, mert ez az ő és családja ügye. A város szempontjából az az érdekes, hogyan működik huszonnyolc éve polgármesterként. Budaörs szinte egyedülálló példája annak, hogyan fejlődik egy város, amelynek a polgármestere nem lop, és másokat sem hagy lopni. Városvezetőként olyannyira megvesztegethetetlen, hogy még megzsarolni se tudták ezzel a titkosszolgálati eszközökkel létrehozott termékkel. Nem nehéz elképzelni, mit kértek a videó eltüntetése fejében, de nem kapták meg, ezért kénytelenek voltak nyilvánosságra hozni. Lehet, hogy így is sikerül aláásni Wittinghoff Tamás esélyeit, de a sutyiban való megegyezést jobban kedvelték volna. Így, hogy Wittinghoff beleállt a harcba, még mindig kétesélyes a dolog. Lehet, hogy a többségnek még mindig az számít, amit a városért tett, nem pedig az, hogy magánidejében mit produkált egy lepedőn.

A szomszédos Törökbálint lakosaként húsz éve irigykedve figyelem a budaörsi változásokat. Ha az ember végigmegy a főúton, mintha Ausztriában lenne. És nem csak a főbb utak ilyenek, hanem a legkisebb mellékutcák is. A külcsín mellett személyes tapasztalatom van „belülről” is: a jól szervezett egészségügyi szakrendelésekről; az egynapos sebészetről; az óramű pontossággal működő okmányirodáról (ameddig Orbán nem államosította, mert attól kezdve az óramű akadozott); az impozáns uszodáról és strandról; a hatalmas kiterjedésű parkszerű játszótérről, ahol külön pálya van a gördeszkásoknak, a focizni kívánóknak, a kosarasoknak, mindenféle játék a kicsiknek, árnyas padok és asztalok a szülőknek és nagyszülőknek, ahol van WC és – kapaszkodjanak! – benne WC-papír. A városon belül ingyen buszjárat van olyan kisméretű buszokkal, amelyek a szűkebb utcákba is be tudnak fordulni. Személyes tapasztalatom van a város kereskedelmi ellátottságáról: ha valamit Budaörsön nem tudok beszerezni, akkor azt Magyarországon már nem is érdemes keresni, legfeljebb külföldön. Ha pénzügyeket akarok intézni, tíz bank közül választhatok.

Személyes tapasztalatom ugyan nincs, de hallok a város közoktatási rendszeréről, ahol a semmiből csináltak rövid idő alatt egy olyan középiskolát, amely bekerült az ország tíz legjobb iskolája közé. (Orbán már dolgozik a tönkretételén.) Hallok arról, hogy a munkanélküliség harmada az országos átlagnak, és hogy Budaörsön nem foszlott szét a szociális háló.

Mindezt megírtam 2015-ben az akkor még élő Gépnarancsban. A Fidesz-frakció felháborodott, és felelősségre vonta Wittinghoff Tamást: mutassa be a szerződést, hogy mennyit fizetett nekem ezért a cikkért. Hát bizony pofára estek, mert a cikkért nemhogy Wittinghoff nem fizetett, de a Gépnarancs sem, amelybe – akárcsak korábban a Galamusba – ingyen írtam. De hát ilyen a Fidesz-káderek gondolkodásmódja. El sem tudják képzelni, hogy valaki azt írja, amit gondol, és nem azt, amiért fizetnek. Ilyen emberek kezébe fog kerülni a hatalom, ha a Fidesz nyer Budaörsön.

Andor Mihály

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.